Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-21 / 51. szám

A rendes tagok száma 562-re emelkedett, a segítő tagok száma 89-czel 662-re. (Ezek közül a kilépettek és elhaltak törölve vannak.) Az elismerést és Szövetségünk czéljainak értékelését látjuk néhai Thaly István 500 K-ás hagyományában, a melyet még kézhez nem vettünk és Claparéde Sándor 500 K-ás nemeslelkű adományában. Habermann képkereskedövel és Kókai könyvkereskedővel kötött egyezmény. Anyagi eszközeink erősítése czéljából egyezményt kötöttünk Habermann Ferencz jónevü protestáns képkereskedö czéggel, a ki vállalkozott arra, hogy Kálvin aszbesztből készült domborművű relief képét, úgyszintén olajnyomatú képét is, valamint a megrajzolandó reformácziói emléklapot, sőt Horvay világhírű reformácziói emlékművének miniatűr kiadását ós más ref. egyháztörténeti tárgyú képet ís Szövetségünk javára fogja árúsítani, úgy hogy minden egyes tárgy után az eladási árba beszámítandólag 50 fillért fog juttatni. A Protestáns Árvaházzal létesült hasonló egyezmény eredményéből ítélve, reméljük, hogy egyik hathatós bevételi forrásunk lesz ez az egyezmény, a mely egyelőre 3 évre köttetett meg. Egyúttal egyházunknak is szolgálatot teszünk vele, a mikor a nagy reformátornak arczképét hiveink között sikerül ezáltal terjeszteni. Kókai Lajos prot. irányú könyvkereskedéssel is egyezményre léptünk népiskolai füzeteknek Szövetségünk javára való árúsitása czéljából. Az első kiadás meg is jelent, de daczára annak, hogy az összes esperességek, valamint az összes ref. iskolák mutatványszámmal kerestettek meg, eddig, sajnos, nagyon kevés a rendelés, a mit csakis a közönyösségnek tudhatunk be s ezért a közgyűlés színe előtt is meleg pártolásba ajánljuk ezt a vállalkozást, hogy adandó helyen és alkalommal a Szövetség népiskolai irkáit segítsenek bevezetni a ref. iskolákba. Emléktárgy a tiszteletbeli tagoknak. Végül jelentjük, hogy tiszteletbeli tagjainkat, nevezetesen Claparéde Sándort, Doumergue Emilt, néh. Matheivs Györgyöt és Moody Andrást ruszkiczai rózsaszínű márványtömbre illesztett Kálvin-plakettel óhajtottuk megtisztelni s bronzlapra vésett megfelelő felírással küldtük meg. A kapott válaszokból azt látjuk, hogy ez a megemlékezés és figyelem mindnyájuknak nagyon jól esett. Hasonló emléket nyújtottunk át volt elnökünknek, Kovácsy Sándor budapesti főgondnoknak, jelenleg tiszteletbeli tagunknak a budapesti egyház által 70 éves életévének és 10 éves gondnoki működésének évfordulója alkalmával tartott ünnepélyen, a melyet elnökünk meleg beszéd kíséretében adott át s a mely megemlékezés a jubilánst kellemesen érintette. Részt vettünk mindenütt, a hol egyházunknak emelkedését, a hol az alkotó és építő munka jeleit láttuk. Üdvözöltük az O. R. L. E. hetedik kongresszusát, a nagykőrösi tanítóképezdét új épületének felavatása alkalmából, a Bethánia és Filadelfia-egyletet 10 éves fennállása évfordulóján, a budapesti egyházat új templomának és a Tanonezotthonnak felavatása, a nagykikindai, lupényi, csúcsai, marosfelfalui, zólyomi, mocsi, ráczkevei és pozsonyi egyházakat templomuk felavatása alkalmából. Ráczkevén dr. Pruzsinszky Pál, Pozsonyban bilkei Pap István és a titkár is megjelentek Szövetségünk képviseletében. Üdvözöltük a Ref. Orsz. Tanítóegyesületet Budapesten, az Evangéliumi Diákszövetséget Felsőszeliben tartott konferencziájuk alkalmából s a székelyudvarhelyi új gimnáziumot a felavatás alkalmából. Nem feledkeztünk meg nagyjainkról sem, a mikor őket az isteni kegyelem kitüntető állásba helyezte, igy üdvözöltük Baloyh Jenő igazságügyminisztert, Benedek Sándor vallás- és közoktatásügyi államtitkárt kineveztetésük, Nagy Ferencz és Futó Zoltán espereseket megválasztatásuk alkalmából. Ezekben körvonalozva igyekeztünk képet adni egyletünk egy évi munkájáról. Guisot mondta: „hogy ezen a világon soha semmi sincs befejezve és hogy naponta újra kell kezdeni az örökös erőfeszítést a sikerért, a mely mindig hiányos és bizonytalan. Ilyen az élet". Fogadjuk el az eddigi sikereket illúziók nélkül, de csüggedés nélkül. Erezzük, hogy nem tehettünk annyit, mint a mennyit tenni kellett volna, de erőink elégtelensége szolgáljon mentségül és főleg az a körülmény, hogy ha egyesekben van is tűz és lelkesedés a munka vállalkozására és elvégzésére, de ezeknek ereje nem elégséges ilyen nagy munka tökéletes elvégzésére. Legyünk tisztában azzal, hogy ha segítő erőket nem kapunk és minden egyes egyháztagnak ki nem jelöljük a maga helyét, a ki azt be is töltse, akkor nem vihetjük előre egyházunknak a dolgait. Egyesekkel, ha még oly szívós és kitartó munkát vállalnak is magukra, nem lehet megnyerni a csatát, pedig nem is tudjuk a magunk széttagozottságában, hogy milyen erősek vagyunk! A szerteheverő életerőket kell nekünk felkelteni és összegyűjteni és azért ti, kálvinista férfiak és asszonyok, sziveteknek melegét és hiteteknek erejét hozzátok elő és a ki még hisz a magyar nemzet és a kálvinista egyház jövőjében ós a ki ezért a jövőért a döntő küzdelmet meg akarja harczolni, az lépjen szívesen és határozottsággal a Kálvin-Szövetség mellé. Mint a német evangéliumi népszövetségnek, legyen a mi jelszavunk is : Krisztusért és az evangéliumért! Az egyházért és a népért! (phz.) KRÓNIKA. Diadalmi jelentés. Gyászkeretbe kellene tenni azt a hírt, a mely a mult héten nagy önteltséggel azt jelentette, hogy „Orosházán az ágostai evangélikus egyház presbiter-választásán a függetlenségi párt teljes győzelmet aratott a munkapárttal szemben1

1

. Mert ha ez a szomorú győzelem lenne a magyar protestáns gyülekezetek belső kivetkőződéséről szóló legelső hír, már megérdemelné a gyászkeretet. De kettős keretet érdemel azért, mert egy, sajnos, már szinte általánosan elterjedt szomorú jelenségnek felszínre törését s a nyilvánosság színe előtt való hiú öntetszel-