Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-15 / 24. szám

„A biblikus konfirrnácziói oktatásról". Elítéli a jelenleg szokásban lévő rendszert. Egy csomó életnélküli definicziót taníttatunk be a vallásoktatás alkalmával a gyermekekkel és ez lesz a vallásos ismeretek tudása. Hogy így vallásos erkölcsöt és érzést nem teremthetünk és czélt nem érünk, az bizonyos. Ismét eszközzé kell tennünk az eszközt. Különösen fontos itt a czél elérésére a nevelő egyénisége. Szívbeli melegséggel kell a lelkekliez szólania és azokhoz alkalmazkodnia. A vallás oktatásánál vizsgáljuk a lelket; keressük, a mi az okot szüli; állítsuk oda Krisztust, ki a szívhez, lélekhez szól. Ha az oktatás anyagát vesszük számba : ismerje az oktató a kátét és a bibliát. Ez azonban theológiai szakismeretek tudása nélkül nem lehetséges Saját módszerét ismerteti ezután. A káté csak eszköz legyen s annak beemlékeztetése nem czél. Ne a bibliáról, hanem a bibliából tanítsunk, törekedjünk arra, hogy ne a részleteket, hanem a főigazságokat adjuk. A konfirrnácziói oktatásnál vessük el a kátét és adjuk a konfirmandus kezébe a bibliát, hadd ismerje meg azt és hadd szerezze meg az abban való járatosságot. A szép és tanulságos előadást nagy figyelemmel hallgatta végig a közönség. Majd Sütő Pál markóczi tanító tartott felolvasást a „Népiskola teendői a konfirmáczió körül". Szerinte a népiskolai oktatásnál első legyen a vallás. Szükséges tehát, hogy a tanító vallásos legyen, mert ha nincs hitem, nincs vallásom, nem is tudom átplántálni a vallásos ismereteket a gyermekekbe. A gyermeknek kezébe oda kell adni a bibliát már a népiskolában, hadd ismerje meg azt s igen kívánatos volna, ha oda az iskolába a lelkész is átmenne, kezében a bibliával és az egyes történeteket elolvastatva, megmagyarázná, megvilágosítaná a gyermekek előtt (ez a vasárnapi iskola! Szerk.) A mi a konfirmáczió végén szokásos bibliaajándékozást illeti, azt legjobb volna már a konfirrnácziói oktatás elején kezükbe adni a konfirmandusoknak. Az ismétlő-iskolában is az énekeskönyv mellett a biblia, illetve az újszövetség is ott legyen a gyermek kezében s annak ismertetésére, magyarázására a lelkész. Azután pedig tovább haladva, mint a Konfirmált Ifjak Egyesületének és Ker. Ifj. Egyesületnek tagjai tovább is összeköttetésben álljanak a lelkésszel, hogy így megkedveljék és keressék a keresztyéni élet áldásos útjait. A konfirrnácziói oktatáshoz hozzászóltak még többen is, de tekintve a tárgy fontosságát, a legközelebbi gyűlésre halasztották e tárgy megvitatását. Végül Csikesz Sándor kiscsány-oszrói ref. lelkész, szöv. ügyvivő elnök számol be a szövetség lapjának, a „Baranyai Kálvinista Lobogó"-nak terjedéséről; 2000 példányban jelenik meg. A Kálvin-Szövetség gyűléseire vonatkozólag elhatározták, hogy ezután kéthónaponkint tartanak összejöveteleket, egyúttal a legközelebbi gyűlés idejéül az agusztus elejét tűzték ki. Ekkor ugyanis a Kálvin-szövetség központjából, Budapestről többen szándékoznak lejönni Kiscsányba, a legközelebbi összejövetel e helyen lesz. Hadd számoljunk be ekkor megkezdett munkánk eredményéről ós hadd merítsünk impulzust a jövő teendőire nézve majd a Központ szeretettel várt vendégeitől. A gyűlés a XXIII. Zsoltár eléneklése és Csánki János dr. palkonyai lelkész imájával véget ért. Tóth K. A Presbiteri Szövetség aberdeeni gyűlésére elutaztak valamennyien, a kik részt akarnak venni. A magyar ref. egyházat tehát a következők fogják e nagy gyűlésen képviselni: György Endre e. m. gondnok, Andrássy Kálmán buji, Dömötör Endre szóládi, Glöckner Károly újszivaczi ref. lelkészek, Kátay Endre ref. esperes, dr. Kovács István theol. in. tanár szatmári, Szikszay András ibrányi ref. lelkészek és Pongrácz József pápai theol. rk. tanár, mint hivatalos kiküldöttek. Ezenkívül Kovács Lajos fehérvárcsurgói, Somogyi József dombrádi, Soós László szolnoki, Vadon Béla derecskei lelkészek, Kürthy Ferencz dombrádi, Takács Gyula dunaszentgyörgyi községi főjegyzők, dr. Tarragh Béla kir. törv.széki jegyző, Merkel Fülöp ószivaczi földbirtokos, Megyercsy Béla ifj. egyleti országos titkár és Varga Antal hitoktató lelkész. Lapunk átvételi ós fejlesztési költségeire Baja Mihály mckesporti lelkész 5 K-t, Murányi János mezőtúri, dr. Kováts István szatmári lelkész 10—10 K-t és Székely László szentmártonkátai lelkész 1 K-t küldött, a mit e helyen is hálásan köszönünk meg. Ezen adományokkal 1584.69 K-ra emelkedett az e czélra szolgáló összeg. Lapunk igaz barátait kérjük a további adakozásra. (Adományok a Kálvin-Szövetség titkári irodájának czímzendők: IV., Molnár-u. 17.) IRODALOM. Református istentiszteleti szertartások (liturgiák). Ez a czíme Pálóczi Czinke István rimaszombati lelkész könyvének, a melyet a debreczeni Hegedűs és Sándor czég ízléses kiállításban bocsátott közre a lelkészi szolgálatban forgolódók számára. Nagy figyelemmel és érthető érdeklődéssel olvastuk el e 306 lapot számláló könyvet, a melyet lelkipásztoraink közül már csak a jónevű szerzőre való tekintetből is bizonyára sokan fognak használni. Nem akarunk vitatkozni azon kérdés felett, hogy jó dolog-e egyáltalán használni ilyen kész és bizonyos tekintetben kényelemre szoktató dolgozatokat. A tény az, hogy mindenütt jelennek meg prédikácziós és liturgiás könyvek, a mi azt mutatja, hogy a kereslet nem hiányzik. A mi magyar ref. egyházunk körében eleddig ebben a tekintetben teljes elnézés és a teljes szabadság elve volt a domináló. A hivatalos egyház kötelező ágendás könyveket nem adott ki; az első megjelent prot. magyar ágendától kezdve napjainkig egyes kiválóbb, saját lábaikon járni szerető, tehetségesebb lelkészek látták el a felmerülő szükségletet és szolgáltattak „kapát, kaszát" lelkésztársaink használatára. Egy évtízeddel ezelőtt sok szó esett az „egységes liturgiáról". Czikkek, pamfletek jelentek meg ennek érdekében. Megalakult a liturgiái bizottság. Odakerült az ügy a zsinat asztalára és ment az utasítás a konventhez, hogy az elfogadott rend alapján készíttessen az istentisztelet rendjének egységessé tétele czéljából ágendás könyvet. Az ügy még nincs befejezve. Ez nem is nagy baj. Ha valamiben, úgy ebben nincs égető szükség az elsietésre. Hiszen évtizedekre szóló munka készül. Ezen előkészület ideje alatt immár a második ágendás könyv jelenik meg. Benkö István rákospalotai lelkész után most Czinke István kér "bebocsátást istentiszteletünk körébe. És azt hiszem, nem tévedek, ha mondom, hogy majd ha a konventi ágendás könyv megjelenik, még azután is sokan lesznek, a kik figyelmükkel a magánvállalkozásból eredőkhöz mennek abban az esetben, ha ezek ízlésüknek, felfogásuknak jobban megfelelők. A Czinke István könyvét bizonyára azután is sokan fogják kedvelni. Használják majd első sorban is tetszetős, szép, magyaros nyelvezetéért. És itt megjegyzem, hogy már előbb megjelent és sokak által előszeretettel használt templomi imakönyvével összehasonlítva ezt az előttünk lévőt, a nyelvezet tekintetében előnyös változást észleltem.'*. Az imakönyvvel szemben jogosult kifogás volt az, hogy annak nyelvezete sok helyen ékítésekkel túlterhelt.