Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-20 / 16. szám

Jertek minél többen. Örömmel várunk, szeretettel fogadunk. Budapest, 1913. április havában Ádám Kálmán, Baky István, Bátori Sigray Pál, Bod Károly, Bokor József dr., Császár Dániel, Csengey Gusztáv, Fejes István, Géresi Kálmán, Hetessy Viktor, Kálmán Gyula, Komáromy Lajos, Laky Dániel, Losonczy László, Mészáros János, Sántha Károly, Szilády Áron dr., Terray Gyula, Vágner Sámuel, Zsilinszky Mihály dr., a 60-as évekből való növendékek. Balla Árpád, Barakonyi Kristóf, Benke István, Benkő István, Keck Zsigmond, Kecskeméti Ferencz, Kenessey Béla dr., Kontra Imre, Lévay Lajos, Molnár Sándor, Nagy Imre, Petri Elek, Simon Ferencz, Szabó Aladár dr., Szalay József, Szentes János, Szőts Farkas dr., Takács József, Tóth Sándor, Vasvári Sándor, a 70-es évekből való növendékek. KRÓNIKA. Áprilisi hó és fagy. Két heti gyönyörű, meleg, napfényes tavaszi idő után hirtelen köszöntött be április 13-ra virradóra az északi szél és ennek nyomán óriási hóvihar, lefagyasztva a reménységeket. Egy év előtt a Titanic katasztrófája borzongatta meg a lelkeket, most lehangoltan látjuk, hogy a pompában virágzó gyümölcsfák nem hoznak termést ez évben. Nagy csapás ez országszerte. Itt a fővárosban a telefondrótokra nehezedő és karvastagságnyi jégkéreg s a vihar pusztítása, lehetetlenné tette napokra a könnyű érintkezést s az eltakarítatlan hó és locs-pocs miatt is panaszkodtak az emberek, de siralom elgondolni is, mi történt odakint a rónaságon, a mi szép alföldjeinken s odafent a bérezek között! A pénzügyi válság napról-napra mind több családot sodor bajba, a balkáni háború nem tud véget érni, fagyosak lettek az emberi szívek, s dér és fagy pusztít a lelkekben is a romboló tanok hatása alatt. Nehéz időket élünk, rossz csillagok járnak ... De bízzunk és higyjünk, kell jönni jobb időknek. A teher alatt nő a pálma! Minket erre tanít a mult, a história, az evangélium ; csak a szívek is engedjenek az önzés, a közöny és hitetlenség fagyosságából Sursum corda. Nincs Isten, nincs vallás. A portugáliai nemzeti kokárdák felirata ez s micsoda anarchia lehet ott, hogy a tanulók is feltűzik már ezt a jelvényt. A kereszteket még a temetőkben is lerontják. Az elhunyt apáczák sírjait feldúlják, a kálváriát képes-lapokon gúnyolják ki, odaillesztve e lapokra a nemzeti ideált: Costa Alfonso miniszterelnök arczképét. A gyanús királypártiakkal úgy bánnak, mint a franczia forradalom idején. Vér és bosszú kell a népnek. Minő bűnöket követhettek el vele szemben, hogy ily rettenetes a megtorlás a művelt XX. század elején ?! És a szomszédban gyilkossági merénylet a spanyol király ellen! A latin államoknak hát ez a végzete? Anarchia, vallási nihilizmus és hanyatlás ?! A nép fiait és leányait homályban, tudatlanságban tartani íme nem okos dolog és jaj annak az országnak, a melyben külsőséges fénnyel kápráztatják el a népet, a lélek mélységeit nem keresik s az ott heverő kincseket nem akarják felszínre hozni! Mister Galambos. A nemzeti erőket bomlasztani akaró elemek támadásai már kezdenek orczátlanok lenni. Előáll egy obskurus író és a színpad deszkáiról gyaláztatja le a magyar hazát s dicsőítteti Amerikát. És ezt Magyarország fővárosában a Fővárosi Orfeumban két este meg lehetett ismételni, megint csak a „szent szabadság" nevében. „Mister Galambos", ez volt a darab czíme. Harmadszor már még sem kerülhetett színre, mert a rendőrség „állam ellen izgató és kivándorlásra csábító" volta miatt betiltotta. Nem lehetett volna előbb? De hát még sok ilyen mr. Galambos is van, a ki ott azokon a deszkákon nyelvét öltögeti mindenre, a mi sokak előtt mégis csak szent és fenséges. És nem lehet elhallgattatni őket, mert hát micsoda felfortyanás is lenne erre a „kasszadarabok" után éhezők berkeiben. A meleg fészek. Nagy ovácziók között mondotta el Székesfehérvár püspöke mult vasárnap a Petőfi-Társaságban „Milyen mélység az üres madárfészek" czímen székfoglalóját. Érdemes volt meghallgatni ezt a színes, poétikus, mesteri kézzel adott rajzot az emberi életről, a repülésre, alkotásra, magasbra törésre indító érzésről, a melyet a fészekrakás és -hagyás példázata képében tüntetett fel az ókesszavú püspök. Reámutatott arra, hogy az emberek nagy többségének nincs fészke és a mi társadalmi, kulturális életünk jellemző vonása, hogy nagy eszmények hijján, most a szétszaladás és -repülés stadiumában vagyunk. Szép volt az egész, de bizonyára a legszebb az a passzus, a melyet szó szerint adunk: „Van azonban egy fészkem, a melyet el nem hagyok, jóllehet ez is új és jobb világ vágyával van teli — a melyben megnyugszom, jóllehet vágyaim szárnyait az erősebb és boldogabb életnek igénye feszíti: ez az én vallásos hitem, ebből a fészekből nézem a lelkem előtt nyíló végtelen perspektívákat: az én másik világomat — ebből sipognak vágyaim az eleven végtelenség, jóság, szépség, Istenem és Uram után." — A legbecsesebb pedig az egészben az, hogy a szép beszéd az alkalomhoz mért, kellő formában megjelenő, bátor bizonyságtétel volt ott, a hol ilyenek nem igen szoktak elhangzani. A baháizmus missziója. Klrdekesen szövődik össze Kelet és Nyugat élete. A Nyugat közművelődése és valláserkölcsi kultúrája a világpolitika és a keresztyén hittérítés útján elhatol Keletre s elhozza Nyugatra annak terményeit és kultúrája ismeretét. Kelet elsajátítja Nyugat életének sok