Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-18 / 20. szám

Budapest és a skót misszió. Nincs senki, legalább azok között, a kik állandóan Budapesten élnek, a ki ne méltányolná és ne értékelné azt a szép és nemes munkát, a melyet a skót misszió itt a fővárosban évtizedek óta végez. Hisz volt idő, még nem is olyan nagyon régen, a mikor az erőteljes belmissziói munkának épen a skót misszió és annak Holdutczai helyisége volt a középpontjá. És ha voltak is másutt próbálkozások, az igazi lelkes hívők serege jó részben vasárnaponként a skót misszió nagytermében gyülekezett. Közben azonban változtak az idők. A „nagy ébredés" mind szélesebb és szélesebb körökre kihatott a budapesti reformátusok körében is. Megindult — most már egyszerre sokfelé — a munka és ez rövid idő alatt új helyzetet teremtett. Új középpontok keletkeztek, a belmissziói munkások serege megnövekedett, de épen ezáltal meg is oszlott és így, be kell vallanunk, a skót misszió középponti jellege is megszűnt a budapesti beimisszióra nézve. Azt hiszem azonban, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy mindebben, nagy részben, külső okok is játszottak közre. Ugyanis körülbelül ugyanerre az időre esett a skót misszió új palotájának idegen helyen, idegen városrészben való felépítése is és a milyen szerencsésnek látszik az intézet fekvése az iskola útján való specziális misszió számára, annyira nehezen megközelithetőnek látszik az földrajzi szempontból. Természetes tehát, hogy miután minden újítás, akár külső, akár belső, rázkódtatással, zavarral, átalakulással jár, ezt a rendes életet zavaró és hátráltató körülményt meg kellett érezni a skót missziónak is. Be kell vallanunk, hogy a skót misszió a belmissziói munka tekintetében és főleg, a mi a budapesti református egyház többi belmissziói szerveivel, sőt magával az egyházzal való kapcsolatot is illeti, ezidő szerint egy kissé izoláltan, elszigetelten áll. De a midőn ezt őszintén elismerjük, ugyanakkor keresnünk kell a módokat is, melyek ezt az elszigeteltséget megszüntetik. Az okokról már fentebb szóltam. Az intézet földrajzi fekvése még nem nagy akadály, bár tagadhatatlanul hosszabb idő kell ahhoz is, hogy ezt a reformátusok által kevésbbé lakott helyet a hívek messziről is és sűrűbben felkeressék. Az igazi eredményes munka azonban, szerény véleményem szerint, más úton érhető el ebben a tekintetben. A külföldi nagyvárosi lelkigondozás módszerei közül azok váltak be leginkább, melyek az emberekkel való szakadatlan és folytonos érintkezésre vannak alapítva. Ennek a módszernek fényes bizonyítéka az a nagyszerű eredmény, a melyet például Böszörményi Jenő mutatott fel rövid néhány év alatt a Család-utczai imateremben. Erre a nagy kitartást, fáradságot és egész embert kívánó munkára azonban valóban egész ember is kívántatik. Olyan, a kinek nemcsak esze, hite, buzgósága, de specziális tehetsége is van arra, hogy a néppel a maga nyelvén érintkezni is tudjon. Ezt a munkát azonban segédlelkészi jelleggel bíró, ideiglenesen alkalmazott, tehát rendesen csak egy-két évig munkálkodó emberekkel, ha még oly buzgók is azok egyébként, nem lehet elvégeztetni. Erre az állásra önálló hatáskörrel, végleges állásban alkalmazott embert kell megnyerni, a kinek a skót misszió szolgálata nem átmeneti állapot, hanem valódi életprogramm, a ki tehát kifelé a világban is úgy szerepelhet, mint egy idegen bőkezűségből támogatott ugyan, de erkölcsileg önálló és magyar gyülekezet vezetője. A parallelizmust itt is be keli hozni. Legyen egy önálló skót és egy ugyanolyan önálló, de közös munkára szövetkezett magyar lelkésze is a skót missziónak ! A budapesti református egyház már tervezgeti egy önálló, szabad, városi missziói lelkészség szervezését. De egyelőre anyagi okok miatt ezt még nem tudja megvalósítani. Milyen szép lenne, ha a skót misszió ismert bőkezűségében ebben is segítségére jönne a budapesti református egyháznak, mint már annyi másban! A skót misszió gyönyörű nagyterme ideális góczpontja lehetne egy erőteljes városi missziói munkának és a Nyugati pályaudvar környékén lakó reformátusok rég hiányzó egyházi központját is könnyen pótolhatná. De nagy segítségére lenne az állandó lelkész a skót misszió specziális munkájának is, a mennyiben mint magyar lelkész, a magyar anyanyelvű intelligencziával és néppel mégis csak könnyebben tudna érintkezni, mint az idegenek. S ha ez bekövetkeznék, mindjárt megszűnnék az eddigi izoláltság, mert az önálló gyülekezeti élet kifejlődése által olyan kapocs születnék meg Budapest református népe és a skót misszió között, a mely az új helyiségben az eddiginél sokkal állandóbb és értékesebb helyzetet teremtene s egy csapásra megoldaná azt a kérdést, a mely ezekben az átmeneti években mindezideig megoldhatatlannak látszott. Sebestyén Jenő. Elnöki megnyitó-beszéd az 0. R. T. E. XII. közgyűlésén. I. Tisztelt közgyűlés 1 Midőn az Orsz. Ref. Tanáregyesület XII. közgyűlését a ref. tanügy emez új otthonában tagtársaink szíves üdvözlésével megnyitni van szerencsém, lelkem önkéntelenül a mult évi gyűlésünk óta lefolyt tanügyi eseményeken révedezik, keresve a fölemelő mozzanatokat, melyek hazai közoktatásügyünket előbbre vinni volnának hivatva. De, sajnos, ily eseményeket az idő méhe nem igen hozott létre. A tanítói fizetés rendezéséről szóló legújabb törvényünk kétségtelenül nagy jelentőségű mozzanat és haladást jelent népiskolai oktatásügyünk fejlődésében, de még ez is több vihart és elégületlenséget, mint megnyugvást támasztott az érdekelt tanítói körükben. Főiskolai oktatásügyünket, az előző