Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-07 / 36. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIdSKOLA Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KALVIN-SZOVETSEG. Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, ' Fari Imre dr. és Veress Jerö Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félérre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Akik titeket gyűlölnek... (bj.) — Vezérczikk: Hová menjünk? P. „Adjatok, adjatok, amit Isten adott." Orth Ambrusné Szegedy-MaszáJc Viola. — Krónika: Ébresztgetés. Egy kérvény. A „néppárt''. — Tárcza: A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. XI. Dr. K. I. — Belföld: A felsőbaranyai ref. egyházmegye közgyűlése. Tóth K. A külsősomogyi ref. egyházmegye közgyűlése. Kájel József. — Szocziális ügyek: A kártya. Kálvinista. Lelkészek és papok a szövetkezeti munkában. A gödöllői szőnyegszövőgyár. — A mi ügyünk. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A kik titeket gyűlölnek ... „ ... jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek ..." Máté 5.u

. Évről évre növekedik azoknak a száma, a kik érdeklődéssel tanulmányozzák a társadalom különböző osztályainak életét, előhaladását és fogyatkozásait; tanulmányaikat, a melyekben beszámolnak tapasztalataikról, sokszor igazán gyönyörűséggel olvashatjuk; de mégis, különös értékűek és jelentőségűek reánk nézve azok, a melyeknek szerzője az evangéliumi világnézlet magaslatáról tekint be a társadalom életének nagy forgatagába ; vagyis magas, evangéliumi eszmények világítása mellett mondja ki ítéletét. Nagyon érdekes azonban megfigyelni, hogy még azok a tudósok is, a kik az evangélium igazságaitól elfordultak: mindenütt hibákról, bűnökről, elfajulásról kénytelenek szólani; sőt statisztikailag is megrajzolják a testi és lelki nyomor képét. A bajok e tömegéből kivezető utat keresnek a több jogban, orvostudományban, szélesebb területre kiterjedő kultúrában stb., de a való élet azt mutatja, hogy a testi nyomorúság szenvedése megenyhülhet ugyan a különböző szocziális intézmények áldásai által, de a lelki élet nyomorát csak magasabb erők képesek megszüntetni. A társadalmi osztályok bármennyire különbözzenek is egymástól, de vannak közös jellemvonásaik is; egyike ezeknek, talán a legfájdalmasabbaknak, hogy a gyűlölet romboló munkát végzett minden vonalon; szembeállította a szegényt és gazdagot; darabokra szaggatta — ki tudná hány esetben — a gyülekezet békességét; még jobban elválasztotta az urat és parasztot egymástól; sőt még a nemzeti életet sem kímélte meg. Minden nemes törekvés katasztrófát szenvedhet, ha gyűlöletbe ütközik; és milyen akadály az akkor, midőn a mások boldogságáért, javáért vívott munkálkodásnak áll útjában. A mi népünk tud szeretni nagy, szinte csodálatos szeretettel; de tud gyűlölni is. Mindkét érzése különböző formákban nyerhet kifejezést; gyűlöletének azonban minden megnyilatkozása megrendít bennünket, mert tudjuk, hogy a mint a szeretet mindent megaranyoz, úgy a gyűlölet mindent pusztasággá változtat, családi, egyházi és nemzeti életben egyaránt. A társadalom közgondolata, hogy a ki minket gyűlöl, azt mi is gyűlöljük; de hát ezzel az elvvel a helyzet még szomorúbb lesz; már pedig mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy az életet szebbé, a fájdalmat elviselhetőbbé tegyük; az egyiknek kisebb, a másiknak nagyobb körben kell ugyan e hivatásnak megfelelnie, de szolgálni ilyen értelemben is minden keresztyénnek kötelessége. Es mikor az igehirdetőnek kell azt tapasztalnia, hogy hajlékába be-behallatszik a gyűlölet hangja; hogy mikor szolgálni akar: gyűlölet fogadja; mikor a gyülekezet békessége összeomlani készül, akkor — e uehéz napok szomorúságában — felragyog előtte minden szépségével Krisztus igéje: „ . . . jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek ..." Jót tenni: ez a legnagyobb fegyver. Nagyszerű eredmények járnak a nyomában. Közelíteni az átkozókhoz áldáskívánással; a gyűlölködőkhez szeretettel; a liáborgatókhoz evangéliummal: ezt a felséges tanítást még a kultúremberiség tekintélyesebb része sem képes megérteni; és milyen messze van a nagy tömeg e krisztusi gondolattól! Ámde mind hatalmasabban érezzük, hogy a gyűlöletet csak szeretettel lehet legyőzni és imádkozó lélekkel. Az új társadalomért küzdő harczosoknak azért életükkel kell megmutatniok, hogy csak az evangéliumi világnézlet fényénél járva és parancsolatainak engedve remélhetjük a XX-ik század igazi, nagyszerű átalakulásait.