Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-09 / 6. szám

nyújt neki, egyetemes emberszeretete pedig hazafiúi programul ot. Hazafiúi szeretete nem politikai, nem szocziális, nem gazdasági, nem kulturális, nem is egyházi programm. Bár Isten országa ezt mind felöleli s követőitől is megvárja, hogy mindezeken a tereken szolgálják a nemzet érdekét, 0 sokkal mélyebbre hat. Röviden programmja ez : új típusra átformálni honfitársainak jellemét. Ez egészen új. Rámutat az emberre, mint a kinek mindennapi élete egy nemzet életébe szövődik bele. Itt van mindnyájunk kötelessége, itt kell hazaszeretetünket kifejezni. A sokféle alkalmat és módot, mely érintkezésbe hoz honfitársainkkal, használjuk fel arra, hogy bennük kialakítsuk a virágzó nemzeti élet alapjául szükséges egyéni jellem típusát. Ezt a típust Jézus jellemében tanítványai elő szabott követelményeiben s követőinek fejlődő, kialakuló jellemében tanulmányozhatjuk. Az új típus fővonásai: a bátor optimizmus, a radikális tisztaság, a hatalmas szolgálatkészség. Módszere, melyet az átalakító munkában alkalmaz, egy szóban összefoglalható: barátság. A típus kiábrázolása: barátai. Két vonása van: gyermekek barátja, bűnösök barátja. Jézus, az ő működésének látszólagos kudarczában, a zsidók elutasító magatartásában nem a maga, hanem a nemzet katasztrófáját látja. Elmulasztotta Izrael a páratlanul kínálkozó alkalmat, hogy világtörténelmi hivatásának a magaslatára jusson. Ez a tragikus vég hitelesítő pecsét Jézus hazafiúi programmján. Hiszen az a hazafiúi programra, melynek kudarczát a nemzet könynyen kiheveri: nem érinti a nemzet igaz érdekét. „Oly hazafiúi programmra, oly czélokra van szükségünk, melyek meghiúsulását nem élné túl a nemzet." Ez bele vág a nemzet elevenébe. Ennek kitűzése: a nemzeti élet nagy válságának órája. Megvalósulása = korlátlan gazdag élet, meghiúsulása = katasztrófa. Jézus működésének tragikus végéből kidomborodik még: a nemzet vezető elemeinek döntő szerepe és felelőssége a nemzeti sors alakulásában. Mily dicső volna a jövendőnk, ha épen a vezető emberek szánnák oda életüket Jézus programmjának megvalósítására! Melegen ajánlom ezt az eszméitető, lelket megtermékenyítő, gondolatokban bővelkedő kis könyvet ifjak és férfiak pártoló figyelmébe ! Marjay Károly. BELFÖLD. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő Uram! Megjelent a kerület közgyűlésének legutóbbi vaskos jegyzőkönyve. Ha a XVI. század gyűlései is ily bőséges anyaggal számoltak volna évi munkájukról, nem volnánk annyira tájékozatlanok sok kérdésben életük felől! Azonban nem csak a múltra nézve van a jegyzőkönyveknek nagy jelentőségük, hanem a jövőre nézve is ! Azonban lássuk rendre. A jegyzőkönyv elején van a megjelentek névsora. És a meg nem jelenteké! A mit évek óta tudunk és látunk, hogy világi tanácsbiróink kara a kimutatásban következetesen nélkülözi több tanácsbíró nevét, kikre a kerület a tanácsbírói tisztséget és kötelességet reáruházta, de a távolság és sok nagy elfoglaltsága bizonyára lehetetlenné teszi a gyűléseken való megjelenésüket. Ez mindenesetre sajnálatos dolog. A régi jó erők örömmel láthatók a sorozatban. A nov. 2-iki ülés ünnep vala. Alkotásról, haladásról, fejlődésről beszél 1 Kezdetét veszi a püspök imájával. Micsoda ima! Ha mi így tudnánk imádkozni, talán hatalmasabb bizonyságtevők lennénk Arról, a kinek Lelke által az ősz pátriárka így szólni tud. Ez az ima ily életnek a bélyege; méltó előzménye volt főgondnokunk beszédeinek. A tulajdonképeni gyűlés a püspöki jelentéssel veszi kezdetét. Fájlaljuk, hogy a jelentés a körülményeknél fogva csak ilyen rövid lehetett és így nem láthattuk belőle egyházkerületünk egy évi életének klasszikus nyelven adott egész képét. Mi falusi papok nagy örömmel vennénk az irányítást a 'jövőre nézve a mult tapasztalataiból. A jelentésben vannak örvendetes dolgok, pl. az az egy és fél millió korona összeg, a mely egyházaink és iskoláink erősbitésére fordíttatott; buzgóságról, áldozatkészségről, életről tesz ez a nagy összeg bizonyságot! De vannak szörnyen elszomorító jelenségek is. A felsőbaranyai egyházmegyében egyházi szertartás nélkül 53 pár kötött házasságot. Kedves szerkesztő uram ! Ilyet még álmodni sem mertem! Ez már igazán „csőd"! (Bizony ' nagyon megdöbbentő jelenség! Szerk.) Istenem, hát a só ízetlenült-e ott meg, az Úr lelkének világossága sötétedett-e el? Micsoda megdöbbentő dolog ez ? Hát nincsenek-e őrállók, vigyázók? Hát hol a hiba? Az anyagiakban most már nincs, hiszen minden felsőbaranyai gyülekezet részesül adósegélyben és a „lukma" is a maga gyűlöletes alakjában megszűnt. Az anyaszentegyház testének szörnyű sebe ez, hát sem orvos, sem orvosság? Mit tett ott a hivatalos egyház, a melynek kerítéseit így döngeti a hitetlenség ? Ekkora diadalmat vett már a közöny a buzgóság felett? Ekkora ereje van a lelkekben a vallás és erkölcsellenes irányzatnak . . . Jövel Sztáray lelke! Nézz szét néped fiai között! A scontro hovatovább kötetnyi lesz. Ez olyan Pató Pál-féle dolog. Igen sok a jövő gyűlésre marad> sok tárgysorozaton. . . . Mégis megragadta figyelmemet a 77/1912. szám, mely szerint a konvent fel akarja vétetni a parókhiális könyvtárba a régi egyházi írók kiváló munkáit! Kedves szerkesztő uram! Ez már sehogy sem helyes dolog! Miből eredhet ez a határozat ? Abból, hogy a ma egyházi tudósai nem tudnak jó dolgot alkotni? Kénytelen a parókhiális könyvtár az egyetemes egyházat elavult és túlhaladott állásponton nyugvó művekkel terhelni? Hol a modern theológiai tudomány művelésére