Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-14 / 50. szám

ért. E mellett sok czikke jelent meg a vallásos lapok­ban is. Tudományos munkásságáért az edinburghi egye­tem 1904-ben a theologiai doktori czímmel tüntette ki. A Presbiteri Világszövetség iránt rég idők óta élénk érdeklődést tanúsított. A legutóbbi zsinat dr. Ma­thews mellé segédtitkárul választotta. Halála után ő töl­tötte be az ideiglenes titkárságot. Most pedig a keleti és nyugati ág egyhangúlag a Presbiteri Világszövetség főtitkárává választotta. Ez a kitüntető választás a százmillió lelket szám­láló presbiteri világban nemcsak teljes megnyugvást, de nagy örömet is kelt. Mi, magyarok is a legszebb reménység­gel tekintünk az új főtitkárra. A mikor a világ presbi­teri alapokon nyugvó egyházainak jövő fejlődésére oly nagy fontossággal bíró működésére az Isten áldó kegyel­mét kérjük, egyszersmind azt is kérjük, hogy fokozza szívében az egyházunk iránt már eddig is tanúsított szeretetét, hogy küzdelmes múltú egyházunknak ő is olyan lelkes, olyan fáradhatatlan barátja, támogatója, szószólója legyen, mint a „nagy öreg ember" volt, kinek egyik legkedvesebb gyermeke volt magyar református egyházunk. íme, így válik valóra a mi egyházunk életében is az a nagy igazság, hogy „az Úr eltemeti az ő mun­kásait, de munkájukat bevégzi"! Dr. Kováts István. A Kálvin-Szövetség 1912—13. évi életéből, — Titkári jelentés. — VI. Egyházi érdekű és szocziális munka. Foglalkoztunk tüzetesebben több szocziális kérdéssel s ezek közül főleg a korcsmák vasárnapi bezárásának és a könnyelmű el­válások ügyét említem meg, a mely tárgyban megkeres­tük az összes keresztyén felekezetek szocziális munkával foglalkozó egyesületeit a felekezetközi értekezlet érde­kében. Örömmel jelenthetjük, hogy minden felhívott egyesület a legnagyobb készségét fejezi ki a közös munkára, úgy hogy az ősz folyamán ezt az értekezletet meg is fogjuk tartani. Foglalkoztunk a Kálvin-múzeum s illetőleg a reformácziói s általában a ref. egyházat érdeklő ereklyék, tárgyak, képek összegyűjtésének gon­dolatával s miután már a Kálvin-jubileum alkalmából többrendbeli fényképet kaptunk, a gyűjtést a jövő évben meg fogjuk indítani, remélve, hogy az egyházkerületi székházban nyerünk majd helyiséget azoknak elhelyezé­sére. A balkáni háború is beleszólott Magyarország tár­sadalmi és gazdasági ügyeibe s miután a földmivelés­ügyi minisztérium Kevermesen bolgár kertészeti iskolát létesített, próbáltunk ez iskolába 14 évet betöltött fiúkat toborozni, de első akcziónkra az idő rövidsége folytán csak három fiú jelentkezett, a kiket el is helyeztünk, sőt ezek előnyös helyzetbe jutottak, mert a gödöllői kertészeti iskolába lettek ingyenesen felvéve. A jövő évre máris több jelentkező van s reméljük, hogy 10—12 fiút gyűjthetünk össze, úgy hogy egy csoportban képeztetvén ki Kevermesen, onnan aztán mint egy család kerülnek ki az állam által részükre biztosítandó kertészeti bér­letbe. Felmerült az eszme könyvkereskedés és nyomda felállítására nézve is, a melynek tervezetén dolgozunk és a pénzügyi viszonyok jobbra fordultával, miután ehhez nagyobb tőke szükséges, reméljük, hogy ezen egyházun­kat érdeklő és felette szükséges intézményt sikerülni fog felállítani. Foglalkoztunk a reformáczió négyszázados évfordulójára 1917-ben felállítandó emlék ügyével is, a mit nem fogunk elejteni, de ezidŐ szerint még az ügy kezdetleges stádiumban van. Névtelen pártfogónk 200 K-t ajánlott fel azon pá­lyakérdés kitűzésére, hogy az eyyházpolitikai törvények minő hatással voltak a protestantizmus s különösen a ref. egyházra. Ezen kérdés fontosságánál fogva egy há­romtagú bizottság küldetett ki a pályakérdés tervezeté­nek az összeállítására. Reménységünk van arra, hogy részben lelkes pártfogónk, részben pedig egyesek ado­mányából a pályadíjat magasabbra emelhetjük. Meg kell még említenünk, hogy részt vettünk a Nők Világszövetségének Budapesten szeptember havában tartott kongresszusán, a melyre a választmány a titkáron kívül Sebestyén Jenő és Veress Jenő theol. magántaná­rokat, mint választmányi tagokat is kiküldte s a mely kongresszusnak érdekes egyházi vonatkozásait a kikül­döttek lapunkban ismertették. Beléptünk a vasárnapi munkaszünet egyetemes szö­vetségébe a melynek központja Genfben van s ez által is erőt akarunk nyerni a hazánkban megindítandó vasár­napi munkaszüneti propagandához. (phz.) KRÓNIKA. Egy püspöki jelentés. Erdély 1 Valami csodálatos varázsa van ennek a kis országnak az én lelkem számára. Nincs olyan tudó­sítás, legyen az egyházi, társadalmi, közgazdasági, szép­irodalmi vagy történelmi czikk, melyet el nem olvasnék, ha róla szól. Hát még, ha püspöki jelentés. Csupa ro­mantika a lelkem, ha hiányosan is végiggondolom a tör­ténelmét. De nem a lovagkor romantikája, valami sok­kal komolyabb annál; csodálatos, egyedül álló, mert kálvinista romantika, melynek legendás hősei a fölséges Gábriel és ama nagy fejedelmek, nemes urak, nagyasszo­nyok, a kik a magyar faj és magyar kálvinizmus legdicsőbb korszakának csodás ködében merülnek fel a lelkem előtt, mikor a történelem távcsövén keresztül visszatekintek a múltba, arra kelet felé . . . S a mikor néha egy-egy em­ber kiábrándítani próbál e romantikus szeretetből s én kezdek néha hinni neki, örülök, hogy nem láttam még soha Erdélyt ... És mégis . . . bár tudom, hogy ma már a fölséges múltból semmit sem látok s a jelennek képe is sok szomorúságot mutat... De mindegy . . . Még ha

Next

/
Thumbnails
Contents