Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 7. szám

ISKOLA. Szentendrei dolgok. Panaszos levelet vettünk Szentendréről az ottani polgári iskola dolgait illetőleg. Már elmondottuk, hogy a szentendrei ref., fontos kulturmisszót teljesítő polgári iskola 2000 kor. segélyben részesült a város részéről. Az ottani gör. kel. egyház is lojálisán támogatta az egyházat. De újabban a városi képviselőtestület a róm. kath. felekezeti türelmetlenség és gyűlölet felszítása következtében a segélyt megtagadta. A ref. egyház és iskolája szálka ott sokaknak és különösen a róm. kath. hitközség vezetőinek szemében. Az ügy fellebbezés folytán Pest vármegye bizottsági közgyűlése elé került és ott heves vita tárgya volt. A szentendrei plébános, a ki természetesen vezére a ref. iskola elleni hajszának, annyira kitüntette magát a bántó támadásban az iskola ellen, a mely pedig most már csendben, rendezetten és eredményesen teljesíti munkáját, hogy elnöki megrovásra is érdemessé tette magát. A törvényhatósági bizottság, mint értesültünk, a szentendrei ref. egyházközség fellebbezését elutasította. Hát jó, ha érdemes az az iskola reá, e segély nélkül is meg kell tartani és liiszsziik, hogy lesz út és mód a megtartásra. De ezzel még nem záródtak le az akták. A szentendrei lapban állandó rovat van az ottani iskola és ezzel együtt természetesen a ref. egyház elleni támadásra. De kezünkbe került a német nyelvű róm. kath. néplap, „Christliches Volksblatt" (5. sz.), a melyben kvalifikálhatatlan, durva kifakadások vannak a pestmegyei kálvinista tanfelügyelő és kálvinisták ellen és valóságos lázítás a szentendrei reformátusok ellen. Felhívja többek között a szentendrei katholikusokat, hogy ne tűrjék tovább a „felemás" kálvinisták szemtelenségét (sic!), mert ha igen, akkor úgy lesz, mint néhány száz évvel ezelőtt, hogy ismét elveszik a katholikusoktól templomukat. Hát kérdezzük, hogy történhetnek ilyen dolgok, mikor mindenfelől közeledést és egyetértést hirdetnek? Mindaddig, a míg „keresztény" napilapban így apellálnak a szenvedélyekre és így tüzelnek ellenünk, addig mindenféle békeprédikácziót és felhívást hiábavaló szavalatnak és frázisnak kell deklarálnunk. De hát fájdalom, még nem kelt fel a nap, hideg, sötét és szél van ott künn: nem vethetjük le a kabátunkat. Az Oisz. Ref. Tanáregyesület központi igazgatósága az egyesület további élete és fejlődése szempontjából nagyjelentőségű gyűlést tartott febr. 1-én, vasárnap délelőtt a debreczeni új főgimnáziumi épület tanácstermében. Az egyesület második cziklusa ez iskolai évvel letelik, a gyűlés főtárgya tehát az új, immár harmadik cziklus előkészítése volt. Az igazgatóság mindenekelőtt az új cziklus székhelyének a megválasztására fogja felhívni a tagokat s a választás eredménye után teszi meg javaslatot az újonnan választandó tisztikarra nézve. Egyszersmind megállapította az idei közgyűlés székhelyét és idejét. A közgyűlés e szerint a pünköst után való héten, június 2—3—4. napjai közül valamelyik kettőn tartatik Debreczenben az új főgimnáziumi épület felavatási ünnepélyével kapcsolatban. A debreczeni egyetem. A Debreczeni Prot. Lap legutóbbi száma közli a kultuszminiszternek Baltazár Dezső püspökhöz intézett leiratát. Ebben egyszerűen „tudomásul veszi" a miniszter, hogy minő további áldozatokra hajlandó a püspök a debreczeni egyetem jogos államtudományi, bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karának, a hittudományi karral együtt, az 1914-1915. tanév elején való nem részleges, hanem teljes megnyitása esetére. E szerint hajlandó a püspök, három évre fölosztva, 180,000 koronát fizetni — a theologiai karra fizetendő évi 70,000 koronán felül — a fokozatos és egyszerre való megnyitás közt mutatkozó kiadási többlet fejében. Hajlandó továbbá, a míg csak az egyetemi épület el nem készül, a jelenlegi kollégiumot az egyetem rendelkezésére bocsátani, saját költségén jókarban tartani és a karok és az épületben elhelyezett hivatalok dologi kiadásairól (fűtés, világítás, víz stb.) gondoskodni. Megelégszünk annak a megállapításával, hogy a püspök sok mindenre hajlandó. Ekkora hajlandósággal — ha talán szerényebb keretekben is — föltétlenül meg lehetett volna csinálni orvosi és esetleg a természettudományi fakultás nélkül a protestáns egyetemet is! Különben azt is lehet gondolnunk, hogy a „tudomásul veszem" még nem jelenti a három, helyesebben harmadfél fakultás teljes megnyitását 1914 őszére. Azt se tudjuk, hogy a vezetők nem feledkeztek-e meg a nagy sietségben arról, hogy törvényes biztosítékot szerezzenek arra nézve, miszerint a ref. theologiai fakultás mellett más theologiai fakultást sohasem nyitnak a debreczeni egyetemen?! E nélkül pedig egyszerre csak arra ébrednének a debreczeniek, hogy az, úgy látszik, örök időkre Debreczenbe hurczolkodott görög katholikusok ingyen megkapják az egyetemen azt, a miért ők többszázados kincsüket föláldozták s azzal együtt az egyetemnek drága pénzen megvásárolt, amolyan „tessék lássék" kálvinista jellege is megszűnik. GYÁSZROVAT, Kottula Ede, a pinczédi alsó ev. egyházközség lelkésze, hosszas szenvedés után február 3-án 33 éves korában elhunyt. Temetése folyó hó 5-én volt. Áldás emlékezetén ! SZERKESZTŐI ÜZENETEK, Tiszántúli. Köszönjük szíves sorait, melyekben biztosít bennünket a felöl, hogy a Debreczeni Protestáns Lap szerkesztőjének Pest felé való „kirohanásai" korántsem tolmácsolják az egész Tiszántúl hangulatát. E felől mi sohasem voltunk kétségben. Örvendünk. hogy Ferenozy Gyula legújabb „kirohanásával" kapcsolatban, olyan tekintélyes helyről is megerősítenek bennünket ebben a hitünkben. Szomorú is volna, ha a legnagyobb egyházkerület minden tagja, vagy csak a többsége is helyeselné, hogy az egyházkerület szellemi irányítására hivatott lap szerkesztésére vállalkozó, papi jellegű ember érvek helyett a Sárabár Mátyás korába való gorombáskodást használja állandóan fegyverül. Tudjuk mi nagyon jól, hogy sokaknak a jóérzése és jóizlése tiltakozik ez ellen. Nem egy írásbeli bizonyíték van elelöl kezünkben. Egyébként újabban az erdélyiek és az ő püspökük is részesültek az illető lap részéről hasonló finom támadásokban. A magunk részéről az izetlenkedés és' gorombáskodás terén sohase fogunk F. Gy.-val versenyre kelni. Nemcsak azért, mert tudjuk, hogy ő ezen a téren nemcsak szerintünk, meg a kolozsváriak véleménye szerint, de nagyon sokak szerint is „versenyen felül áll, de még inkább azért, mert tiltja a jó ízlésünk. S ettől még az sem tántorít el bennünket, ha „Pester Allgemeiné"-nak csúfolja is lapunkat, mert „allgemeinu

-ok mindig szívesebben vag\unk, mint „gemein"-ok. Rámutathatnánk F. Gy. következetlenségére. Az erdélyieket megleczkéztette, hogy iskoláik nagy részét átadták az államnak, minket támad azért, hogy dr. B. I). püspöknek az iskolák általános államosításáról hangoztatott nézeteit bírálat tárgyává tettük (nem olyan hangon, mint ő az erdélyi piispök működését). Azt se bán juk, ha egyedül minket érdemesít is támadásra olyanért, a mit a Dunántúli Prot. Lap és a Sárospataki Ref. Lap éppúgy helytelenített Baltazár püspöknél, mint mi. Sok küzdelmek árán megőrzött iskoláink megtartásáért az ő véleményével is szembeszállunk, bármily tisztelettel viseltessünk is egyébként személye iránt. Mi nem egyesek kegyét, vagy egyes köröknek és a jórészt azok kezében lévő" sajténak —- egyházunknak nagyon sokba kerülő —