Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-02-02 / 5. szám
ség megcsúfolásának is. Ezért bármily erősen éljen is bennünk a vágy a különböző keresztyén felekezeteknek a nemzet- és vallásellenes irányzatokkal szemben való testvéries együttműködése után, ennek a tagadhatatlanul magasabb eszmének az érdekében nem engedhetjük egészen háttérbe szorítani protestáns egyházainkat! Tiltakozzunk tehát a protestáns államtitkárság elkonfiskálása ellen addig, a míg nem késő s ha már késő lenne : addig, a míg visszaszerezzük! I)r. K. I. képét. A törvényhozás új házában azután nemcsak az autonómia keresztülvitele s vele kapcsolatban a vagyonjogi kérdéseknek a római egyházra nézve teljes mértékben kedvező elintézése lesz nagyon is kétséges, de kérdés, nem alakul-e ki néhány évtized alatt olyan többség, a mely zászlajára írja az állami eredetű egyházi javak szekularizáczióját ?! Ettől az eshetőségtől való féltükben mindent elkövetnek, hogy lehetőleg addig tető alá hozzák a róm. katholikus autonómia évtizedek óta vajúdó ügyét, a míg az új választójog alapján ez a nagy változás esetleg bekövetkezik. Nyílt titok, hogy a jelenlegi kultuszminiszter olyan autonómiát akar, a mely a római egyház számára kívánja biztosítani az összes egyházi javak és alapok teljes és kizárólagos tulajdonjogát. Ehhez a programmjához önérzetes, lelkiismeretes és egyháza érdekeit igazán szívón viselő protestáns államférfit aligha tudott volna kapni államtitkárul. Erre sem Antal Géza, sem Szász Károly, sem a többi jelölt nem vállalkozott volna. Már pedig képtelenség, hogy miniszter és politikai államtitkár ellentétes álláspontot foglaljanak el egy ilyen fontos kérdésben, a melyhez fogható a polgári házasság óta nem került a törvényhozás elé! Aligha azért mellőzte tehát a miniszter a komoly protestáns jelölteket — a mint egyes lapokban olvassuk —, mert mindegyik méltó lett volna az államtitkárságra s egyiket sem akarta megsérteni a mellőzéssel, hanem inkább azért, mert a róm. katholikus autonómiának saját tervei szerint való keresztülviteléhez alig tudott volna közülük segítőtársat találni! S ha a négy milliónyi protestánsság némán fogja nézni, hogy a néhány év előtti két protestáns államtitkár helyett két róm. katholikus államtitkár legyen a kultuszminisztériumban, a római egyház a kezére juttatott milliárdokkal rövidesen felépíti bevehetetlen várát, honnan az új herczegprimás és hasonló szellemű utódai vezetésével megkezdheti a „Regnum Marianum" visszaállítását az évről évre adott s bármikor visszavonható állami kegyelemkenyéren élő protestántizmus romjain. Azután itt van a debreczeni egyetem kérdése is. Valóságos trójai falóvá változhatik, ha nincs egy egyházát szerető protestáns államférfi a kultuszminisztérium vezetői közt! Itt van — hogy többet ne említsünk — állami középiskoláink elkatholizálódásának tagadhatatlan jelensége. Nemsokára számszerű adatokkal fogjuk bebizonyítani, hogy br. Barkóczy eltávozott ugyan a híressé vált V. ügyosztály éléről, de mintha még mindig az ő szelleme uralkodnék ott ! Eddig is nagy küzdelmünkbe került ezt a mind erőteljesebben előtérbe nyomuló áramlatot legalább némileg visszaszorítani — pedig volt protestáns államtitkárunk. Ezentúl azonban aligha sikerül. A protestántizmus türelmességének is van határa. Igaz, hogy a csipetenként kapott állami alamizsnák nagyon meggörbítették a derekunkat, nagyon lelohasztották az önérzetünket. Azonban a hétrétgörnyedésnek és a koldus alázatosságnak is van határa! A felekezetközi egyenlő-KRÓNIKA. Kehely kiállítás. Gyönyörűség volt megnézni. Kerek 200 volt látható az iparművészeti múzeum nagyszerű csarnokában. A múltról regéltek e drága paramentumok. Nagy áldozatkészségről, égő szeretetről az Úr háza iránt; nagymesterekről, a kik leiküknek hitét és szeretetét lehelték bele e legszentebb szimbólum hordozóiba. A kehely különösen az ev. keresztyéneknek drágalátos klenódiuma, ez van ott ima- és énekeskönyveiken, szólva a legnagyobb, legszentebb áldozatról és győzelmes küzdelemről. Eszünkbe jutottak a „kelyhesek", evangéliumi igazságok után szomjúhozó lelkek véres küzdelmei ós martiromságai. Ott szépen megfértek egymás mellett azok, a melyek oltáron állnak és azok, a melyek az Úr asztalának ékességei. Legtöbbet a szász ev. egyházak állítottak ki. Adassék tisztesség ezért nekik! Eszünkbe jutott az ő szerencsésebb helyzetük is. Kisebb egyházközségeiknek is mily szép, művészies kelyheik vannak. Ott nem hallgattak annyit a múzsák. — Voltak ónból készült egyszerűek is, ákombákom feliratokkal. Az igazán szomjúhozóknak ezek is kedvesek. Zürichben fakupák, állnak az Úr asztalán. Szép beköszöntő. Dr. Balogh .Jenő, az új igazságügyi miniszter által benyújtott első törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és ennek eljárásáról szól, a melyet, majd ha törvényerőre emelkedik, ismertetni fogunk. Most csak annyit, hogy minden törvényszéknél lesz külön fiatalkorúak birája, a ki széleskörű diszkreczionális joggal lesz felruházva eljárása körül. Lesznek mindenütt hivatalos pártfogók, férfiak és nők. Az új igazságügyminiszter e humánus javaslat benyújtásával tett bizonyságot arról, hogy hű marad „első szerelméhez", a patronázs ügyéhez. De egy megjegyzést szabad lesz megtennünk. Legyünk rajta minden erővel, hogy a fiatalkorúak bíráinak minél kevesebb dolguk legyen Honosítsuk meg mindenütt a nevelő és konzerváló ev. ker. szeretet preventív munkáit a fiatalkorúak körében ; §§-kal ezt természetesen megcsinálni nem lehet. Az akadémia és a színműírók. Régen volt az, a mikor még Schiller a maga tisztultabb idealizmusával a színházakat moralische Anstalt-oknak merte nevezni. Igaz, hogy ez akkor még jogos volt,