Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-21 / 38. szám

Az alsóborsódi egyházmegyének a vasárnap megszentelésére vonatkozó átiratát illetőleg nagyon megoszlottak a vélemények. Az előadói javaslat e tárgyban nem a képviselőházhoz, hanem a konventhez leendő felírást javasolja. Okos Gyula lelkész ezzel szemben a képviselőházhoz leendő felírás mellett tör lándzsát. A közgyűlés az előadói javaslatot fogadja el. — Hogy ez lesz-e helyesebb vagy amaz lett volna, e felett vitatkozni lehet. Annyit azonban biztosan hiszek, hogy a konventi vasárnapügyi bizottság már tehetett volna arról, hogy a vasárnap teljes megszentelése ne tartozzék még mindig az utópiák közé. A közgyűlés vége felé került a sor a tárgysorozatnak egyik legfontosabb tárgyára, az alsónyéki, öcsényi és szekszárdi lelkészek által a f. ó. deczember hó 1. napján megindítandó egyháztársadalmi lap ügyére. Okos Gyula öcsényi lelkész ismertette azt a gazdag programmot, a melyet a lap fel fog ölelni. A közgyűlés a legmelegebb szeretettel fogadta a vállalkozást, biztosította a legmesszebb menő erkölcsi támogatást s mivel a közpénztár költségvetésében ilyen czélra nagyobb összeg biztosítva nincs, csak száz példány megrendelését határozta el a szórványok részére. Meghatott érzések közt olvastuk egyházmegyénk nesztorának, Döczy József tolnaváraljai lelkésztársunknak búcsúzólevelét, a melyben előrehaladott korára való tekintettel, összes egyházmegyei tisztségeiről lemond. — Leáldozóban a nap, de utolsó sugarai is tiszták ós melegséggel teljesek! Tudósító. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Ad vocem — üzleti élet.* A szeptember elején Budapesten kétségtelenül fényes sikerrel megtartott nemzetközi kereskedelmi szakoktatási kongresszus és az azt megelőző közgazdasági szaktanfolyam szimpáthikusabb megemlékezést érdemel, mint a mi a Prot. Egyh. és Isk. Lap mult vasárnapi számában jutott részére. Lehet, hogy a czikkíró valahol úgy olvasta, hogy Amerikában és Angliában nincsenek is kereskedelmi szakiskolák és mégis vannak nagyszerű kereskedők. Bár igenis vannak ott is kitűnő kereskedelmi szakiskolák és vannak eredményes kereskedőik, kik self-made man-ek — ilyen felállításokkal nem szabad lekicsinyelni azt a jelentős kultúrmunkát. melyet a szakiskolák végeznek. Eltekintve attól, hogy saját üzemében a theoretikus előképzettséggel bíró ember jelentékeny fölényben van ezen előképzettséggel nem rendelkező ellenében (ceterum paribus), van a kérdésnek egy szocziális oldala is, melyet rendszerint teljesen figyelmen kívül hagynak. A mindinkább diíferencziálódó gazdasági élet mind * Készséggel közöljük ezt a figyelemre méltó czikket, a melyet lapunk és szövetségünk jó és áldozatkész barátja küldött be. Az a czikk, melyre reflektál, a mi üzleti életünk közismert hibáira óhajtott reámutatni. Az, a ki ezt a czikket írta, már eddig is szép és eredményes mozgalom megindítója ennek jobbátételére. Bírjuk ígéretét, hogy erről is fog írni. Szerk. súlyosabb feladatok terhét rója az állam hivatalos gazdasági érdekképviseleti szerveire. Ezen feladatok megoldására mindinkább nélkülözhetetlen a közvetlen érdekeltek meghallgatása és bevonása. Ha ezek még az elemi vám- és tarifapolitikai kérdésekben is — példának okáért — nincsenek tájékozva, mit ér az ő egészen dilettantikus, inczidentális állásfoglalásuk ? Ezen szocziális feladatok helyes betöltésére való előkészítés épen az egyház szocziális feladataiba való felkészülésnek is kitűnő iskolája. Csak ha felemelkedett az egyén arra a magaslatra, hogy önös egyéni érdekei úgy találnak legjobb kielégítést, ha azokat szocziális vonatkozásaiban is érvényre juttatja, akkor lesz alkalmas más, magasabb — egyéni szűk napi érdekein túl fekvő — kérdésekben is teljesen kivenni a maga részét a munkából. Hogy a hittanítás nem volt eredményes az iskolákban, annak nem az iskola; az oka. De sok tennivaló van azon a téren, mely az üzleti, gazdasági élet praktikus, egészséges és józan moráletikáját, illetőleg annak standardját megállapítani, tételeit kidolgozni és hirdetni volna hivatva. Itt az egyházra és szolgáira igenis jelentős feladatok várnak. Nem utolsó oka annak, hogy ifjaink a gyakorlati gazdasági pályákra nem nagyon mennek, az a körülmény, hogy a társadalmi megbecsülés mezején ezen foglalkozási kört művelők nem állanak valami nagyon magasan. A társadalmi megbecsülés intuitív fokmérője az az erkölcsi tartalom, melyet mint kar, korporáczió, az illető élethivatás a külvilágban megtestesít. Ez az erkölcsi tartalom a consensus omnium becslése szerint nem túlságosan nagy. Ebből azonban nem az következik, hogy ne is legyen nagy. Épen ellenkezőleg: minden rendelkezésünkre álló eszközzel irtanunk kell a gyomot; küzdenünk az erkölcsi defektusok ellen és emelni a gazdasági élet morál-etikai nívóját, a hol csak lehet. Hirdetni azt az igazságot, hogy a helyes és józan kereskedelem és ipar kultúrát és gazdagságot teremt. Hogy vannak nemes és szép ideáljai, hogy ezekért kell és érdemes szenvedni és küzdeni. Ezeket az elveket pedig csak az iskola olthatja a fiatal generáczió fogékony lelkébe. A gazdasági harczban megkeményedett szívű, fáradt, törődött ember füle meghallja bár az igazságot, de a lelke már nem fogékony irányában. Ha tehát — a mit én is vallok — szükségünk van tele szívű és tele erszényű ember- és egyházbarátokra, legyünk rajta, hogy lehessenek is. Terjesszük ki figyelmünket a mai kor eleven, lüktető gazdasági életére, kíséreljük meg hatni reá azon eszközökkel, melyek rendelkezésünkre állanak és örvendjünk igaz szívvel, hogy hazánk fiatal és aránylag a nemzetek versenyében gyenge közgazdasági élete és különösen annak elméleti művelői a kongresszus minden várakozást felülmúló sikerével mindenek elismerését vívták ki maguknak. Maradandó becsű eredményei hatalmas kötetben összefoglalva feküsznek előttem. Vajha itthon is nem maradna visszhang nélkül az a jámbor óhajtás, hogy épen a legképzettebb, legnemesebb ós legideálisabb lelkületű iíjaink közül mind többen választanának szabad pályát maguknak. Valósággá ez úgyis csak akkor fog válni, ha a gazdasági élet szükségleteivel szemben komoly és megértő figyelmet tanusítunk. Lénárd Jenő.