Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 7. szám

Előfizetőinket is kérjük, szíveskedjenek az 1914. évi előfizetési díjat s az esetleges hátralékot minél hamarább beküldeni. A pesti egyházmegyei Kálvin-Szövetség elnöksége, Mátis Márton lelkész és Magyar Kázmér gazdasági felügyelő, a központ vezetőségét meghívta f. hó 12-re Szadára az egyházmegyei szövetség keretében kifejtendő munkaprogramra megbeszélése és a propaganda megindítása ügyében. Érdekes eszmecsere folyt, a melyen Bernát István orsz. K.-Sz. elnök és bilkei Pap István is résztvettek a lelkészelnök vendégszerető házánál. Ez a megbeszélés egy nagy, életteljes mozgalomnak lesz kiinduló pontja. Ott voltak még Nagy Ferencz esperes és Sáfár Béla őrszentmiklósi lelkész. Óbudán folyó hó 8-án a leginkább asszonyokból álló lelkes gárda buzgólkodására, a csütörtök este tartani szokott bibliamagyarázati összejövetelekből kiindulólag nagyszabású szeretetvendégség volt, a melyen 120-an vettek részt. Az ima után szóló ének, czimbalomjáték és pár szavalat volt, majd Kontra Aladár lelkész lelkesen szólott a Kálvin-Szövetségről. A hölgyek különösen meleg szívvel karolták fel Szövetségünk ügyét, a mennyiben ígéretet tettek, hogy a kiosztott taggyűjtő ívek betöltésén fognak fáradozni és a szövetség tagjai közé mennél többet toborozni. A szeretetvendégség összes kiadásait a résztvevők maguk gyűjtötték össze és ezen kívül még 60 koronát adakoztak. Kontraf

Aladár lelkész zászlóvivése mellett biztosítva is látjuk Óbudán Szövetségünk ügyét, mert már is határozatba ment, hogy a jövő hónapban nagyobb ünnepség keretében tartják meg a szeretetvendégsóget, a melyre a központ vezetőségét és az esperest is meghívják. Bíztató jelek tünedeznek elő a pesti egyházmegye területén, hogy itt igazán erőteljes kálvinista egyházi élet fog kialakulni a gödöllői szép nap után. Negyedik vallásos estélyünk a fasori templomban volt febr. 8-án. A nagy hideg miatt, sajnos, a karzatok nem teltek megannyira zsúfolásig,mint szoktak egyébként,azonban szép és nagy közönség gyűlt össze a programmpontok meghallgatására. Ének, ima és bibliaolvasás után id. Vidor János gyönyörű orgonajátéka fokozta a hívek áhítatát, a melyet még csak betetőzött Kubinyi Imre parlamenti tisztviselő éneke, a ki egy, a tatárjárás idejéből való magyar éneket adott elő nemes művészettel, templomi méltósággal. Nem új ember ő. A budapesti egyházi körök régóta ismerik. De elhallgatott egy ideig. Mi most újra „felfedezzük" s mint elsőrangú énekest ajánljuk vallásos estélyeket rendezők figyelmébe. Utána B. Pap István, lapunk főszerkesztője beszélt arról a kérdésről, hogy „Mit feleljünk a keresztyénség és az egyház ellenségeinek?" Nagy figyelemmel hallgatott előadásában feltüntette a keresztyénség s különösen a mi helyzetünket, a mai szellemi áramlatok közepette s a Kálvin-Szövetséget jelölte meg, mint olyan egyesületet, a mely alkalmas és hivatott arra, hogy a tiszta keresztyénség védelmére egy táborba hozza a komoly hitélet után vágyakozó reformátusokat. A pesti egyházmegyei Kálvin-Szövetség elnöke, Mátis Márton szadai lelkész, a következő felhívást küldte szét a lelkészekhez és a presbitériumokhoz: „Van szerencsénk becses tudomásukra hozni, hogy egyházmegyénkben is megalakult a Kálvin-Szövetség a decz. hó 8-án Gödöllőn tartott alakuló gyűlésen. E téren (sajnos) nem mi, „pestiek" voltunk az elsők a dunamelléki egyházkerületben, de ha a megalakulásban nem voltunk is azok, elsők lehetünk a munkásság kifejtésében, csak mindnyájan olyan jelentőséget tulajdonítsunk a Kálvin-Szövetségnek, mint a melyet tényleg képvisel. Felhívunk minden egyházat, fogjanak hozzá a mnnkához még e tél folyamán. Hívjuk fel híveinket különbség nélkül a Szövetségbe való belépésre. A mikor az építők egy épületet építenek, a fundamentumba nem szokták a kövek nagyságát, formáját válogatni, hanem a milyen a kezükbe akad, belerakják; de mikor a fundamentum a földből kiemelkedik, akkor kezdik már a köveket válogatni formájuk, alakjuk szerint, ha kell, faragják, simítják, hogy a megfelelő helyre a megfelelő kerüljön. A Kálvin-Szövetség építésénél még a fundamentumnál tartunk. Most a fő az, hogy megalakítsuk minden egyházban a falusi Kálvin-Szövetséget, majd formálódik, majd fejlődik az magától. A „Kálvin Szövetség" alapszabálya, mely megküldetett minden egyháznak, elmondja a munkát, melyet felkarol (3., 4. §), megmutatja a czélt, a melyre törekedjünk. Minden egyház választhat magának a munkából, a mely a helyi viszonyoknak legjobban megfelel és ott czélhoz vezető. Valamit mindenütt lehet tenni. Tegyünk hát még e tél folyamán. Azt azonban általánosítanunk kell, hogy bizonyos pénzbeli segélyt minden egyháztól várhat és kér is a központi Szövetség. Tudjuk mindnyájan, hogy ez a legnehezebb része a helyi megalakulásoknak; épen ezért nem is tűzünk ki megnevezett összeget, hanem adjon mindenki lélek szerint, minden egyház erejéhez mérten. Tartunk összejöveteleket, vallásos estélyeket, a mikor felhívjuk a híveket a nemes czélra való adakozásra. Igaz, hogy híveink sok teherrel küzdenek, sokfelé van kiadásuk, de sok olyan természetű, mely nélkülözhető volna. Tartsák szem előtt azon szegény vak asszony példáját, ki — mikor a lelkész vallásos estély alkalmával adakozásra hívta fel a híveket — 27 korona adományát azzal nyújtotta át a lelkésznek, „fogadja tisztelendő atyám, megkérdeztem a hozzám hasonló sorsúakat, ennyit fogyasztanak olajra; nekem nem kell soha lámpát gyújtanom, a mit arra adnék, azt összerakosgattam, tessék a nemes czélra fordítani". Híveink között sokan vannak, a kik a testet-lelket ölő napi pálinkára kiadott 20—30 fillérjüket megtakaríthatnák s a Szövetség czéljaira fordíthatnák. Ezzel maguknak anyagi hasznot és lelki világosságot nyújtó hasznos dolgokat szerezhetnének. Világosítsuk fel híveinket erre nézve. A Kálvin-Szövetségnek ez is egyik feladata, hogy híveinek testi és lelki egészségét megtartsa. A befolyó adományok Hörömpő Ferencz pócsmegyeri lelkész úrhoz küldendők, a megalakulást és a tagok számát aztán közöljék. Milyen szép lenne, ha a legközelebb összehívandó nagygyűlésen minden egyházból örvendetes hírt hallhatnánk. Adja meg az Isten!" E felhívással kapcsolatban Nagy Ferencz esperes a lelkészekhez a következő meleghangú levelet intézte: Szeretett szolgatársaim ! Az elnöki felhíváshoz csatolom az én szerény kérésemet. Elmondtam a nagygyűlésen, hogy a tulajdonképeni feladat az egyházközségekben megalakítani a helyi Kálvin-Szövetségeket. Hiszem is, hogy megalakul mindenhol, mert nem tudom elképzelni azt, hogy valamelyik egyház és vezetői be ne állnának a munkába. Az alakulás egyelőre tagsági díjak nélkül történik. Meg kell magyarázni híveinknek, hogy ez a Szövetség nem költséges, nem kíván nagy áldozatot egyszerű tagjaitól. Bátran odaírhatja nevét a taggyűjtő ívre, nem kötelezi magát elviselhetetlen fizetésre. A megalakulás lehetőleg ünnepélyes formában történjék, a szont-