Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-09-14 / 37. szám
Templomszentelések. Az orgoványi ref. egyház új templomát augusztus 24 én szemelte fel Balla Árpád h. esperes, Mészáros János kecskeméti és Veress István izsáki lelkészekkel. — A bótrágyi ref. templomot f. hó 14-én szenteli fel Baltazár Dezső dr. püspök. Az alkalmi egyházi beszédet Szentimrey József derczeni lelkész mondja, a többi egyházi szolgálatot pedig Mizsák Péter beregsomi, Seres Ábrahám barabási, Szendrei István mezőkaszonyi, CzÖvek János zápszonyi és Szabó Károly nagybégámi lelkészek végzik. Kérő szózat temploniépítésre. A krassószörénymegyei bunyaszekszárdi ref. gyülekezet, a mely az idegen nemzetiségek között 80 családdal magyar szigetet képez, megható felhívást intéz a református magyarsághoz „veszendő templomocská"-juknak újonnan leendő felépítése végett. Ezelőtt 46 évvel települt ez a maroknyi magyarság Tolnából a krassószörényi hegyek közé, ez alatt az emberöltő alatt hűségesek maradtak fajukhoz, váltásukhoz. Méltók arra, hogy templomépitésükhez a tehetősebb hittestvérek szíves áldozatkészséggel segítségül legyenek. A banyai evang. egyházkerület f. hó 11-től 13-ig tartotta közgyűlését Scholtz Gusztáv püspök és Zsigmondy Jenő udv. tan. elnöklete alatt. A közgyűlés előtt gyámintézeti istentisztelet és díszülés volt, az előbbin Sárkány Béla főesperes, kecskeméti lelkész prédikált, az utóbbin Famler Gusztáv és Radvánszky György dr. elnökölt. A gyámintézeti gyűjtés eredménye 34.000 koronán felül volt. A gyűlés másodnapján a kerületi elnökség és az újonnan alakult belmissziói egylet (elnökei: Raffay Sándor budapesti lelkész és Földváry Elemér esp. felügyelő) meghívására Megyeresy Bélá, a ker. ifj. egyletek nemzeti bizottsági országos titkára tartott időszerű. ismertető előadást a belmissziói munka egyik legfontosabb ágáról, a melyet a közgyűlés tagjai méltányló elismeréssel fogadtak. Az előadás után Zsigmondy Jenő főfelügyelő, Scholtz Gusztáv püspök és a ker. belmissziói egylet lelkészelnöke mondott köszönetet. A gyűlés lefolyásáról a jövő számban. — A dunamelléki ref. egyházkerület október hó 18-án és következő napján tartja közgyűlését. A lelkészszentelés október 19-én lesz. Harangszentel és. A bárczai ref. egyházközség buzgó patrónusa, Bárczay Sándor adományából létesült harangját mult hóban szentelte fel Révész Kálmán esperes. Az egyházi beszédet Oláh Péter magyarbőödi lelkész mondotta, az úrvacsorát pedig Lengyel József abaujszinai lelkész osztotta. Egyházmegyei gyűlések. A vértesaljai ref. egyházmegye folyó hó 9-én, a solti 10-én és a tolnai 11-én tartotta közgyűlését. A kecskeméti egyházmegye f. hó 16-án tartja gyűlését Czegléden. Az előző napon lesz a nagy buzgalommal működő egyházmegyei lelkészegyesület gyűlése, a melyen Simon Ferencz jászberényi lelkész-elnök mond megnyitó beszédet. Fontos tárgya lesz a gyűlésnek a belmissziói munkákról szóló jelentés. Mindezekről lapunk következő számaiban adunk részletes tudósítást. A német reformátusok szövetsége (Reformierter Kirchenbund für Deutschland) ebben az évben a történelmi emlékekben gazdag Rajnamelléki városban, Weselben tartja évi rendes gyűlését szeptember 14—18 ig. A gyűlés tárgysorozatán érdekes előadások vannak. Müller erlangeni tanár és Oood philadelphiai professzor a Heidelbergi Káté keletkezéséről és jelentőségéről olvasnak fel. Az utóbbinak, mint tudjuk, egy értékes, szépen illusztrált könyve is jelent meg a káté megjelenésének 350-ik évfordulója alkalkalmából. Van Reen utrechri tanár a holland és német református egyház közötti összeköttetésekről értekezik. Heilmann göttingeni lelkész a régi és új prófétákról tart előadast. Lang lelkész az Elberfeldben megjelenő „Eeformierte Kirchenzeilung" szerkesztője az aberde ni nagygyűlésről tart beszámolót. A német reformátusok élénk belmissziói munkát folytatnak Detmoldban, külön diakonissza-házuk van. Kár, hogy mi nem tartunk fenn veliik semminemű összeköttetést! Geduly püspök jelentése. A tiszai ev. egyházkerület ezidei szeptember 17—18-iki miskolczi gyűlése elé terjesztendő jelentése csakugyan „a szokottnál bővebb terjedelmű". Mindenekelőtt a nagy hazafinak komolyan aggódó lelkével érinti a külpolitikai bonyodalmakat, a belső pártviszályt és a gazdasági katasztrófákat, a melyek alatt az egyház is megérzi a létfenntartás egyre nehezülő gondjait. Aztán az egyházi sajtó ama ítélethangja ellen kel ki, a mely azt hirdeti, hogy „a püspöki hivatal ma nem több, mint egyszerű adminisztráczioi fokozat" és nem gondol azzal, hogy „a mai kor püspökétől — s itt a saját példájára utalhatott volna — az egyház közjava mar nem is egy, de szinte több ember szellemi erejének, munkabírásának, rátermettségének, ideg- és lelki próbájának áldozatul adását kívánja meg". Majd a szomorú statisztika s „a fekete és veres színű két szélső tenger" háborgása daczára is bízik a krisztusi szeretet evangéliumi igazságainak diadalában, a mint hogy Európa többi részében határozottan a protestántizmusnak kedvez. Elmaradottságunk, sőt veszteségeink oka, hogy elhanyagoltuk a belmissziót, mivégből egyelőre keriiletenkint legalább két-két utazó lelkészi állomás kreálását kívánja. E tekintetben intő., kérő, buzdító és felhívó püspöki szózatának máris megvolt az eredménye, hogy a belmissziói munkásságról máris 49 (tavaly 2) egyházközségből jött igen tanulságos jelentés. Ezek veleje, hogy „az erő az akarat". Részletesen beszámol a tartalmas jelentés a kanonika vizitáczió tanulságairól, a melyekben még az egyházi beszédekre is kiterjeszkedik. A liptói és árvái nemzetiségi túlzásokra czélozva találóan mondja, hogy „a nyelvnek istenországában egyéb feladata nem lehet, mint. hogy eszközül szolgáljon istenországának terjesztésére". Az iskolaügynél, az eperjesi theol. akadémiánál „úgy a tanulmányi eredmény, mint az annak egyik alapját képező tanári működés, ennek szelleme, tudományos és hitelvi megalapozottsága, rendszeressége, gyakorlatias iránya és a tanár és a hallgatók közötti viszony szempontjából teljesen megnyugtató állapotokat talált". S közelebbről a Theol. Otthonnál „meggyőződött ez intézmény áldásos hivatásairól, a felügyelőtanár (dr. Szlávik M.) czéltudátos, az erkölcsi rendet, a ker. ev. fegyelmezettséget, atyai jóindulatot, a kezelés külső rendjével és pontosságával összekötő vezetői tevékenységéről". Gondoskodni kíván a kollégiumi tanítóképző építkezéséről, a rozsnyói leányiskola és árvaház fejlesztéséről, a theol. tanárok drí\gasági pótlékának rendszeresítéséről a középiskolai tanárok pragmatikájáról és a hitoktatók tiszteletdíjáról, a lelkészi fizetés korszerű rendezéséről stb. Az új egyetemes ágendára nézve, a melynek ő a lelkes szerkesztője, jól érthető indokokból „a reformáczió jubileumáig halasztást s a beosztásra nézve szabad kezet kér". E jubileum alkotásainál „egy egyetemes gyakorlati theol. szemináriumot" kíván és azt találóan „theol. akadémiai képzési rendszerünk egyoldalúan tudományos jellegével " indokolja. A diakonusképző-intézet volna annak méltó társa. A „veszteségek" és „örömalkalmak" jelzése után személyes részvételeiről és intézkedéseiről számol be, a melyek igazolják, hogy ma egy püspökség „több ember erejét veszi igénybe." Végül a kerület közéletének képét az egyes