Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-23 / 47. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIÉSISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési éshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak: Böszörményi Jenő, Kováls István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A nagy sokaság, (bj.) — Vezérczikk: Kálvinisták és lutheránusok. Sebestyén Jenő. — Máso" dik ezikk: A katholikus nagygyűlés. TJngvölgyi. — Harmadik ezikk: A Kálvin-Szövetség 1912—13. évi életéből. III. (phz.) — Krónika: Wallace. —- Belföld: A halálozási statisztika egyházi vonatkozásai. Homola István. „Egy lelkész" ügyeimébe. Egy másik lelkész. — Szocziális ügyek: Nőkertészek ( —s.) — Külföld: A magyar ref. egyház munkája az Egyesült-Államokban. Ealassay Sándor. — Á mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Különfélék — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A nagy sokaság. „És nagy sokaság követé öt Galileából és a Tízváro.~ból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról.'* Máté 4.s

. „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket . . ez a parancsolat az Istenországa boldogságában járókat: tanítványokat, igehirdetőket, evangeíizátorokat nehéz, de dicsőséges feladatok elé állítja. Az egyik az, hogy a tanítvány örvendezését. evangéliumi világnézetét, a megváltás csodálatos tényét úgy ragyogtassák meg mások előtt, hogy azok is tanítványokká lehessenek ; a másik feladat pedig az, hogy igyekezzenek mind nagyobb és nagyobb sokaságot bevonni a munka körébe, hogy a tömeg, a nagy sokaság élete az Istennel való összeköttetésben szépséget; az eszmények által magasraemelkedést; az evangélium által erőt, hatalmat nyerhessen. A tömeg, a nagy sokaság jelentőségét mélyen érezzük ; hogy hatalom és nagy érték lehet, arról a történelemből is eleget tudunk. A XX. század azonban meghozta azt a nagy átalakulást, hogy öntudatos hatalommá lett; a kultúra előrehaladásában, a társadalmak új elhelyezkedésében és mindenekfelett pedig a sajtó által gyújtott világosságban erejének tudatára ébredt a tömeg. Nem is csodálkozhatunk, hogy mindenfelől feléje fordult az érdeklődés; hogy pártok, vezetők, vezérek, társadalmi reformátorok, különböző világnézetek hirdetői versenyezve küzdenek tapsaiért, szeretetéért. Talán ez a nagy törtetés is egyik megnehezítője lett az evangelizáló munkálkodásnak. A nagy sokaságot, a kikhez tartoznak a mi gyülekezetünk tagjai is, csábító szavakkal ostromolják : hívják szerető szóval; „felvilágosítjáka

hitetlen bölcseséggel; foglalkoznak vele ritka öntudatossággal; sokszor pedig tiszteletreméltó törekvések által igyekeznek boldogabbá tenni. Ilyen körülmények között számolnunk kell a tömegpasztoráczió jelentőségével; minden fáradozásunkkal arra kell törekednünk, hogy ma is nagy sokaság kövesse Jézust. Az egyéneket megnyerni, tanítvánnyá tenni; bibliakörökben összegyűjteni; kis társaságokat alkotni szükséges és fontos; de lehetetlen, hogy ne gondoljunk a nagy sokaságra; a tízezrekre; a százezrekre. Sokféle elméletet lehet ebben a kérdésben felállítani; a viszonyok is mások, a nehézségek is, a melyekkel meg kell birkózni itt vagy ott. Egy azonban bizonyos, hogy t. i. a nagy sokaság megnyeréséért folytatott igehirdetői munkának mindenütt vannak közös alapelvei. Hogy Jézust „nagy sokaság követé Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról"; ennek a magyarázata ott van a megelőző két versben, a Máté ev. 4. r. 23. és 24. verseiben. Az egyháztörténet is bizonyság arra, hogy „a nagy sokaság" mozdulása minden korban csak így történt; ma sem várhatjuk másként. Jézus előbb bejárta az egész Galileát; tanított; örömhírt vitt; és gyógyított a nép között minden erötelenséget; ós mikor elterjedt az ő híre egész Siriában és hozzávitték a különféle betegségekben sínlődőket: akkor meggyógyította őket. Ennek a közlése után tudatja az evangelista, hogy nagy sokaság követé öt. Örömhírt vinni, szertejárni, gyógyítani, tanítani; erőteleneket felemelni az evangéliummal; minden alkalmat és eszközt megragadni, hogy a Megváltót megismerhessék és ő nála gyógyulást találjanak; hogy „elterjedjen az ö híre mindenfelé: ímé, két évezred után is csak így lehet nagy mozdulásokat, tömegek ébredését remélni. Mi pedig bízó reménységgel tekintünk a jövőbe, mert mélységesen meg vagyunk győződve, hogy evangéliumi egyházunk és annak igehirdetése újabb dicső diadalokat hoz még nemzetünknek; mert máris mindenfelé új életindulást;

új lelkesítést, új tennivágyat látunk.