Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-08 / 10. szám

mányos akadémiának adta olyan czéllal, hogy abból a Kr. u. hat első század keresztyén vallástörténetére vonatkozó munkákat író ifjú tudósokat jutalmazzanak. A kezelésre vonatkozó szabályokat nem régen állapította meg a tudós társaság.' Vallástörténeti forrásművek czím alatt egy nagyarányú vállalatot indított meg a göttingai tud. akadémia, a melyben a világ nagy vallásainak szent könyveit német fordításban akarja kiadni. A keleti nyelvészek és vallástörténészek vezetése alatt levő nagy gyűjtemény méltó társa lesz az angol Sacred Books of East-nek. A napokban olvastam, hogy az új porosz költségvetés 100,000 márkát akar fordítani évi 10,000 márkás részletekben a nagyjelentőségű vállalat támogatására. A költségvetési bizottságban minden párt képviselői hozzájárultak. Tudományos és gyakorlati élet így szolgálják a keresztyénséget s az egész életet. Berlin. V. J. A MI ÜGYÜNK. Kérjük azokat, a kiknek a lapot előfizetés nélkül küldjük, s zíveskedjenek előfizetni, amennyiben a lapot megtartani óhajtják, vagy pedig a lapot visszaküldeni, mert kevés feles példány áll rendelkezésünkre és érdekünkben áll, hogy ezeket a példányokat újabb czímekre is küldhessük. Előfizetőinket is kérjük, szíveskedjenek az 1914. évi előfizetési díjat s az esetleges hátralékot minél hamarább beküldeni. A Kálvin-Szövetség választmányának márczius hó 4-én tartott üléséről, helyszűke miatt, a jövő számban fogunk referálni. Szerkesztői vacsora. Márczius 4-én, a hó első szerdáján volt a szokásos helyen. Ott voltak: Petri Elek szövetségünk alelnöke, Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke, dr. Versényi György, dr. Lampérth Géza, Campbell James skót lelkész, Földváry László, Marjay Károly, E. Szabó Dezső, Murányi János lelkészek, Hamar István, theol. tanár, B. Pap István, dr. Kováts István, dr. p. Horváth Zoltán, Sebestyén Jenő. A vacsora folyamán a felelős szerkesztő üdvözölte a megjelenteket és közöttük különösen Benedek Sándort, a ki most hosszabb időköz után jöhetett ismét körünkbe és fokozottabb támogatással vehet részt munkáinkban. Köszöntötte a közöttünk első ízben megjelent Földváry Lászlót, a ki oly önzetlen munkása az egyli. történetírásnak. Kedélyes beszélgetéssel telt el a néhány kellemes óra ; Laczi bátyánk érdekes adalékokat rególt a régi jó időkről, a mikor 35 forintért szolgált mint káplán, mint mondá, nagyon sok helyen, többek között _ Vezsenyben is, a hol ő volt annak idején a hetedik „Ádám fiú" és arról a korról, a mikor 6 forint volt a legátus „tiszteletdíja" Baranyában. Ez tiszta jövedelem volt, mert hiszen az útiköltség semmibe se került. — A legközelebbi vacsora a jövő hó első szerdáján lesz. A felsöbaranyai Káh in-Szövetség ez évi első közgyűlése február hó 25-én Siklóson ment végbe igazán szépen, lelkesítően, felemelően. A kora reggeli vonattal érkezett meg a gyűlésen résztvevőknek nagy része ; jól esett köztük látnunk több lelkes papnét is, kik e szép, kora tavaszi, verőfényes napra szinten elhozták a nemes ügy megértésének, szeretetének virágait. Fáradhatlan elnökünk már előző nap megérkezett és várt bennünket mindeneket jó előre elrendezvén. Az ő vezetése alatt vonult föl a lelkes csapat a városháza nagy termébe. Ott láttuk egyházmegyénk vezetőférfiai közül: Nagy Imre esperest, Sógor Endre, Szalay Ferencz, Szőllőssy Antal egyházi, Pakuszi Gyula s dr. Fejes János világi tanácsbírákat. Aztán igazán nagy örömmel láttuk és üdvözöltük közgyűlésünkön a szomszéd és testvér alsóbaranyai egyházmegye két derék lelkészét: Kontra János csúzai és Ádor Sándor kői kollegáinkat, kik saját egyházmegyéjükben szintén a Kálvin-Szövetség megteremtésén fáradoznak. Siker s Isten áldása kísérje az ő törekvésüket is. Itteni megjelenésük pedig, úgy tetszik, e két jó szomszéd s atyafi egyházmegyének első kézszorítása, összefogózása volt a közös és szent czél érdekében. Délelőtt 9 órakor zendült meg ajkunkon a 37. dicséret, mely után Szöllössy Antal dr. emelte lelkünket az egek Urához buzgó imádságával, Sütő Pál világi elnök talpraesett megnyitóbeszédében, igazán a mi mindennapi életünkből merített, eleven színekkel festette elébünk egyházi életünk sülyedését, mely legszembetűnőbb módon még a vasárnapokon is ürességtől kongó templomainkban, vasárnapjaink, ünnepeink megrontásában nyilvánul. S valóban fájó szívvel kérdezzük: miért is kell annak így lenni, miért kell minden ügyes-bajos dolgunkat vasárnapra hagyni, miért kell épen vasárnap menni a jegyzőhöz, a hegyre, a korcsmába . . . miért kell az uradalmaknak is épen vasárnapra tenni a hajtóvadászatokat, melyekre egy-egy falu munkabíró embereit mind odaparancsolják, miért nem szünteti meg a munkát erre az egy napra egész közigazgatásunknak folyton zakatoló gépezete, hogy a hetedik napot igazán megszentelhetnénk mindnyájan ? . . . Miért ?! . . . A figyelmünket mindvégig lebilincselő megnyitóbeszéd után lelkészelnökünk, Csikesz Sándor tartott magvas előadást „Egyházi életünk megújhodásáról", mintegy folytatva s még tovább fokozva az elnöki megnyitónak bús akkordjait. Valóban szívünkbe markolva, lelkünket megrázva mutatott rá egyházi életünk vérző sebeire s arra, hogy nekünk, kik ezen a megszentelt, történelmi talajon állunk, — hol egykor a Sztárai énekes ajkai hirdették az Istennek, a reformácziónak igéit, hol a többi nagy reformátor: Siklósi Mihály, Eszéki Imre, Kálmáncsehi Sánta Márton, Szegedi Kiss István lábnyomait tapossuk, — nekünk csüggedni, reményünket feladni nem szabad. Ellenkezőleg küzdeni, dolgozni s hol egyházi életünk már romokban hever: újra alkotni kell az előttünk járt, nagy reformátorok nyomdokain! És mintha egy lélek szállott volna meg mindnyájunkat, kivétel nélkül éreztük, hogy csakugyan itt az ideje, hogy tegyünk valamit, nem valamit, sokat, nagyon sokat, hogy egyházi életünk régi dicsőségében fényeskedjék újra mindeneknek szemében. Lelkesedésből fakadó s lelkesedést szülő beszéde végén elő is terjesztette azokat a módozatokat, a hogyan egyházi életünk megújhodásán legsikeresebben munkálkodhatunk Négy bizottság kiküldését javasolja, mely bizottságok a munkát megosztva, intenzívebben dolgozhatnak egy-egy külön munkatéren a közös, nagy czél érdekében: Istenért és egyházért! E négy bizottság a következő: I. Irodalmi bizottság. 1. Kálvinista Lobogó^ pártolása. Mindenki kötelezi magát minden számba a szer-