Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-19 / 3. szám

Segédlelkészkedett Bissén, Kémesen, Laskón, Kocséron. 1899 őszén katecheta lett Budapesten. A hol megfordult, keze, esze, szilárd hite mindenütt maradandó nyomokat hagytak. Mint hitoktató, testülete képviselője az egyházi bizottságban, ki 30—31 órai heti tanítás mellett ráér tankönyveket írni, a budafoki fiókegyházat szervezi, ott is tanít s e mellett megszerzi a budapesti egyetemen az államtudományok doktori rangfokozatát, részt vesz élénken a VI—VII. ker. templomépítési mozgalomban. 1906 őszén Szentmártonkátára hívják meg lelkészül s ott a nagy kath. tengerben álló gyülekezetét külsőleg temploma, tornya, restaurálása, díszes iskolaépület emelése, fogyasztási szövetkezat alapítása, egyházi énekkar szervezése, a papi jövedelem majd kétszeresére emelése stb. által anyagilag, komoly hitben való szilárdsága, egyesekkel is komolyan foglalkozó lelkipásztori gondviselése által lelkiekben is hosszú időkre megszilárdija, komoly egyházias szellemet teremtvén. Nem volt kedveskedő, sima modorú ember, de híveinek Isten szerint való odaadó papja, kire igazán illene az ' apostol önvallomása: „Hízelkedő beszéddel nem éltünk, mint tudjátok, sem telhetetlenség okáért, valamint nem mondtunk, hanem tisztán szeretvén titeket, kívántuk veletek közleni nemcsak az evangéliumot, hanem a magunk életét is/' Halálát is az siettette, hogy ínég nagybetegen se akart segítőt kérni. Első tekintély és vezető volt még más felekezetűek között is, kikkel szemben a harczot nem kereste, de ha jön, éles elméje s alapos tudása biztosította győzelemmel állta meg. Sohse láttam, hogy ref. pap jobban tisztában lett volna vele, hogy mint őrállónak mi a kötelessége egyháza tekintélye s befolyása gyarapítása körül, de azért a nehéz közlekedési viszonyok folytán csak 6, megjelent tiszttársa s barátján kívül (Marton Lajos, Simon Ferencz, Kovács Emil, Keresztessy Samu, Balogh Gyula, Kiss Zsigmond) két r. k. lelkész is őszintén megsiratta a temetésen, melyen Balogh Gyula imádsága s Kiss Zsigmond beszéde emelte lelkünket a vigasztalások Istenéhez az egész közönség nagy részvéte mellett, Mert hivatásában igaz és fáradhatatlan vala, Mit két erős váll elbír, mi egy lelket megtölt, mindent magára vett. Az ORLE. bölcsőjénél ott állt, mint nagybuzgóságú alapító tag, mint jegyző, majd mint pénztáros, propagálván az egyesület ügyeit megyéjében s gyűjtvén szorgalmasan a lelkészárvák pénzeit ... 0, ki családot nem alapított, hogy testvérei s a közügyeknek annál inkább élhessen, részt vett a Kálvin-Szövetség alapításában és nagy szeretettel és megértéssel karolta fel ennek ügyét. 0 volt e Szövetség munkájának és czéljainak ékesszavú heroldja. Szebben, világosabban, nagyobb szeretettel senki sem szólt e Szövetségről, mint ő, a sok ezer példányban elterjedt Mit akar a Kálvin-Szövetség cz. könyvecskében. Mint mindenütt, megyei lelkósztársai körében is csakhamar megszerzé az elismerés koszorúját: főjegyzővé választatott a nagy kecskeméti egyházmegyében. CziKkei, melyek nem nagy számmal, de minden egyházi lapunkban napvilágot láttak, mérsékelt hangról. de mindig alapos tudásról tesznek bizonyságot. írt egyházi beszédeket is, melyek közül egyik-másikat a Debreczeni Lelkészi Tárban látok. Mint ember, megtestesült kötelességtudás, szinte korát meghaladó bölcseség, higgadtság s tántoríthatatlan becsületes jellem volt. Gőg nélküli, de tiszteletet parancsoló, szerető szívű hízelgés nélkül. Hízelgés, hitványság, képmutatás előtte meg nem állhatott; az üresfejűsóg s üresszívűség még baráti körben sem, de a kit a nehezen barátkozó ember egyszer barátjává fogadott: azt szeretettel, hűséggel vette körül. Sohse érzelgett, de ha bizalmas baráti körben zongorája mellé ült: a vérbeli muzsikus bámulatos akkordjai elárulták benne a mélyen érző embert. Eszével, komolyságával a nagyoknak imponált, de apró gyermektanítványai megható szeretet és bizalmassággal ragaszkodtak hozzá. Hiúság, élvvágy gyöngeségeit nem ismerte : de az élet egészséges örömeit, a baráti kör lelki örömeit szívesen kereste. Fájdalom, már csak kereste. Erős meghűléstől szerzett rheumája szívére ment s a hatalmas ember rohamosan hanyatlott. Szörnyű szenvedéseit 8 hónapi álmatlan éjjeit Jóbi türelemmel hordozá. Soha panaszkodni nem hallottam — bár halálát tudta . . . Isten akaratán megnyugodott, hitét megőrizte Most már harczának vége lett, sok szenvedéseitől megváltotta a halál sj kinek szűk vala egy község: ott fekszik már csendes koporsóban a halasi temetőben, hova, mint megsebzett madár a családi fészekhez meghalni visszavágyott. Most már az ő szíve nem fáj, csak a mienk, az enyém utána. Ajtót nem nyit többé reám a hűséges barát, lelki kincsekkel teljes jobbját nem nyújtja már felém, gyermekeimet nem ringatja többé hatalmas térdein. Baráti körünk vidámságát nem emeli s nemesíti többé zenéjének csodás hangjaival. Sok megkezdett munkáját itt hagyta reánk, hogy folytassuk az ő hitével, kitartásával, jellembeli szilárdságát, hogy legyen világító tűzoszlop e hit- és jellemszegény kor gyermekei előtt! Itt hagyta baráti jó lelkét, hogy eljárjon hozzá gyakorta a hű emlékezet. Emléke legyen áldott ... el ne felejtse senki, példáját kövessük mindnyájan. Kovács Emil. * Ezt az igazi meleg baráti érzelem sugalta emlékezést megtoldjuk még Gerenday Endre s.-lelkész szívessége folytán vett tudósítással felejthetlen barátunk temetéséről. 11-én d. e. a vasúti állomás melletti térségen helyezték el a koporsót és mellette Gerenday E. s.-lelkész imádkozott, a temetőben Pataki Dezső főgimn. igazgató szerető, baráti szivból fakadt imádsága után a sírnál Veress István izsáki lelkész mondott meleghangú búcsúszót. Kálvin bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV, ken, Molnárutcza M• szám).