Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-05 / 40. szám

tanító (nő és férfi) szíves közreműködésével egy előkészítő órát és az ott lévő kicsinyekkel gyakorlati bibliai tanítást. Délután Bede László máramarosszigeti lelkésznek a középiskolai vallástanításra vonatkozó beszéde után Forgács Gyula péczeli lelkész a konfirmált ifjak közötti munkáról, Szalag József nagybecskereki lelkész, a belmisszió e régi, buzgó munkása pedig a keresztyén leányegyesületekről tartott érdekes és a figyelmet mindvégig lekötő előadást. Az utóbbi előadást a budapesti leányegyesület tíz tagjának részvételével tartott bibliai megbeszélés tette élénkké és tanulságossá. Október 2-án MaJcay Lajos losonczi lelkész az Ifjúság és az alkohol czimen tartott megragadó előadást; utána Megyercsg Béla orsz. titkár adott praktikus utasításokat a különböző típusú ifj. egyesületek szervezésére. Kájel Endre, Olcos Gyula. Szabó S. Zsigmond lelkészek tettek megjegyzéseket a munkára vonatkozólag. Délután Papp Gyula, a BRIE. cserkészcsapatának főparancsnoka szólott a rokonszenves cserkész-mozgalomról ós mutatta be a megjelent ügyes fiúkat néhány munkájukkal. A kurzus Kiss Ferencz záró- és a jövő évi viszontlátásra invitáló rövid beszédével, dr. Ravasz László imájával és a 179. dics. 10. v. éneklésével ért véget. Referens. MISSZIÓÜGY. Lelkigondozás. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjait igénybe vegyem oly kérdés megérintésére, a mely az iskolai év kezdetén talán nem időszerűtlen kérdés, mely talán aggodalomként rezdül meg nem egy protestáns szülő lelkében, de a melynek megoldására, úgy hiszem, még nem tettük meg a kellő lépéseket. Az utóbbi években a külföldi nevelőrendszer némi örvendetes hanyatlásával tehetősebb úri osztályunknak, szinte mondhatnám, szokásává vált, hogy serdülő leányaikat a nyelvek tökéletesebb elsajátítása végett, vagy hogy nevelésüknek megadják azt a bizonyos utolsó betetőzést, a mit az angol olyan találóan finish-nek nevez, egy-két évre német, svájczi, vagy angol nevelő-intézetben helyezzék el. Távol áll tőlem, hogy a szülői gondoskodás eme nemét kárhoztassam, sőt elismerem, hogy a világlátottság, az idegen társnőkkel való érintkezés, a mieinknél tökéletesebb képtárak, múzeumok szemlélete és sok egyéb, mit dicséretként említhetünk fel, a műveltség szempontjából jó hatással lehet leányainkra. Aggodalom azonban mégis merül fel. Vájjon a nyugati fejlettebb kultúrát szemlélő, az idegen szokásokat, mint a virág a harmatot, mohón felszívó fiatal leányaink, hazatérve zökkenés nélkül fogják-e ismét beletalálni magukat a sok tekintetben elütő magyar viszonyokba? A lelküket megérintő nemzetközi lehellet nem töröl-e el valamit abból a rajongó hazaszeretetből, a mely az ifjúságnak bájos előjoga s főleg, a mit először kellett volna említenem, kálvinista erős hitük, a mit oly féltő gonddal oltottak, ébresztgettek és fejlesztettek szülők ós tanítók, gondozás hiányában, idegen befolyások alatt nem hervadozik-e, nem satnyult-e el az új kálvinista nemzedék mérhetetlen kárára ? Pedig ezt az aggodalmat nem is volna oly nehéz elhallgattatnunk. Hiszen tudjuk, hogy a protestáns országokban, Skócziában, Svájczban és Németországban a hit szárnyalása a mienket felülmúlja s nem egy tekintetben példát mutat. Jól megválasztva a környezetet, magyar kálvinista leányainkra még buzdítólag, fejlesztőleg, áldásosán gyakorolna hatást a külföldi hitrokonok közt töltött néhány hónap. A hitben megerősödve, levetkezve azt a nálunk gyakran észlelt félszegséget, mely nekünk nagy kárunkra, a hitetlenség apostolainak nagy hasznára gátol abban, hogy bátran és nyíltan hirdessük kálvinista voltunkat s az Úr Jézushoz való ragaszkodásunkat, külföldről visszatért leányaink erős pillérei lehetnének egy új, erős, kálvinista elveken épülő nemzedéknek. Nem kellene akkor féltenünk őket a nemzetköziség befolyásától sem, mert a magyar kálvinista egyház története századokra visszamenőleg a magyar nemzet története s az, a ki ragaszkodik az egyikhez, nem érezhet idegenül a másik iránt sem. A leánynevelés és a kálvinizmus eme, szerintem nem csekély fontosságú kérdésének megoldását nem vállalhatná-e magára a Kálvin-Szövetség, a mely a genfi Kálvin-emlékünnep és a Presbiteri Szövetség budapesti gyűlése által oly szép eredménnyel szövögette a külföldi protestánsokkal való érintkezés szálait? Hiszem, hogy tudna útmutatással szolgálni és megtudná gátolni azt, hogy a tanulás évei alatt a külföldi ég alatt dér ne csípje meg fiatal leányaink még leveledző, gyenge szárú hitéletének virágait. Nekünk erős, hithű, áldozatra kész, puritán erkölcsű asszonyokra, anyákra van szükségünk, ha czélunk e hitetlen világban Kálvin szellemében haladó, hazafiasan érző, cselekvő kálvinista társadalom nevelése. A vezető, irányító, jobbmódú úri középosztály fiatal leányainak lelkigondozása, hitfejlesztése megéri a fáradságot. Hiszem, hogy a Kálvin-Szövetség nem fog elzárkózni ez újabb feladat elől. Hitrokoni üdvözlettel Kolozsvárg Lajosné. A MI ÜGYÜNK. Az október elején kezdődő évnegyed alkalmából kérjük előfizetőinket, hogy a f. év utolsó negyedére járó, valamint a hátralékos előfizetési díjakat szíveskedjenek beküldeni. S bizalommal kérjük azokat, a kik még nem előfizetőink, de a lapot kapják, szíveskedjenek az előfizetők