Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-21 / 38. szám

buzgósága. A 39,566 lelket számláló egyházmegye 33,516 koronát fordított egy év alatt ilyen czélra. Nagyobb építkezések és adakozások történtek különösen: Alcsuth, Sárkeresztúr, Kajászószentpéter, Ercsi, Mány, Pákozd, Seregélyes, Páty, Vereb és Iváncsa községekben. Az „egyke" — fájdalom •— egyházmegyénk egyes vidékein is pusztít, de azért a természetes szaporodás 384 lelket tesz ki. Reverzálisoknál, áttéréseknél nincs veszteségünk, igaz nyereségünk se igen. De helyzetünket tekintve, még ez elegendő eredmény. Egyébként jó rend és tisztes béke honol falaink közt a túlnyomó többségnél. Féltve ezt őrizzük a jövőre is! Esperesi jelentésünk kapcsán sirattuk el dr. Nagy Dezső volt egyházkerületi ügyészünket, Kenessey Kálmán volt egyházmegyei gondnokunkat, Forgács Endre lelkésztársunkat és Marton László kápolnásnyéki tanítót. Nagy örömmel és lelkesedéssel üdvözöltük magas állásában egyházunk kiváló fiát: Benedek Sándor államtitkárt. Gyors egymásutánban peregtek le azután tárgysorozatunk pontjai Urházy Lajos fő- és Kulifay László aljegyző előadásában. Törvénykönyvünk revíziójánál a tízéves tisztújítás kötelező életbeléptetését óhajtjuk, kivéve a püspököt és főgondnokot. Kívánatosnak tartjuk az egyházmegyei ós kerületi tanácsok felállítását és hogy a konvent tagjait a presbitériumok válasszák. A szabad lelkészválasztás elvén állunk és a megválasztott lelkészeknek ma meglevő korlátozását is töröltetni szeretnők. A próbaprédikálást szigorú korlátok közt megengedhetőnek véljük. Tiltakozunk a lelkészi korpótlék után járó fenntartói járuléknak a lelkészekre hárítása ellen, valamint az ellen is, hogy a konventi iroda fenntartására az orsz. leik. nyugdíj- és gyámintézet pénzéből évenként 10,000 korona elvonassék. Egyéb helyi ügyeink fennakadás nélkül elintéztetvén, miután a missziói, tanügyi, számszéki jelentések mindezen dolgainkról kielégítően számot, adtak, az egyházkerületi közgyűlésre id. Varga Sándor ercsi lelkészt és Szüts Jenő alispánt rendes, Papp Albert mányi lelkészt és dr. Szüts Gedeon egyházmegyei ügyészt pótképviselőkül megválasztottuk és ezzel gyűlésünk véget ért. — r. — A solti ref. egyházmegye közgyűlése. Hagyományos szokás szerint ez évben is Kunszentmiklóson tartotta meg a solti egyházmegye rendes közgyűlését szeptember 10-én, míg 9-én egyházmegyei értekezlet volt. Ennek az értekezletnek lett volna tárgya a többek közt a „Javaslatok megállapítása az egyházi törvényekben". Minthogy azonban a bizottságok javaslatai az idő rövidsége miatt annyira nem voltak beható tárgyalás alá vehetők, hogy még a délutáni ülésen sem juthattunk el az I. törvényczikk végére, kénytelen volt az értekezlet oly indítványt tenni, hogy a közgyűlés szűkebbkörű bizottságra ruházza az egyházi törvények módosítására irányuló javaslatok megtételét. így is történt. A közgyűlést Balla Árpád helyettes-esperes áhítatos, szép imája, majd évi jelentése vezette be. Szokatlan öröm, de ép ilyen fájdalom is szólott e jelentésből hozzánk. Öröm, hogy a 26 gyülekezet közül kettő tarthatta meg ez évben a legritkább, a leglélekemelőbb ünnepek egyikét, új templomának felszentelését. Ráczkeve s Orgovány. Az előbbi, a magyar reformáczió egyik ősi fészke, mintegy 150,000 korona költségen emelt gyönyörű hajlékot az Úrnak a hívek példátlan áldozatos buzgalmából, míg az utóbbié csak méreteinek arányát tekintve marad el az elsőtől, de a szeretetet és buzgóságot tekintve, a mely létre hozta, nem kisebb amannál. Nagy örömünk volt az a magas kitüntetés, a mellyel méltó érdem szerint apostoli királyunk kegyelme egyházmegyénk szeretett, lelkes, hű goüdnokát, Hajós József dr. kamarást, a pesti első hazai takarékpénztár elnökét, a főrendek közé, kinevezni kegyeskedett. De másfelől megdöbbenő fájdalommal hallottuk a jelentésből, „hogy pusztulunk, veszünk". Ijesztően fenyeget bennünket a déli részek felől az anyai szeretet haldoklása, az egyke rettenetes átka. Köny szökött szemünkbe, mikor költői lelkületű helyettes-esperesünk megható vonásokkal ecsetelte e leküzdhetetlen rém, az egyke, pusztítását, mely több gyülekezetünk felett már szinte a végpusztulás kardját suhogtatja. S fájdalom, ez nem üres aggódás. Akadt már olyau egyház köztünk, melynek őrtornyában megcsendült a vészharang szava. Van már gyülekezet, régen hatalmas, virágzó s ma is még kincseiben gazdag, de lélekben roskadó, mely szükségesnek látja alapot gyűjteni arra az időre, a mikor nem lesz majd már ottan, ki adót fizessen. Az esperesi jelentés után az újonnan választott tanácsbirák : Gerenday Endre, Kurdy Béla és Baky Kálmán tették le az esküt; a tanügyi bizottság elnöke és előadója Somogyi József lett. Tisztviselői lemondás szokatlanul sok volt. Lemondott a helyettes-esperességről Balla Árpád, kinek helye egyelőre betöltetlen marad, de mint legidősebb tanácsbiró, továbbra is ő vezeti az esperesi teendőket Baky István helyett, ki munkaképtelenségét jelentve, lelkészi állását helyettessel kéri betölteni. (Az ügy azóta más fordulatot vett, de bizonyára jó elintézést nyer! Szerk.) Lemondott mind a két főjegyző, egy papi tanácsbiró, egy világi s két lelkészi jegyző. Helyeik betöltéséről intézkedett a közgyűlés. Tudomásul vétetett a számszéki s tanügyi jelentés, jóváhagyatott Makád tanítói állásszervezése, Laczháza, Fülöpszállás, Szeremle, Ersekcsanád, Majosháza építési kölcsönfelvétele, illetve rendkívüli adókivetése, a solti iskolák államosítása s a dunavecsei presbitériumnak az a határozata, mely szerint temetőjét a nazarénusok elől elzárja. S még több kisebb-nagyobb fontosságú iígy letárgyalása után a helyettes esperes buzgó imájával végződött a gyűlés. A gyűlés tárgysorozatán nem szerepelt, de ezévi összejövetelünknek mégis egyik legáldásosabb eredménye