Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-02 / 44. szám

tikulárizmus szűnjék meg, de még inkább pusztuljon a czinizmus, gúnyos lekicsinylés, a durva demagógia, a mely elvi és tudományos érvek hiányában befeketítéssel dolgozik. Semmiféle eklektikus theologiára nincs szükség. Tessék az egyes egyházpolitikai és theologiai kérdésekben elfoglalt álláspontoknak harmóniában lenni egymással, s ha egyébként nincs ok az ellenkezőre, tessék mindenek felett hinni azt, hogy ellenfelünk, még ha szerencsétlennek is, sőt ha veszedelmesnek is tartjuk álláspontját, benső meggyőződésből teszi és követeli azt, a mit tesz és követel. így következik majd el egy új korszak, a mikor nem kerületek s nem társadalmi vezéregyéniségek szerint fog csoportosulni az ország reformátussága, hanem elvi meggyőződése s világnézete szerint fog csatlakozni ehhez vagy ahhoz az irányzathoz. Az erők mai elhelyeződése tehát, épen azért, mert külső tényezőktől függ, a lelkek országát alkotó egyház számára a legnagyobb mértékben egészségtelen állapot. El fog jönni az idő, a mikor majd meg fog oszlani az ORLE. is, meg a Protestáns Irodalmi Társaság és meg fog oszlani a többi nem elég szigorúan elvi alapon megkonstruált, tehát nagyon különböző gondolkozásmódúakból összetett egyesület is. És ez helyesen lesz így. Mert ez az idő lesz már az új reformácziónak egyik előrehaladott stádiuma. A mikor majd megszűnik, (ha szervezetilegnem is, de szellemben igen) az egyes kerületek partikulárizmusa s köztársasági izoláltsága és nem kerületek s külső érdekek szerint való elkülönülések, hanem magasabb rendű szellemi okok, elvi s világnézeti kérdések szerint fog a magyar reformátusság tömörülni s a maga ideáljai szerint az egyházért és társadalomért dolgozni. Addig pedig, ha kell, csak hadd legyen harcz, de a lelkeknek, az elveknek, a szónak s a tollnak harcza. Világnézetek s ne személyek harczoljanak egymással! Mert ha az utóbbiak előtérbe lépnek: az adott helyzetek csábító alkalma igen könnyen a ravasz diplomáczia műhelyévé teszi azokat az irodákat, a melyekből a szónak és a tollnak erejével Kálvin puritán szellemének kellene kiáradni a társadalom életébe. Sebestyén Jenő. BELFÖLD. A zsinatelőkészítő-bizottság figyelmébe. Jogosultsági idő. A Nyugdíj-intézet Ügyrendjének 69. §-a nagy veszedelemmel fenyegeti azokat a régi lelkészeket, kik jogosultságuk idej.ét 1908-ra jelentették be. Ez a § azt mondja, hogy a jogosultsági időnek egyszer bejelentett kezdetét megváltoztatni nem lehet. Igaz, hogy a lelkészek felhivattak nyilatkozatra, hogy jogosultságukat mely időtől kívánják számítani; ámde úgy gondolkoztak némelyek, hogy mivel holtig választattak s így holtig élvezendik állásuk jövedelmét, hát mért fosszák meg családjukat attól a rengeteg összegtől, melyet 30—35 évre visszamenő időért kellene fizetniük s így jogosultságuk idejét a kötelező 1908. évre jelentették be. Ámde megtörténhetik, hogy viszonyaik úgy alakulnak, hogy az egész nyugdíjbamenés kedvezőbb lenne rájuk nézve is, de ezt az eshetőséget elzárja előlük a 69. §, mely az egyszer bejelentett jogosultsági időt megváltoztatni nem engedi s így nem vehetik igénybe a kedvezőbb nyugdíjba menetelt. Ez pedig nagy igazságtalanság, sőt kegyetlenség; mert ez a § a zsinati törvények V. t.-cz. 10. § a) pontja alapján forináliter koldusbotra juttathatja őket. Nevezetesen a nyugdíj az 1914. évről indul folyamatba, de azok, kiknek jogosultsága 1908-tól datálódik, 10 évig nyugdíjt nem kaphatnak; 10 évnél is csak 40 % 5 10 éven belől holmi végkielégítés. így aztán az a lelkész, ki már ezreket fizetett az összeolvadt két intézetbe, ki van téve végkielégítési alamizsnának, mi egy évi fentartásra elegendő, azután koldusbotot vehet kezébe; 10 év múlva is csupán 40%"ot kaphat, a mi pl. egy 1600 K fiz. kongruás lelkésznél 640 K, talán házbérre elég, de kenyérre nem jut belőle a fészkéből kiűzött családnak. Ma már hiába kárhozkodunk azon a nagy megsarczoltatáson, melybe ugyanazok a lelkészek 10 év alatt két nagy intézetbe kényszeríttettek, melynél nagyobb áldozattal az egész világon sem állíttatott fel jótékony intézmény, de arról okvetlen beszélni kell, hogy e túlságos áldozatra kényszerített lelkészi testület minden tagja úgy vehesse hasznát, a mint érdeke kívánja. Ennélfogva töröltessék a 69. § s helyébe az tétessék, hogy a lelkész bármikor megállapíthatja jogosultsága idejének kezdetét azzal a feltétellel, hogy a megállapítandó időtől kezdve minden járulékot kamatostul befizet. Ezáltal a Nyugdíj-intézet sem károsodik, a lelkészeknek is meglesz a megnyugtatás, hogy tetszésük szerinti időben mehetnek nyugdíjba. * De a lelkészi nyugdíjintézetről szólván, hadd pendítsek meg itt az előbbiekkel kapcsolatban egy eszmét. Sokan félnek a nyugdíjba menéstől. Hova menjenek, költözzenek, hol találjanak kárpótlást az elhagyott otthonért ? Állítsunk fel a Nyugdíj-alap egy csekély részéből Lelkész-otthont* Úgy képzelem ezt. hogy abban a vasúttal bíró városban, mely alkalmas ingyen telket ajánl fel, egy 50 szobás épület emeltetnék (30 egy ágyas, 20 két ágyas), nem monumentális, drága épületet, hanem kényelmes, középponti fűtéssel, vízvezetékkel s ha lehet, villanyvilágítással, teljes internátussal. A két ágyas a feleségesek számára. Fizetés egy személytől 800 K; a házastársaktól * Ezt a gondolatot szívvel lélekel támogatjuk. Sokszor gondoltunk arra, mikor a tihanyi kolostorban láttuk az elöregedett és az eklézsia érdekében ide nyugdíjba helyezett, jól ellátott benczés papokat. Szerk.