Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-01 / 9. szám

ban már nyugtázott 20 K-n kívül „Az út kezdetén" czímű verskötetéből 25 példányt adott át Kókai Lajos könyvkereskedésének (IV., Kamermayer Károly-ü. 1., bolt 20.) azzal, hogy a befolyó összeget szintén erre a czélra ajánlja fel. Hálásan köszönjük e szép elhatározást s kérjük olvasóinkat, hogy támogassák ez úton is megrendelés által lapunkat. A könyv ára 2 K. Mindenki örömét találhatja, ha e művet olvassa. Alapunk végösszege 1963 korona. A kői egyházban (Alsóbaranya) márczius 1-ére tűzték ki a fiókszövetség alakulását. Ador Sándor lelkész áll az élén. Bethlen Gábor emlékünnep lesz márcz. 14-én a kerületi székház dísztermében, a melyet a theol. akadémia Kálvin János-körével együttesen rendezünk. A programúiról a jövő számban. IRODALOM. A magyar irodalom története 1900-ig. Ezen a czímen a Műveltség Könyvtára legújabb kötete gyanánt az Atlienaeum kiadásában terjedelmes mű jelent meg 298 szövegképpel, 4 színes és 54 fekete műmelléklettel. Ferenczi Zoltán szerkesztette oly módon, hogy a magyar nyelv eredetét és történetét Simonyi Zsigmond, a középkor, a hanyatlás és a megújhodás korának történetét Pintér Jenő, a protestáns kor és az ellenreformáczió történetét Kardos Albert, a XIX. század magyar irodalmát Széchenyi fellépésétől a kiegyezésig Endrődi Sándor, a kiegyezés utáni részt maga a szerkesztő írta meg. E munka nemcsak minden művelt embert érdekel, hanem külön protestáns szempontból is figyelemreméltó, tárgyalván azt a nagy hatást, melyet a reformáczió irodalmi téren is keltett s foglalkozván azokkal a nagy szellemekkel, a kik sorainkból mindvégig oszlopos férfiak. Hogy többen írták, nem hat zavarólag az olvasóra, bár igaz, hogy stíljük, sőt a tárgyalás módja is különböző. Ez különösen Endrődinél ötlik fel, a ki poétikus czímeket talál, melegséggel, lendülettel ír. Néhol nem is annyira irodalomtörténetet, mint lelkes ünnepi beszédet mond, így különösen Széchenyiről, Kemény Zsigmondról, a forradalomról és Petőfiről egész dithirambikus hévvel. Sőt ugyanannak az írónak előadásmódjában is van némi egyenetlenség. Például Pázmány dicsőítése a nyugodt, tárgyias, kritikai előadásból kirí. Az emberre azt a hatást teszi, hogy szerző kisebb-nagyobb esetleges változtatásokkal valamely ünnepi alkalomra készült felolvasását illesztette bele a rendszeres munka keretébe. Evvel szemben annál inkább felötlik Kisfaludy Sándornak felettébb szigorúan való megítélése. Legfelötlőbb azonban, hogy néha nem veszik tekintetbe az előző fejtegetéseket, még a saját magukét sem. így a 28. lapon ismételve olvassuk azt, a mit az előbbi fejezetben már részletesebben láttunk. Majd van valamicske újabb adat benne, de ezt bele lehetett volna illeszteni amabba. Itt egy egész jókora részlet merőben fölösleges, az olvasóra nézve csak időpazarlás. Később a Fortunátus ismertetésében fordul elő ismétlés (214. 1.), valamint a 235. lapon az iskolai drámákról, a 295. lapon Kazinczy munkásságának jellemzésénél ismétlődnek a 287. lapon mondottak. Bajzáékról is (423. 1.) van némi fölösleges ismétlés. Mindezeken az apróságokon egy remélhető második kiadásban könnyű lesz segíteni. Vannak a könyvben némi tévedések is, vagy nem szabatos megállapítások. Minden ok nélkül nevezi a szerző Jakab Ödön Árgirus-kt (129. 1.) ós Szilágyi és Hajmási-ykX verses ifjúsági elbeszélésnek. Pázmány budapesti szobránál (158. 1.), a mely még nincsen felállítva, már tisztelettel álmélkodik a közönség. Felveti szerző a kérdést, hogy Geleji Katona István erejét, hatalmát miért nem vitte harczba Pázmány s a katholiczizmus ellen, pedig kérdezve maga megfelel rá, hogy saját hazájának, Erdélynek, egészen más jellemű vallásos mozgalmai kötötték le. Csodálkozik, hogy a Zrinyiászt mai nyelven, folyamatos verseléssel még nem alakították át. Megvan. (Vékony Antal.) Ép úgy a Bankó leányá-1 is feldolgozta már modern költő. A 224. lapon azt mondja Mikes Kelemen Mulatságos napok czímű könyvéről, hogy hü átdolgozása az eredeti szövegnek; három sorral alább, hogy a fordítónak nem erénye a hűség. Ez ellenmondás. Mindenesetre nem szabatos beszéd. Virág Benedekről azt írja, hogy 1754—1830-ig élt; s mégis 78 esztendős korában halt meg? Csokonairól (298. 1.) azt mondja, hogy egy évnél tovább Csurgón sem bírta ki. Ez így nem szabatos. Kibírta volna szegény tovább is, de mennie kellett, mert elvesztette ott való megélhetése módját. Barabás Miklós festőnk (356. 1.) Mihályra van bérmálva. Ez tán sajtóhiba lesz. Kemény Zsigmond nem 1815-ben született. Urházy György (426. 1.) miért tartoznék a Petőfi ellenségei közé? Tisztelője volt s Petőfi első kolozsvári látogatása alkalmával a a költő hűséges kalauza. Czakó Zsigmond nem vesztette el korán az édesanyját. Anyja túlélte őt. A sanyarú ifjúságára s apjának alkimiai munkájában segédkezésére vonatkozó adatok sem pontosak, vagy legalább is nincsenek szabatosan kifejezve. Szász Gerő nem a Szász Károlyék családjából való. Madách nem 1829-ben született, sem Szilágyi Sándor 1830-ban. A Petőfi-Társaság nem 1878-ban alakult. Turgenyevet nem Szabó Endre vezette be a magyar költészetbe. Jékey Aladárnak eleddig két kötet költeménye jelent meg. Fanghné-Gyujtó Izabella nem 1853-ban született, hiszen 1848—49-ikí emlékeiről több ízben írt. Imre Sándor nem 1880-ig volt kolozsvári egyetemi tanár. Tán sajtóhiba 1886 helyett. Mindezek apróságok s csak tiszteletből említem, nehogy a figyelmet elkerülve, ezek s hasonlók új kiadásba is bekerüljenek. A régibb korszakok megíróinak könnyebb feladatuk volt. Talán nem szükséges megjegyeznem, hogy nem kicsinylésből mondom. De itt részletes előtanulmányok, mintegy megállapodott értékelések vannak s mindnyájan kora ifjúságunktól fogva foglalkozunk velük. A legújabb