Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-06-08 / 23. szám
PROTESTÁNS GYHAZhISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, elöfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : pálóczi Horváth Zoltán d.\ Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Istentagadók — istenismerők. Marjay Károly. — Vezérezikk: Egység. — Kálvin-Múzeum. M. J. — Krónika: Még egyszer a „Májusi Miatyánk". — Belföld: A budapesti új templom. P. Csendes jegyzetek. Csányi Sándor. — Szoeziális ügyek: Uj állami kirendeltségek. A tuberkulózis ellen, — Külföld: Skóczia. P. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Istentagadók — istenismerők. „Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják" . . . Titus l.l s . A XX. század gyermekei két nagy csoportba oszthatók. Az első, kisebb csoportba azok ^prtozLak, a kik őszintén bevallják, hogy ők hitetlenek; a másodikba, a nagyobba azok, a kiket az apostol így jellemez: „vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják". A modern istentagadók közül is többen hajlandók annyit elismerni, hogy valamikor a keresztyénség izzó napja volt a kulturának, de — mondják — ez a nap elhomályosult, sötétbe borult, sőt ki is aludt már. A modern, természettudományos gondolkodású, művelt emberre nézve túlhaladott álláspont a keresztyénség. Vannak még szépségei, de az csak a hervadás szépsége, a halál pompája. A keresztyénség hajdan kulturát hordozó hatalmas folyamának ágyában ma alig szivárog víz. Oh, milyen szomorú intelligenczia az, a melyik ide jutott! Alig mondhatók Különbeknek a másik csoportbeliek is, a kik bár a tagadásban ennyire nem mentek el s „vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják". Rájok illenek a Szentírás eme szavai: ez a nép csak szájával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Atyámfia! Döntsd el férfias komolysággal, melyik csoportba tartozol te magad is ?! Itt nincs szépítés, nincs mentegetődzés! Isten tudja, hogy az övé vagy-e. Rád nézve az a fontos, te tudod-e, te bizonyos vagv-e felőle, hogy Istené vagy ? Ne légy megalkuvó! Állj oda lelkiismereted ítélőszéke elé. Krisztus karja nemcsak a múltban volt hatalmas emeltyű, mely egy világot emelt ki a bálványimádás sötétségéből, ma is munkálkodik, téged is fel tud emelni, bárhol állsz is, csak bízd rá magad teljesen. Ne félj, Krisztus él, melletted áll ma is. Nem ismered még, úgy-e, sem hatalmát, sem szépségét? Állj Krisztus mellé, minden előítélet nélkül nézz a szemébe és a mit nyersz tőle: vidd belé a te egyéni életedbe. Vigyázz, hogy a mit vallasz, legyen bár eleinte kevés: azt cselekedeteiddel meg ne tagadd, meg ne czáfold! Hallgass Krisztusra mindenben. Ha mulasztottál: tedd jóvá, ha elhanyagoltál valamit: tedd jóvá, teremts, alkoss ! Mutasd meg, hogy élsz és pedig az Ő akarata szerint. Akadályok, kísértések kerülnek útadba ? Bizonyítsd be, hogy képes vagy és akarsz Krisztusért, Krisztussal munkálkodni. Nem akarsz továbbra is azok közé tartozni, a kik „vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel megtagadják?" Nem? Újulj meg egészen lelkedben, életedben, egész valódban! Nem olyan nehéz! Nem lehetetlen! Nemcsak te akarod, Krisztus is ezt akarja! Kegyelmet kegyelemre nyersz, csak maradj hű s légy buzgó a könyörgésben is mindvégig. Igen, Isten minden megújult, minden keresztyén életben naponkint ráczáfol az angol tudós szavára, hogy nincs anyag a rothadás ellen. Ha anyag nincs: van lélek. A gyökeresen megújult élet gyümölcsei azok a cselekedetek lesznek, a melyek a legékesebb tanúbizonyságai mindenkor az Istent igazán ismerőknek. Marjay Károly. Egység. A mi magyar református egyházunk élete eleitől kezdve valami sajátságos volt. A nyugatról jövő eszme termékeny talajra talált, hamar megfogant, de a haza teste, melyből életre kelt, vérző és darabokra szaggatott volt. A magyar református egyház is magán hordozta ezt a jelleget. Nem volt egységes. Különböző részletei a nagy küzdelmek, vérkeresztségek idején, jogi életük terén jóformán semmi, a szellemi élet terén is csak laza kapcsolatban voltak. E százados különállás jeleivel, marad-