Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-25 / 21. szám

is buzditólag tekint alá e falakról református tanárságunkra), nemzetünk egyik legszomorúbb korszakában ez intézetet apostoli buzgósággal, úgyszólván nagy lelkének erejéből megalkotta, a krónikás szerint e szavakkal hívta meg első tanárául Ballagi Mórt: „Biztosítunk 1000 forint fizetést s meg is adjuk, ha lesz miből". S Ballagi válasza ez volt: „Megyek, ingyen is". És fakadt éltető forrás a kősziklából is, szállott tápláló manna az égből is és az intézet felvirult, megerősödött. Ez az ideálizmus éltette református iskoláinkat a múltban s ennek kell belé éltető lelket öntenie a jövőben is. Mert, ha van munkakör és életpálya, melynek betöltésére önmegtagadás, eszményi gondolkozás kell, az mindenekfelett a tanári pálya, a mely nem kecsegtet se hatalommal, se gazdagsággal, sőt még a társadalmi tisztesség is gyéren csergedezik számára; de a kit hivatása lelkesít és az iskola szeretete vezérel, az minden érdekszférán felülemelkedve, nemes önmegtagadással is szolgálni fogja nemzeti nevelésünk szent ügyét. Hiszem, hogy ez a szellem még nem halt ki a református tanárság lelkéből s elődeinek nyomdokát követve, minden körülmények között rajta lesz, hogy a református iskola a jövőben is élő és ható tényezője legyen nemzeti közműveltségünknek. E hittel nyitom meg tanáregyesületünk közgyűlését. Dóczi Imre. KRÓNIKA. Májusi gyűlések. Nevezetes és jelentékeny részlet a britt egyházak és ezek kebelében nagy energiával működő belmissziói egyesületek életében a tavasz szép hónapja. Ekkor tartják évi gyűléseiket. Itt e helyen, most ez alkalommal csak a puritánok utódainak, a kongregáczionisták uniójának évi nagygyűléséről emlékezünk. Nevezetes év ez az ő életükben. Mult évben volt t. i. 250 éves fordulója annak a nagy eseménynek, hogy nem kevesebb, mint 2000 puritán lelkészt űztek ki paróchiájukból a restauráczió után. E gyászos, sok siralmat okozó eseményről ós az atyák hajthatatlan hitéről úgy emlékeztek az utódok, hogy emlékalap gyűjtését kezdeményezték. Jones, kiváló walesi lelkész volt a nagy akczió vezetője. Most a májusi nagygyűlésen jelentette, hogy munkája sikeres volt, együtt van a 250,000 font sterling, pénzünk szerint kerek hat millió korona, a „Központi alap", melyből minden lelkész fizetését a minimális 120 fontra egészítik. Ott így csinálták meg a kongruát! Jones és társai, úgy hisszük, keményen dolgozó férfiak ; bizonyára ezt honorálta az a közönség, a mely a fejedelmi alapot adta. Ennek a nézetnek adott kifejezést a nagy világbirodalom miniszterelnöke (hogy volt ideje elmenni!) is, a ki egyik agitáló-gyűlésen így szólt: „ha az atyák idejönnének, bizonyára szinte meghökkenve észlelnék azt a csodás fejlődést, a melyet az önök egyházi élete feltüntet". És ez valóban nem üres udvariassági frázis volt annak a hatalmas embernek ajkain. Egység. Erről mondott ékes szavakkal dicshimnuszt a Szent István-társulat naggy gyűlésén a herczegprimás. Természetes, hogy reámutatott az egységben rejlő nagy erőre és hogy egyedüli letéteményeséül, jogos hordozójául „az egyházat" jelölte meg. A kívülállók, mondotta, tékozló fiúk, a kik kifosztottan, az öröm és reménytelenség borzalmával tekintenek a jövőbe. De nem ezekre akarunk reflektálni. Beszédének volt ránk nézve is tanulságos részlete. „A mi különböző egyesületeink, mondá, oly izoláltan vonulnak el egymás mellett, mintha nem is ugyanazon egyháznak csapatai volnának, a kik különböző fegyvernemmel dolgoznak ugyan, de közös ellenség — a hitetlenség — ellen s ugyanazon értékekért. Még örülhetünk, ha egymás ellen nem fordulnak az ellenség örömére (mi nem dicsekedhetünk ezzel az örömmel!). Valahányszor az egész kath. magyar egyház egységesen óhajt fellépni, sohasem látjuk együtt az összes csapatokat. Egyesek biztosan elmaradnak, ha az együttes mozgalmat nem olyan helyről vezetik, a mely nekik kedves."' Fiat applicatio! BELFÖLD. Egyházkerületünk közgyűlése. A dunamelléki ref. egyházkerület folyó hó 20-án kezdte meg rendes tavaszi közgyűlését dr. Baksay Sándor püspök és dr. Darányi Ignácz főgondnok elnöklete alatt. Püspökünk szép imádsága után a közgyűlés megalakulása következett. Majd a püspöki jelentést hallottuk, mely gyönyörű szavakkal parentálta el dr. Nagy Dezsőt, id. Fábián Mihályt, a kerület halottait és Laszkáry Gyulát, a volt dunántúli ev. főgondnokot. Üdvözölte Ráday Gedeon gróf főispán tanácsbirót, Nagy Ferencz pesti ref. egyházmegyei esperest, Kovácsy Sándor pesti főgondnokot s a pesti theologia elsőszülötteit, a 30—40—50 éves találkozóra összegyűlteket, végül Benedek Sándort, az új államtitkárt s köszönetet mondott a lelkészi korpótlékért a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Gróf Ráday Gedeon kerületi világi tanácsbiró eskütétele után dr. Darányi Ignácz főgondnok üdvözölte a nagy kálvinista család méltó sarját, a mely után az új tanácsbiró fejezte ki köszönetét a bizalomért s Ígéretet tett, hogy családja tradicziójának szellemében fogja egyházát szolgálni. Örömmel vette tudomásul az egyházkerület, hogy a budapesti Baár-Madas ref. felsőbb leányiskola 15,000 korona államsegélyt kapott. A horvát-szlavón vallásügyi törvényeket Vásárhelyi Pál magyarrétfalusi lelkész fordításában a kerület 10 példányban megvette. A közigazgatási bizottság jelentését Benkő István rákospalotai lelkész terjesztette elő. A kiskőrösi ref. híveknek fiókegyházzá alakulását a kerület hiányos előkészület miatt nem hagyja jóvá, A topolyai egyesült protes-