Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-31 / 35. szám

sokasága miatt az egész tanácskozás menetén az ideges sietség szimptómái mutatkoztak az alaposság rovására. A lelkészi fizetésrendezés és az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásáról Nagy Ferencz esperes értekezett. Hangsúlyozta, hogy ebben az ügyben a legnagyobb vigyázatra és bölcseségre van szükség s egyszersmind beszámolt arról, hogy milyen lépéseket tett egy nagyobbarányú mozgalom megindítása érdekében. Az egyházi törvények revíziója tárgyában kiküldött bizottság előadói tettek aztán jelentést a végzett munkáról. Úgy az előadói referádák, mint a nyomukban támadt felszólalások igazolták, hogy jelen egyházi törvénykönyvünk alapos revízióra szorul. Fábián Dénes javaslata alapján helyesnek tartotta az értekezlet, hogy a presbiterek ne 12, hanem csak 6 évre választassanak, hogy a közgyűlés minden egyházközségben képviseleti alapon szerveztessék, hogy erdélyi mintára egyházmegyei és -kerületi igazgatótanács állíttassék fel ós hogy a tízéves restauráczió egyházmegyén és -kerületen — csak a püspököt meg a főgondnokot véve ki — behozassék. Sáfár Béla a lelkészválasztási törvény revíziója tárgyában referált. Javaslata abban kulminált, hogy a lelkészválasztás jogát a presbitériumra kellene ruházni. Alapos indokolásában rámutatott azokra a szégyenteljes papválasztási mozgalmakra, melyek egy-egy gyülekezet békéjét, nyugalmát, hitéletét sokszor hosszú időkre feldúlják s minden józan, egyházépítő munkát lehetetlenné tesznek. Reámutatott a folyton ismétlődő esetekre, a mikor az egyház vezető elemét legyőzi a könnyen befolyásolható, megbízhatatlan tömeg, a mikor a régi római feljegyzés szerint „pars major meliorem vicit". Mint a tanítót, úgy a lelkészt is választhatja a presbitérium s ez a választási mód sem a presbiteriális módszerrel, sem Kálvin egyházalkotmányával nincs ellentétben. Dr. Szabó Aladár az előadói javaslatot nem tartja elfogadhatónak, mert ez — szerinte — jogfosztást tervez. Elismeri azonban, hogy a lelkészválasztási törvényt szigorítani kell. Az értekezlet nagyobb része — talán inkább a felszólaló személye iránti gyöngédségből, mint meggyőződésből — dr. Szabó Aladár felfogása mellé állott, anélkül azonban, hogy más megoldásra nézve valami direktívát adott volna. Mocsy Mihály a III. t.-czikkre vonatkozó előadásában szükségesnek mondotta az egyházfenntartói alapok létesítését, azok évente való gyarapításának költségvetés szerinti biztosítását; kívánatosnak tartaná azt is, hogy az egyházi adót — állami adók módjára kezeltetve — a politikai község elöljárósága szedné be. Mindkét javaslat az értékezlet helyeslésével találkozott. A missziói munka törvényes rendezése is szóba került. Dr. Szabó Aladár szerint a szorosan vett belmissziót törvénnyel, rendszabállyal elősegíteni nem lehet. Sürgeti azonban azt, hogy a külföldi világvárosokban, hol sok magyar református él, prédikáló helyek, missziói lelkészségek állíttassanak fel. Felhívta a figyelmet Boszniára, hol a magyar reformátusokat — épen a lelkigondozás hiánya miatt — a rosszakaratú statisztika jó részben eltünteti. Az egységes liturgia tárgyában az értekezlet arra a megállapodásra jutott, hogy míg egyrészről helyésnek tartja a liturgikus cselekmények részeinek, külső formájának, rendszerének egységesítését, addig másrészről az imák és beszédek szövegének rendeletszerű megállapítását a végből, hogy csak azok használhatók, mint merő formalizmust, mint a protestáns elvekkel nem egyező dolgot, helyteleníti. A majdnem négyórás tanácskozást Kovács Emil imádsága zárta be. Megható, szép imádság volt, melyben a jellemet, lelki erőt megaczélozó küzdelmekért mondtunk hálát Istennek. A küzdelmekért. Mert „mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért" (Vörösmarty). -Custodius. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Nemzetközi kongresszus a munkanélküliség ellen. Genfben szept. 5—6. napján fog lefolyni a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Nemzetközi Egyesületének első közgyűlése Bourgeois Leon elnöklete alatt. Napirendje: a munkaközvetítés nemzeti és nemzetközi szervezése, a közmunkák politikája, a munkanélküliség esetére való biztosítás és a . nemzetközi vándorlások. Az utolsó kérdés a magyar osztály javaslatára került a napirendbe s azon javaslatot fogják a kongresszus elé terjeszteni, hogy a nemzetközi vándorlások kérdését az Egyesület munkaprogrammjába veszi a vándormunkás érdekei szempontjából. A munkanélküliségi egyesület a maga részéről a magyar jelentésben kifejtett programúihoz a következő kérdéseket hozza javaslatba: a munkaközvetítés szervezését, a munkapiacz nemzetközi nyilvántartását, a kivándorlóknak útbaigazítását és irányítását, a munkanélküliség statisztikáját. Ebből az alkalomból a készült statisztika alapján sajnosan tűnt ki az is, hogy Magyarországon az iparban is összesen csak 36 közhasznú munkaközvetítő intézet működik. Ezek közül 26-ot a munkások szakszervezetei tartanak fenn, 5 munkaadó szervezettől fen tartott közvetítő, 2 ipartestületi (van az országban több mint 400 ipartestület) és csak 3 nyilvános (állami és községi). A mezőgazdaság érdekében a földmíyelésügyi minisztériumban központosított munkáscsapat nyilvántartó működik, a mely egyének közvetítésével nem is foglalkozik. A bányászat végül teljesen a kárhozatos ügynöki rendszernek van kiszolgáltatva. A kormány anyagi támogatását egyedül élvező budapesti, pozsonyi és temesvári intézetek 50,000 munkahelyet töltöttek be. Ez az a fegyverzet, a mellyel ma közgazdaságunknak a nélkülözhetetlen munkaerőt kívánnák biztosítani és a kivándorlást bizonyos mértékben megakasztani kívánják. Nekünk ugyancsak élénk figyelemmel kell kísérni