Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-20 / 29. szám

tuk a bányatiszteket, festői szép egyenruhájukban s a bányász zenekar is ott volt harsány üdvözlő indulójával. Igazán végtelenül érdekes, színes kép volt. Lupényban megismétlődött a lelkes fogadtatás, a mely még azzal volt szívesebb, hogy nagyon meghatott szívekből fakadt. Lupényi atyánkfiai még az este szeretetvendégséget rendeztek a vendégeknek. Kis karunknak volt itt alkalma néhány énekkel, szavalattal közreműködni. E sorok írója bibliamagyarázatot, Olasz Sándor és Konrád György beszédet tartottak; Püspök úr, ki a lelkészekel és a helybeli előkelőségekkel együtt jelen volt, mondotta a záróbeszédet. Buzdító szavait, melyeket a lupényi hívekhez és a Bethánia tagjaihoz intézett, sohasem fogjuk elfelejteni. Felvirradt július 6-odika, az a nap, melyet az Úr szerzett a lupényiaknak, a kálvinista egyháznak és a magyarságnak. Az ünneplő nép rengeteg sokasága, minden nyelvű és felekezetű, ott tolongott már kora reggel óta a szép új templom előtt. A bányászok ágyúlövései jelzik, hogy a püspök úr megérkezett. Megnyílik az ajtó s mindnyájan örvendhetünk a templom kedves, egyszerű és praktikus berendezésének. Felzendül az ének, az első e falak között, az ősi zsoltár : „Oh seregeknek Istene'' és sorban a többi: „Jövel, Szentlélek", „Nagy Isten, téged az egeknek egei be nem foghatnak". A megnyitó imát Bodor János szászvárosi lelkész mondotta. Majd a Bethánia kara énekelt; azután a püspök úr hatalmas beszédje és felavató imája következett. A beszéd alapigéje I. Thess. IV. 11. volt: „Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok." A jelenlevők legtöbbnyire szintén a bányában és a körül foglalkozók közül kerülvén ki, a beszéd igazán érdekes módon tárta fel a munka becsét, értékét. Oda kell jutnunk, úgymond, hogy a munkát nem mint terhes, kellemetlen feladatot tekintsük, hanem mint Isten által adott szent előjogot. Különösen ilyennek tartsuk azt a munkát, a melyet az Úr országa, egyháza ügyé,ben folytathatunk; a lupényiak tekintsék ilyennek a templomépítés munkáját s majd meglátják, hogy az Isten áldást ad a munkára. A kar Tinódy Sebestyén régi énekét énekelte ezután: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek". Az úrvacsoráját Bitay Béla dévai lelkész osztotta, a keresztelés szertartását Kovács Sándor vajdahunyadi lelkész végezte ; a püspök úr áldást mondott a templomra és a gyülekezetre, azután szétoszlott az örvendező tömeg. Hála legyen az Istennek, hogy ismét felépülhetett egy hajlék, az Isten lélekben és igazságban való imádására és a magyarság védelmére ! Nagy hálával említhetem itt fel, hogy a hivatalos üdvözlések során a Bethánia tagjait püspök úr elé vezethettem az egyesület megbízásából s biztosíthattam püspök urat, hogy a Bethánia—híven jelszavához: „Krisztusért és az egyházért" — mindenkor becsületesen fog igyekezni az egyházat az igazságért folyó munkájában támogatni. Szivünkig hatottak püspök úrnak nyájas, buzdító szavai s szívünkből feleltük rá, hogy: Isten éltesse! A zsilvölgyi bányatársaság vezetői, élükön Külley és Krizko igazgatókkal, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a templomavatás minél emlékezetesebb legyen. Vasárnap délben lakomára hívták meg az ünnepre érkezetteket. Itt olvasták fel az ország minden részéből érkezett nagyszámú üdvözlő iratot, telegrammot; nagy örvendezés fogadta valamennyit, különösen a Kálvin-Szövetség lelkes szózatát. Megszívlelésre méltók azok a szavak, a melyekkel püspök úr a felköszöntésekre válaszolt. „Itt az erdélyi részekben, az idegennyelvű népek között élő magyarság csak akkor boldogulhat, ha előljár az igazi, szellemi, ethikai javakért folytatott becsületes munkában." Az ünnepség utolsó pontját, a vasárnap délutáni vallásos estélyi a lelkész és gondnok urak a presbitériummal egyben szívesek voltak úgy rendezni, hogy itt a Bethánia-egylet munkáját ismertethessük. A püspök úr a lelkészi karral együtt ismét megjelent, sőt nagy szívességgel bibliamagyarázatot is tartott, a Zsolt. XCI. 1—2. alapján ; reámutatván arra a boldogságra, a melyet megnyerhet az, a ki az Istenben bízik. Az énekkar két éneket énekelt. E sorok írója beszédjében arra a két kérdésre igyekezett felelni, hogy : kik vayyunk és mit akarunk ? Az elsőre a felelet az: egyháztagok vagyunk s mint ilyenek, vállaljuk az ezzel járó kötelezettségeket s viszont bírni akarjuk a vele járó előjogokat, benne azt is, hogy az egyháznak a lelkek legmagasabb érdekeiért folyó munkában részt vehessünk. S hogy mit akarunk? azt, a mit az egyház akar s szükségképen akarnia kell: a lelkeknek Krisztus lábaihoz való elvezetését, Bogdán Gyula beszédében kiemelte, hogy a Bethánia tiltakozik a bűn ellen és hangsúlyozza a Krisztus által való váltságot. S van-e valaki, a kinek e kettő ellen kifogása lehetne'? Konrád lelkész felmutatta azt, hogy minő munkát végez s mire törekszik a Bethánia Lupényban. Ugyanarra, a mire mindenütt: az Istennel való eleven összeköttetés ápolására. E végre felhasználja az egyháznak rendelkezésére álló eszközöket, Evangéliumot hirdet, megtérésre hív ; jóravaló keresztyén örömökre szoktat, jóravaló keresztyén olvasni valót ad a hívek kezébe. Nagy örömünkre meggyőződhettünk róla, hogy a Bethánia-egyesület munkája itt is érhetett már el eredményeket abban, hogy a lelkeket az egyházba befelé vezetgesse. Megtudtam, hogy Konrád lelkész a románok közül is gyűjthetett már néhány lelket a biblia köré. Az eddig magukra hagyott románokat leginkább a baptisták vonták magukhoz; az említetteknek azonban esze ágában sincs már a baptistákhoz csatlakozni és a magyart gyűlölni. Milyen szép diadal volna, ha létrejöhetne az első román kálvinista egyház ! S most legyen dicsőség és hálaadás az Úrnak, hogy az 0 ügyét diadallal viszi előre mindenfelé e hazában, hogy az 0 tiszteletére ismét ház épülhetett, Legyen az 0 áldása azokon, a kik e szép napokat felejthetetlenekké tették: a püspök úron, az esperes úron, a lel-