Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-15 / 24. szám

ifjabb Kiss Benjámin hivatalbeli mai utóda ennek haláláról és eltemettetéséről írván, hozzám intézett levelét ekként végzi: „Mi pedig a jobb hazába elköltözött elődnek és úttörőnek szellemi epigonjai, tekintetünket az égre emelvén, rebegjük: hála azon férfiak emlékének, kik fáradságot nem kímélve, hazájuk áldott mezőit odahagyták és hozzánk jöttek, hogy népünknek — azt, mire leginkább szüksége volt — az Isten igéjét mélyen szívébe véssék". Egy másik csehországi lelkész, az idősebb Kiss Benjámin egyik unokájának férje azt írja nekem, hogy: „Hálára kötelezettnek érzem magamat nem annyira rokonságunk miatt, mint inkább azon szolgálatokért, melyeket az első magyar lelkészek egyházunknak és népünknek tettek. Vajha ezt mindenki érezné." Végül alkalmam volt a keresztyén ifjúsági egyesületeknek 1902. augusztus havában Krisztiániában tartott világkongresszusán másik két csehországi református lelkésznek meleg baráti vonzalmát és rokonszenvét tapasztalni és előttem tett hálálkodó nyilatkozataikat — mint amaz őszinte hitbnzgóságból eredő önzetlen szolgálatok és érdemek késő visszhangját — hallani, melyeket elődeim és a többi magyar papok a csehországi református egyháznak tettek. íme azon szeretetmunkának és hithűségben való megpróbáltatásoknak emlékei, melyeket az akkori magyar papok nemcsak hazájukban, de a külföldön is híven végeztek s ezzel a magyar névnek a külföldön is becsülést szereztek, még ina is élnek és hálás elismerésre találnak a késő utódoknál, biztosítván ezzel a ma már előrehaladottabb külföld rokonszenvét hazánk s főleg hazai protestáns egyházunk iránt és bizonyságot tevén arról, hogy a valóban keresztyéni és emberbaráti cselekedetek végeredményben idegen népeknél sem kelthetnek mást, mint az elismerés, hála és rokonszenv érzelmeit. Vajha ezen emlékek ma is például, tanuságul és buzdításul szolgálnának számunkra! Dr. Kiss Károly. BELFÖLD. A lelkészi fizetésrendezés. A várva-várt törvényjavaslat tehát mégis elkészült. De mi jár nyomában ? Talán a megelégedés vagy ellenkezőleg a szemérmetes szegénységünket még inkább súlyosbító csalódás érzése? Fájdalom, az utóbbi. A kik szédítő magasságok Olimpuszáról szokták megítélni a hangulatot, a törvényjavaslat benyújtását követő csendet könnyen félremagyarázhatták. Pedig nem egyéb volt e csend, mint a csalódás fájdalmától sújtott lélek némasága. A pesti református egyházmegye lelkészei folyó hó 7-én foglalkoztak a törvényjavaslattal. Szombat volt, „papnap" s mégis igen szép számmal gyülekeztek össze a bizalmas beszélgetésre. Beszélgetésre? Tud-e a csalódott keserűség beszélgetni ? Most ez alkalommal csak néhány gondolatot jegyzek ide. Az egész törvényjavaslat frappáns bizonysága annak, hogy a magyar protestáns egyházra nézve az 1848. évi XX. törvényczikk méltányos végrehajtása a fonákul értelmezett „paritás" ingoványába sülyed bele. Csodálatos az, hogy a magyar állam soha sem tudja megkülönböztetni a barátait ellenségeitől. A törvényjavaslat megalkotói megfeledkeztek arról a szegénységről, melynek kínzó terhe a családfenntartó református lelkészt „kérgeskezű, korlátolt mesteremberré" (Szávay) teszi, hivatásától elvonja. A lelkészi fizetésrendezés eddig kenyérkérdés volt, de az előttünk lévő törvényjavaslatnak egynémely pontja egyenesen politikai kérdéssé teszi. A papi tisztesség szempontjából mélyen megalázó lenne a politikai lánczokon, kegyelemkenyéren tartott rabszolgaság. Egyébként ethikai szempontból végtelenül bántó, hogy a fizetésrendezés ügyét kenyérkérdésnek kell tekinteni. Hát elég-e a lelkésznek az életre az, hogy valamiképen megéljen ? Elég-e a tarisznyáskodás, egyik napról a másikra lézengés ? Nincsenek-e gyermekei, kiket a társadalom számára kell nevelni ? Nincsenek-e magasabb társadalmi kötelezettségei, kultúrigényei, melyeket ha elmulaszt, semmibe sem veszik s poros „múzeum"-ának négy fala között a keserű megbánás érzésével emlegetheti azt az órát, melyben e pályára lépett? Igen, a tervezett korpótlék-rendszer mellett az egész ügy egyszerű kenyérkérdés a szó szoros értelmében. A király által szentesített törvény 2400 korona alapfizetést helyez kilátásba. De ki beszél ma erről? Óriási taktikai hiba volt az ORLE. részéről, hogy az alapfizetés felemelését egyszerűen kikapcsolta. Semmiféle korpótlékos megoldás nem tudja ezt helyettesíteni. Háromezer koronás maximum . . . Hol van itt a lelkészi állásnak, a lelkészi munkának megbecsülése ? Hol van? De hát miről is van itt szó? Majd meghalljuk Petri Elek kerületi főjegyzőtől, elnökünktől, ki illetékes helyen magyarázatot kér s a közel napokban tartandó egyházmegyei értekezlet ehhez képest fog állást foglalni ebben a bennünket oly közelről érintő kérdésben. Custodius. Vegyesházassági statisztika. A m. kir. központi statisztikai hivatal havi közleményei szerint f. évi január havában Magyarországon összesen 16,725 házasság köttetett. Ebből vegyesházasság 1549 (%-ban 9"26). Tiszta ág. h. ev. házasság 1186, ref. 1526. A gyermekek vallására vonatkozólag összesen 394 (%-ban 25-44) megegyezés létesült, melyekből 186 esetben az apa, 208 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. A r. kath. egyház javára 207, gör. kath. 15, ref. 126, ág. h. ev. 31, izraelita hitfelekezet javára 2. Horvát-Szlavonországokban január havában összesen