Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-06-01 / 22. szám
hosszú év nehéz és hűséges munkájával bizonyították be, hogy komolyan veszik hivatásukat és hogy Jézus hűséges követői! Mielőtt az öt hosszú év be nem bizonyította ezt, nem lehetett szó arról, hogy belépjenek a felavatott testvérek sorába, miután azonban az öt nehéz év letelt, valóban a sziilői szeretet egész melegségével ölelte őket a vezetőség egy meghatóan benső családi ünnepély keretei között szerető keblére! . . . Másnap reggel Isten iránti mélységes hálánk először is az Isten házába gyűjtött bennünket. Ott ez az egyesület, mely teljes életében csak az egyház kereteiben, az egyházzal és az egyházért kívánt és kíván munkálkodni : rendes istentisztelet keretei között rótta le háláját az iránt, kinek mindent köszönhet! „Kisebb vagyok minden Te jótéteményeidnél és minden Te hűségednél, a melyeket a Te szolgáddal cselekedtél! Mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem!" Sebestyén Jenő theol. m. tanár buzgó imája után így tolmácsolta érzelmeinket az egybegyűlt díszes közönségnek Takaró Géza szeretett alelnökünk. Valóban ez volt legigazabb kifejezése nemcsak istentiszteletünknek, hanem egész hála ünnepünknek, sőt egész életünknek! Valóban sokkal kisebbek vagyunk minden ő jótéteményeinél és hűségénél! Lelki vezetőnk azután a Bethesda tavához vezetett. A juhkapu körül tolongó nyomorultak között egy csodálatos, fenséges és szelíd alak jelenik meg, hogy a legszenvedőbb, legreménytelenebb és talán legbűnösebb felé így kiáltson : „ Vedd fel a te nyoszolyádat és járj!"' Majd, mikor az, csodák csodája, tényleg felkel és jár, mély, szelíd hangon hozzáteszi: „és többé ne vétkezzél!" ... A legszenvedőbbet, a legreménytelenebbet, kinek nincs embere, ki őt a gyógyulás forrásához odavigye -— a bűnös embert meggyógyító és megtisztító Jézus: 0 legyen ezentiíl is a mi egyedüli örökkévaló Mesterünk! Azután az „ékes" kapunál álltunk meg. „Ezüstöm, aranyom nincs, de a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus nevében mondom: kelj fel és járj!" Nem a hamis tudomány, nem a jótékonykodás, nem is az önbizalom tisztessége nevében, nem. A názárethi Jézus nevében! Az örök, igaz, mennyei segítség nevében! . . . A társadalom templomának ékes kapujában segélyért kiáltó szegény, nyomorultaknak a názárethi Jézus nevében való A Bethesda-kórház és parkja. felemelése: ez legyen a mi egyetlen programmunk a jövőben is! Amen! Ilyen hangulatban következett a közgyűlés. A Filadelfia-e gylet és a Bethesda-kórház jelentései megannyi hálás visszapillantás volt egy valóban minden várakozást és még inkább minden érdemet messze felülmúló kegyelmes ajándékra ! Tíz évvel ezelőtt, a PawZer-utczában, a harmadik emelet egy kis lakásában egy-két testvér és ma a főváros egyik legszebb helyén, egyik legszebb kertjében, jól felszerelt és berendezett saját kórházunkban pezsgő, eleven, diadalmas élet I Néhány percznyire innen elemi iskola, árvaház! Az ország távol vidékein, hol itt, hol ott fel-felbukkanó hűséges és boldog testvérek ... A háztartáson a majdnem kétszeresére bővített világos, jól berendezett konyha enyhít; a betegségek homályába pompás Röntgen-gép löveli titokzatos, felderítő sugarait . . . mind, mindmegannyi ok a valódi, a mélységes hálára az iránt, ki rajtunk valóban megmutatta, hogy „kegyelemből tartattatok meg!" Vagy hogy „az én erőm erőtlenség által végeztetik el"! A mi ezután következett, azt szeretné a Filadelfia minden tagja könnyeivel leírni: régi, szeretett elnökünk, dr. Szabó Aladár eltávozott körünkből! Midőn örök hálával köszönjük meg Istennek, hogy őt adta nekünk és eddig megtartotta vezérünknek : nem szabad zúgolódnunk, hogy most elvezérli őt körünkből és Megváltónk gazdag áldását kívánjuk szeretett személyére a jövőben, az ő új útjain is ! Új elnökünk dr. Kováts Lajos lic. theol. lett! Alelnökünk pedig Takaró Géza. Vezetésük mellett nyugodtan indulunk tovább ! Délután Bethesdánk imatermében felolvasó-összejövetel volt. Nagy tiszteletű B. Pap István emelte lelkeinket imája szárnyain az Úrhoz. Utána dr. Kováts Lajos néhány erőteljes gondolattal megnyitotta a prograinmot. Beszéde folyamán különös örömünkre szolgált, hogy a különböző helyekről beérkezett üdvözletek egy részét felolvasta, melyek közül legkivált a Kálvin-Szövetségnek valóban nagyon meleg és nagy szeretettől áthatott, igen komoly üdvözlete hatott meg. Látszott ezen az üdvözleten, hogy a női diakoniát a komoly keresztyénség komoly munkatársának tekinti és hogy ilyen komoly munkatársául fogadja a Filadelfiát. Rendkívül boldoggá tett e közönyös, rideg világban e felénk nyújtott baráti jobb és mi azt az igaz barátság melegével szorítjuk meg.