Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-27 / 17. szám

BELFÖLD. A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. A dunamelléki egyházkerület székházában f. hó '21-én folyt le a pesti református egyházmegye tavaszi közgyűlése, Nagy Ferencz esperes és gróf Teleky József gondnok elnöklete alatt. A tanácskozást az esperesnek megható imádsága előzte meg s emelte fel a lelkeket Ahhoz, „ki a szív mozdulásit, mint a vizeknek folyásit, szabadon hajtja ide s tova", ki egyedül adhatja „a sze­retetnek, igazságnak és bölcseségnek lelkét". A legjobb hangulatban üdvözöltük Benedek Sándort, az új államtitkárt s gróf Ráday Gedeont a kerületi új tanácsbírót, kik az egyházmegyének eddig is díszei, ékességei voltak. A sokrendbéli jelentés és felterjesztés között külö­nös figyelmet érdemelnek azok, melyek egy-egy jócsele­kedetről, „emberek előtt fénylő világosság"-ról beszélnek. Bókay Árpádné a pestszentlőrinczi egyháznak templom­helyül értékes telket ajándékozott. Takács Lajos és fele­sége, Kémery Eszter a budapesti egyháznál 30,000 K, Tarnay Endre és felesége a péczeli egyháznál 1000 K alapítványt tettek. „Fény nevükre, áldás életükre!" Pilisen a református és a magyar evangélikus hívek­ből protestáns fiókegyház alakult. Itt Luther és Kálvin követői megértik egymást. Az isaszegi egyesült fiók­egyház fejlődését azonban hátráltatja a hiábavaló félté­kenykedés. Az evangélikus egyháztagoknak nem elég a református egyházmegye, mint felettes hatóság. Az egyez­séglevélben az evangélikus egyházmegyét is kívánják ilyenül, a mi képtelenség. Két felettes hatóság nem lehet. De hát nincs semmi szabályozó ereje már a „nagy­geresdi egyezség" - nek ? A vecsési reformátusok egyházukat anyásíttatni akarják, de a szükséges kongruasegélyért eleddig hiába zörgettek. Pedig nyolczszáz lélekről van szó. Az egyház­megye ez ügyben újra akczióba lépett. Lesz-e eredmény ? vagy azok a „különös állami tekintetek" még mindig „nem kívánják" e kérés teljesítését? A budapesti ka­techeták is kíváncsiak, hogy van-e valami „különös állami tekintet", a mely miatt ők s általában a vallás­tanítólelkészek a korpótléktól elesnek? Jól megindokolt kérésüket a közgyűlés meleg ajánlással küldte további útjára. A telekkönyvi, adásvételi, kölcsönszerzési ügyletek tárgyalásainak egyhangúságába szövődtek be érdeklődést keltő más dolgok is. Az egyházmegyei tanfelügyelői állás szervezése a kellő előkészítés és megfelelő fedezet hiányában elma­radt, de — remélhetőleg — csak egyelőre. Az állami iskolalátogatói intézményt egyházmegyénk feleslegesnek, sőt autonómiánkba ütközőnek tartja s e véleményét a kerületre felterjeszteni határozta. Kimondta a közgyűlés azt is, hogy az iskolai végbizonyítványok az illetékes lelkész által mindig aláirandók. Bizottságot választottak a zsinati törvények elő­munkálataira. Az egyházmegyei statutum némely pontját pedig a közgyűlés módosította. E módosítás következté­ben az egyházmegyei építési bizottságba ezentúl minden nagyobb építkezésnél egy szakértő is meghívandó; a tanítóképviselők száma eggyel emelkedik, tehát három lesz. Meglepetést keltett dr. Szabó József ügyész lemon­dása, kinek helyébe dr. Weresmarthy Miklós válasz­tatott meg. A választás ellen azonban lényegtelen for­mai okok miatt felebbezés jelentetett be. Egyházmegyei pénzkezelő Sáfár Béla, őrszentmiklósi lelkész lett. Felette örvendetes, hogy a gyűlést olyan ügyek is foglalkoztatták, melyek kiemelkednek az adminisztráczió szoros kereteiből. Egyelőre csak biztató jelekről beszél­hetünk ugyan, de hihető, hogy e jelek nem csalnak s a pesti egyházmegye tanácstermében és bizonyára egyebütt is a sablonos adminisztratív teendők mellett tekintélyes helyet foglalhatnak hovatovább az egyháztársadalmi kér­dések is. Az alsóborsódi egyházmegye átiratára a köz­gyűlés kimondta, hogy felír az országgyűléshez a vasár­napi teljes munkaszünet, a vasárnapi vásárok eltörlése és korcsmák e napi bezárása, szóval a vasárnap meg­szentelhetése érdekében; egyszersmind ugyanilyen állás­foglalásra hívja fel az egyházmegye egyházközségeit is. Az egyház jövője, az ifjúság érdekében, de általában minden evangéliumi munka irányítása és támogatása czéljából pedig egy belmissziói bizottság alakítását ha­tározta el az egyházmegye s kimondta, hogy külső kö­telezés nélkül ugyan, de teljes bizalommal elvárja min­den lelkésztől a konfirmált ifjak lelki gondozását, veze­tését, hogy aztán az ifjúsági egyletek keresztyéni szel­lemben irányított egyénekből alakulhassanak meg. Délután két órára járt már az idő, midőn espe­resünk hálaadó fohásza után tanácskozásunk véget ért. Jobb sorsra érdemes tanácsbiráink délután s egész este bírósági ügyeket tárgyaltak. Épen tíz ügyben kellett törvényt tenni. Milyen jó is, hogy olyan olcsó az egy­házi bíráskodás! Custodius. A református konvent ülése. A református egyház egyetemes konventje, a bizott­ságoknak előkészítő munkája után, folyó hó 23-án, szer­dán délelőtt 10 órakor kezdte meg a tavaszi ülését budapesti székházában. A lelkészi és világi vezetőembe­rek nagy számmal jöttek össze a gyűlésre. A püspökök közül csupán Fejes István tiszáninneni püspök hiányzott. Antal Gábor püspök több ideig tartott gyengélkedése után ismét munkában van. A főgondnokok is mind meg­jelentek. Antal Gábor dr. püspök imádsággal nyitotta meg az ülést ós a fontosabb tárgyakra való rámutatással vezette be annak a munkáját. Dégenfeld József gróf ült a világi elnöki székben. Sass Béla ideiglenes jegyző bejelentette Nagy Dezső dr. konventi ügyész elhunytát. A gyűlés részvétét fejezte ki a veszteség fölött és jegyzőkönyvében örökíti meg az elhúnytnak és becses

Next

/
Thumbnails
Contents