Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-13 / 28. szám

nálunknál erősebbek ilyen méltóképen segítsenek megörökíteni a mi elhunyt kedves bátyánknak emlékét — egyházunk hasznára. V. S. A MI ÜGYÜNK. A szilágycsehi Kálvin-Szövetség a mult hó 22 én tartotta közgyűlését, a melyet istentisztelet előzött meg, a melyen Székely Sándor leilei lelkész az egymást megsegítő munkásságról tartott lelkes beszédet hivatkozással a Kálvin-Szövetség munkájára. Mózes Andor állatorvos szólóénekével emelte a lelkeket az áhítatban. A közgyűlésen Máté Samu lelkészelnök megnyitója után dr. Tóth Lajos titkár ismertette a Szövetség hivatását, czélját és vázolta egy évi működését. Rámutatott a templomban és a templomon kívüli misszióra. Hangsúlyozta az ev. szel lemű egyletek szervezését, hogy a magyarság ezzel is szerezze vissza a vezetésben való megillető szerepet. •Ismertette az ev. szellemű népkönyvtárak létesítésének szükségét és az egyházias lapok járatását és terjesztését a romboló irányú sajtó káros hatásának ellensúlyozására. A közgyűlést a polgári iskolai énekkar számai, Bálint János és Józsa Gyula lelkész szavalatai tették változatossá. Vidovich Ödön világi elnök zárta be a látogatott ünnepet. íme a Szilágyságban ugyanazok a gondolatok és hangok, mint Baranyában s mindenütt az országban. Mégis miért nem tömörülünk s miért nem tud egységes szellem és összetartás létesülni ?! Lapunk átvételi és fejlesztési költségeire Németh Zsigmond alsoki és Mádi István zalátai lelkészek 1— 1 K-t voltak kegyesek adományozni, a mely összegekkel 1698'69 K-ra emelkedett az e czélra szolgáló összeg. A midőn e helyen is hálás köszönetünket nyilvánítjuk az adományozóknak, lapunk igaz barátait kérjük a további adakozásra. (Adományok a Kálvin-Szövetség titkári irodájának czímzendők: IV., Molnár-u. 17.) IRODALOM. Negyven év a protestáns irodalom szolgálatában. Kókai Lajos budapesti könyvkereskedőről van szó, a ki 1873. május 1-én alapította könyvkereskedői üzletét ugyanazon a helyen, a hol ma is van. Már mint fiatal segéd sajnálattal tapasztalta, hogy a protestáns irodalommal szemben közönyösen viseltetnek a könyvkereskedők és a vevőket is elutasítják azzal, hogy ilyen tartalmú könyveket nem tartanak raktáron. Az ifjú Kókait nagyon bántotta ez az ellenszenv é-i közönyösség és elhatározta, hogy mihelyt üzletet nyithat, a fősúlyt a protestáns irodalomra fogja fektetni. Épen kapóra jött a Telegdy K. Lajos debreczeni könyvkereskedő hirdetése, a melyben segédet keresett s Kókai felajánlva szolgálatait, a Telegdy-féle üzletbe került; pedig nehezére esett a változás, mert elsőrangú pesti üzletből ismeretlen helyre és kisszerű üzletbe lépett, de annyira beleélte magát kedvencz eszméjébe, hogy kész volt jobb dotácziójú helyét is elhagyni. Debreczenben csakhamar otthonosnak érezte magát és lelkesedéssel árulta a zsoltárt, kátét, rövid útmutatást stb. közben pedig megismerkedvén a kollégium művelt és tudós tanáraival, új világ nyílott meg számára — a protestáns világ —, a melyet lelkének egész hevével szeretett meg. Több évi távollét után visszakerült Pestre és megnyitotta üzletét a Károly-utczában, a mi bizony csak egy kis zúgocskája volt a belvárosnak s így általános volt az elszörnyűködés az akkori könyvkereskedők között, hogy Kókai itt mert könyvkereskedést nyitni. De terveivel ez egészen megegyezett, mert szomszédságában volt a Deák-téri evangelikus iskola s annak derék tanárai ós tanítói kara az első naptól kezdve pártolta, rövid idő múlva pedig Ballagi Mór vette pártfogásba és közrehatott arra, hogy a ref. egyház és a theológia, valamint a gimnázium tanári kara felkarolja. Kókai mindig hálával emlékezik meg erről az ő nemes jóakarójáról. Kétségtelen, hogy ezen az eldugott helyen csak egy protestáns irányú könyvkereskedés prosperálhatott, mert épen 1873-ban a nagy krach a könyvkereskedői üzletben is éreztette hatását és egy csomó nagyobb czég is megbukott. Azonban Kókait a Heckenast, Lampel, Kilián és Eggenberger-féle könyvkereskedés tulajdonosai csakhamar megszerették s hitelnyitással és jótanáccsal is támogatták, de a külföldi kiadók szóba sem akartak állani vele. Rövid idő múlva Kókai maga kezdte meg kiadói tevékenységét s a legjelesebb egyházi írók, mint Szász Károly, Füó Lajos, Révész Bálint, Fördös Lajos, K. Tóth Kálmán, Csiky Lajos, Oyöry Vilmos s még számosan sorakoztak köré. — Megszerezte Tompa Mihály, Szilády Áron, Fejes István, Baksay Dániel, szoboszlai Papp István és még sok jeles egyházi író műveit, úgy hogy kiadványainak száma meghaladta a 650 kötetet, köztük sok jeles tankönyv is került kiadásra, a melyek mai napig nagy kelendőségnek örvendenek. A protestáns vevőközönség, s a lelkészi kar is csakhamar megkedvelte a Kókai üzletét s valóságos összejöveteli helye lett ez a protestáns egyházi férfiaknak. Üzletének főelve volt mindig a becsületesség és tisztesség s ezzel nyerte meg éppen a vevőközönség becsülését ós szeretetét. \ Negyven évi szorgalmas kitartó munkálkodásának föczélja volt: a hazai protestáns irodalomnak fejlesztése és terjesztése s azon boldog tudattal vonulhatott e hoszszú munkásság után nyugalomba, hogy valóban nagy hasznára volt a magyar protestáns irodalomnak és a protestáns olvasóközönségnek, a miről csak az elismerés hangján lehet megemlékeznünk. Lehetetlen azonban meg nem emlékeznünk a Kókai Lajos puritán egyéniségéről, a kit egész életében a szerénység, az egyszerűség és munkásság jellemzett és a kit akkor sem kapott el a világ, a mikor üzlete virágzásnak indult. Betöltötte azt a hivatást, a mit ifjú szívvel és lélekkel reábízottnak ismert el és ezt a hivatást emberi lehetőség szerint a legteljesebben töltötte be. Jól ismerte mindig a magyar irodalmat s nyugodtan vehette kezébe mindenki azt a könyvet, a mit Kókai ajánlott. Széleskörű olvasottsága és a kereskedői foglalkozás sem nyűgözte le lelki erőit s vidám családias, de egyúttal komoly egyházias érzésű embert ismerhet benne mindenki. Azt a szeretetet, a melyet hivatásához érzett, átültette fiába s a míg a régi könyvkereskedő czégek lassankint más-más tulajdonos kezébe vándoroltak vagy részvénytársaságokká alakultak át, Kókai helyes szocziális érzékkel igyekezett fiát a könyvkereskedői üzletben megtartani, erre nevelni és kiképezni, hogy mire ő a jól megérdemelt nyugalom napjait élvezi, ismét egész ember folytathassa az ő megkezdett munkáját. És azt hisszük, hogy most, a mikor egyébként a korral mindig haladó üzletét, erőteljes kezekbe teszi le: a pályafutására való visszaemlékezésen kívül ez az ő legnagyobb öröme. Az