Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-31 / 35. szám

KRÓNIKA. Egy volt államtitkár nyilatkozata, A brassói ev. magyar egyházmegye legutóbbi közgyűlésén Molnár Viktor felügyelő, nyugalmazott államtitkár beszédében azt fejtegette, hogy az ev. egyház csak úgy felelhet meg hazafias feladatainak, ha a református egyházzal való együttműködést is előbbre viszi. „Őszinte fájdalommal kell konstatálnom —folytatta—, hogy hazai protestáns egyházunk belső és külső élete pangásnak indult. Tekintélye és helyzete nemcsak hogy nem kielégítő, de mintha már megindult volna a tehetetlenség lejtőjén. A jövőbelátásnak és a nagy akarásoknak mai korszakában az egyazon vallás kapcsolata által adott és a modern társadalmi szervezkedésben rejlő erőtényezőket nem tudjuk egyházunk javára felhasználni, kultúrintézményeinkkel pedig nem foglaljuk el a hajdani domináló helyzetet. Be kell ismernünk, hogy alkotó kedvünk és képességünk hanyatlott vagy legalább is szünetel. Milyen más példát nyújt nekünk a katholikus egyház, a mely nemcsak a hitélet és vallásosság emelésére fordít napjainkban kiváló gondot, hanem az öntudatos társadalmi, gazdasági és kulturális szervezkedés terén is bámulatosan öntudatos tevékenységet és életrevalóságot fejt ki. Nem gyengeségre mutat-e az, hogy az 1848. évi 20. törvényczikk óta több mint egy félszázad telt el és még mindig nem volt módunkban gondoskodni arról, hogy e törvény szelleme és törvényhozói akarata minden vonatkozásában érvényesüljön? Meg kell keresni az erőket és eszközöket, a melyek a protestantizmus felvirágzásához visznek és szorosabb szellemi érintkezésbe hozzák az egész protestantizmustA kölcsönös féltékenységről bizony le kell mondani a prot. felekezeteknek, ha nem akarunk elnyeletni. De hogyan létesüljön szorosabb kapcsolat a prot. felekezetek között, a mikor még önmagukban sem tudnak egységre jutni ? 1 A huszadik békekongresszus. Az 1889. évben Párisban tartott első békekongreszszus után London, Róma, Bern, Csikágó, Budapest (1896), Hamburg, Turin, Páris (II.), Glasgow, Monakó, Rouen-Havre, Boston, Luczern, Milánó, München, London (II), Stockholm, Genf következett s most Hágában folyik a tanácskozás. A Bernben felállított nemzetközi békeiroda, Nobel Alfréd hét milliós hagyománya a békemozgalom czéljaira, az iskolákba a békenap bevitele, a választott bíróságok megalkotása e kongresszusok legnevezetesebb mozzanatai. Kétségkívül előrehaladt a paczifizmus általános gondolata s a fegyverkezés csökkentésének eszméje, — s bár ez alatt a 24 év alatt folyt le az angol-búr, az orosz-japán, az amerikai-spanyol, az olasz-török és a szerb-bolgár-görög-török háború: még sem kicsinyelhetjük a közvéleményben elért eredményeket, a mely nyilvánul abban a hat millió aláírásban is, a mely a mérhetlen fegyverkezés ellen tiltakozik s a mely a harmadik hágai konferenczia elé fog terjesztetni. A békével is úgy vagyunk, mint az antialkoholizmussal. A szívével minden állam óhajtja az érvényesülését, de hatalmi és financziális érdekből mégis tartanak nagy katonaságot és nyitva tartják vasárnap is a korcsmákat. Bebel. Még be sem fejezte életét, neve fogalommá lett. A kaszárnyában született gyermek mint a proletárok koronázatlan királya halt meg. Monarchistának indult s mint szélső, forradalmi szoczialista vezér futotta meg pályáját. Önálló eszmék nélkül is nagy szónok, államférfiúi képesség nélkül is hatalmas népvezér volt. Rengeteget tanult, óriási könyvtárral rendelkezett, sokat írt, folyton dolgozott és azt az egyet mi is tanuljuk meg életéből, hogy a kitűzött és meggyőződésből jónak tartott eszmét becsületesen, megalkuvás• nélkül szolgálta, üldöztetések és hatodfélévi bebörtönöztetés után is bízott, hitt, remélt eszméi sikerében és — tovább dolgozott! TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. X. A zsinat vasárnapja. Június 22-én a második skót vasárnap köszöntött reánk. Oly megragadó szép a skót vasárnap! Ünnepélyes némaság borul az egész városra. Mintha a természet is érezné, hogy vasárnap van: csöndes áhítat ömlik el azon is. A nap ís ragyogóbban tekint reánk. Különösen a reggel szép, a mikor még teljes a némaság. Mintha elfeledt volna felébredni a város. Csak úgy 10 óra után élénkül meg a város, a mikor a nép elindul a templomok felé, A katonák se kivételek. Egyszerre különös hangok furakodnak be szobáinkba. Skót dudák és dobok érdekes keveréke. Felnyitjuk ablakainkat. Gyönyörű skót század lépdel végig az utczán. A legszebb ruha ékeskedik rajtuk. Óriási, fekete, szőrös fövegek, élénkvörös kabátok, koczkás, skót szoknya-nadrágok fehér tüszőfélével, fehér kamásnis czipők. A skót, pántlikás dudások, a fiatal dobosok, a párduczkaczagányos nagydobos még érdekesebbé teszik a menetet. A nép két oldalt sorfalat áll, úgy gyönyörködik az „ő" templombamenő katonáikban. A főút mindjobban megtelik templomba siető, ünneplőbe öltözött sokasággal. A család apraja-nagyja együtt megy. Mindnek biblia meg énekeskönyv a kezében. A vontatottan, lassan ütögélő harangok is megszólalnak. Mi is útrakelünk. A templomokban ma az idegen kiválóságok prédikálnak. Abban állapodtunk meg, hogy dr. J. T. Stone csikágói lelkészt, az Egyesült-Államok Presbiteri Egyházának mostani moderátorát hallgatjuk meg. Hatalmas, igazi amerikai modorú egyházi beszédet hallottunk, melyet az Efez. 3:14—21. alapján tartott. Istentisztelet után még egyszer gyönyörködhettünk