Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-02 / 5. szám

MISSZIÓÜGY. A nővédelem két intézményé. Magyar társadalmunk nagy betegségeiről gyakorta hangzik el panasz úgy egyháziak, mint világiak részéről és sokszor halljuk : hiábavaló minden nemesczélú törek­vés. A következőkből nemcsak az tűnik ki, hogy fárad­hatatlan munkával, önzetlen buzgósággal gazdag ered­ményeket lehet elérni, hanem egyúttal egy nagy jövőjű munkamező is tárul fel előttünk : a keresztyén nővéde­lem. A társadalomnak egészségesebb alapokra való helye­zése szinte alig kezdhető meg sikeresen más oldalról, mint a nők lelki életének egészséges irányú biztositásá­val. Ily czélú munkánknak sikere nem maradhat el, ha nem tévesztjük szem elől, hogy egy-egy nő lelkének a zülléstől való megmentésével, vagy a bűnből való ki­ragadásával családok erkölcsét mentettük meg. A két intézmény, melynek ismertetését alább veszi az olvasó, az ecseri leány szeretetház és a fővárosi Mun­kátkercsö Nők Otthona. A nyilvánosság elé ritkán kerül­tek ügyeik s a mi nyilvánosság elé kerül, az leginkább szenzácziót hajhászó újságírók rosszakaratú, vagy tájé­kozatlan híreszteléséből, avagy egyoldalú ismertetésekből származik. Bennünket annál inkább érdekelhetnek ez intézmények, mert alapításuk és vezetésük protestáns lelkek munkája. De meg kell jegyeznem, hogy általános emberi czélok szolgálatában állva, felekezeti szűkkeblű­ség sohasem zárta el a segítésre szorultak elől egyik intézetet sem. Az ecseri szeretetház az újabb keletű, ez 1909 szep­temberében nyílt meg. Alkalmassá Ecser faluját a nő­védelem czéljaira Budapesthez való közelsége teszi, mert alig félórányi távolra van vonattal a fővárostól. A szeretetház épülete és a hozzátartozó föld a nő­védelem egyik áldozatkész pártfogójának ajándékából az alapítónő közvetítésével az Országos Gyermekvédő Liga tulajdonába került. Egyszerű, falusi kényelmes kúria ez a ház, a hol 30 leány részére otthont rendezett be az Országos Gyermekvédő Liga. Az intézet vezetése kizáró­lagosan az alapítónő vállain nyugszik; intézkedése foly­tán a szeretetház élén az igazgatónő egy tanítónővel és két felügyelőnővel áll. Az intézet megnyitásától kezdve egy évig, 1910 augusztusáig a szeretetház növendékei az alapítónő gond­jaira bízott leányok voltak, leginkább olyanok, a kiket a budapesti romlott erkölcsi környezetből a rendőrség­helyezett ki. Különösebb rendelkezés nélkül bízattak ezek a leányok a szeretetház kezelésére; az első év­ben több mint 50 növendéke volt az intézetnek. A változást az intézet életében a büntetőnovella (1908. évi XXXVI. törvényczikk) okozta, a mely a fiatal­korú bűnösökre új szellemű eljárást állapít meg, a mennyiben az elkövetett cselekményről a bűntettes egyénre helyezi át a figyelmet és a fiatalkorúakkal szemben új büntetésnek, a javítónevelésnek alkalmazását rendeli el. A bűnbe sodort leányok javító nevelésére szolgáló egyik első intézet, igazi Magdalenum, volt nálunk az ecseri szeretetház. 1910 augusztusától kezdve tehát az igazságszolgáltatás hatóságai látták el az ecseri szeretet­házat növendékekkel. 25 helyet engedett át az intézet az igazságügyminisztériumnak, a mely minden befogadott leány ellátási költségéül kezdetben 400—400 koronát, utóbb 500 koronát utal ki. Öt helynek betöltése ezentúl is az alapítónő szabad belátására van bízva. Hogy milyen nagy szükség van erre az intézetre, az bizonyítja legjobban, hogy létszáma nemcsak állandóan be van töltve, hanem legtöbbször még a 30-on felül is helyet kell szorítani egy-egy eltévelyedett leánynak. Két év alatt körülbelül 80 leány részesült javító nevelésben. mtt A növendékek nevelési rendszerében a vezetők nem követnek megkövesedett szabályokat. A czél az, hogy a leányokat a helyes életre elég állhatatosaknak, munkára alkalmasaknak, a társadalom javára neveljék. A neve­lésre váró anyag rossz, hiszen >á< leányoknak csaknem mindegyikét magával rántotta a bűn örvénye, olyan a helyzetük, mint az alámerüléshez közel állóké, xa kiket csak bátorsággal, lelki erővel és alkalmas eszközökkel lehet megmenteni. Ezért teljes odaadás, nemcsak szellemi készültség, hanem szilárd erővel párosult nagy lelki szeretet kell ezen egyik legnehezebb keresztyén munka végzéséhez. Természetes, hogy egyik legfőbb nevelő és fegyelmező eszköz: a munka; az összes házi dolgokat a leányok végzik: felváltva kerülnek a konyhára, taka­rítják a házat, ügyelnek fel a majorságra, szövik saját ruhájukat, kötik harisnyájukat, horgolnak és másféle kézimunkákat is elsajátítanak. .Olykor megrendelésre is végeznek munkákat: tollat fosztanak, csipkét és más dolgokat készítenek. Nyáron nemcsak a ház udvarának iri-jH) kertjét, hanem a bérelt két holdnyi konyhakertet is ők művelik. Rendszeres iskoláztatásban is részesülnek külön­külön csoportokban szellemi előrehaladottságuk szerint. Sajnos, van közöttük elég sok analfabéta, — jelenleg is öt — a kikkel való foglalkozás terhes és eredményre alig vezethet, mert átlag egy-egy leány alig egy évig marad lakója az intézetnek. Ezért nagyon kívánatos volna az analfabéták javító nevelésére megállapítható időt legkeve­sebb két évben megszabni. Lelkiekről is történik gon­doskodás, a mennyiben a róm. katholikusok vasárnapon­ként a helybeli templomba járnak, vallásoktatásukat az ecseri plébános végzi. A protestánsok részére, a kik az igazságügyminisztérium intézkedése folytán túlnyomó szám­ban vannak, a szomszédos maglódi ref. lelkész tart házi istentiszteletet. Az intézet élén jelenleg özv. Katona Andrásné igazgatónő áll, a ki családja tagjainak segítségével min­den idejét a gondjaira bízott leányok szeretetteljes neve­lésére fordítja. „Béke és egészség" a jelszava, ezt tükrözi az egész intézet, az abban folyó csendes mun­kásság, a rend és tisztaság. Ilyen nemes lélek által áthatott környezetben meg kell változnia még a megj rögzött rossznak is!

Next

/
Thumbnails
Contents