Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-13 / 15. szám

helyes, a törvényben miért nincs így ? Miért kell ellentétnek lenni a törvény és a rendszabály intézkedése közt ? Ugyanezt az ellentétet érezhetjük ugyancsak a 25. § szófukarsága miatt a törvény rendelkezése és a kerületi rendszabálynak a 22. §-t magyarázó 4. pontja közt. „A kitűzött tárgyak (az egyházközségi közgyűlésen) egyszerűen i^en-nel vagy nem-mel döntetnek el stb." Ha az egyházközségi közgyűlés rendjére vonatkozólag a presbiteri gyűlés rendjét megállapító czikkelyek az irányadók, akkor ez a rendelkezés merőben törvényellenes. Mert azt csak nem tételezhetjük fel, hogy a törvény a presbiteri gyűtéseken is csak egyszerű szavazást enged meg. Míg azonban a gyűlés összehívását illetőleg a rendszabálynak (a törvénytől eltérő) rendelkezése a keresztülvihető, addig szerény véleményem szerint a közgyűlés rendjével már a törvény rendelkezése a czélszerű és egyedül helyes. Míg a közgyűlést szigorúan a szabályrendelet szerint vezettem, sohasem történt meg, hogy az teljes megnyugvással oszlott volna szét. De ez természetes is. A legpontosabban elkészített előterjesztés sem tudja előre ujjra szedni az összes felmerülhető ellenvetéseket, hogy azokat az előterjesztés során meg is czáfolhassa. S ha a gondolkozni és sokszor okoskodni szerető magyar kénytelen elhallgatni aggodalmait, akkor bizonyára gyanakodni fog. Gyanakodni fog még a legegyszerűbb dolog tisztaságában is. Ha azonban elmondhatja ellenvetéseit és azoknak feleslegességét, vagy épen helytelenségét a gyűlés előtt bebizonyítjuk, még engedelmet is kér. Vagy ha ezt nem teszi is;

az bizonyos, hogy megnyugszik. Sokszor még olyan nagy dologban is, a mely ellen csak egy perczczel előbb el akart menni a királyig. De még ha feltesszük is, hogy a rendszabály intézkedése az egyedül és kizárólag helyes, nem merül-e fel még akkor is az a kérdés, hogy az egyházkerületnek van-e egyáltalában joga a törvény rendelkezésének ellenére még a legbölcsebb intézkedéseket is megtenni? Nem lesz-e ez veszedelmes útmutatás arra, hogy czélszerűségi szempontból az egyházmegyék és az egyházközségek is intézkedjenek a törvénnyel ellenkezőleg? Tán messze is mentem kissé 1 De szükségesnek tartottam ezeket mind elmondani annak igazolására, hogy törvényünk intézkedése ezen a ponton nagyon hézagos. Hogy a 38—47. § ok a közgyűlés tartására és rendjére nézve bizony nem egészen irányadók. Minden gyakorló lelkész jól tudja, hogy egészen más a közgyűlés és egészen más a presbiteri gyűlés. Ne sajnáljuk tehát olyan nagyon a papirt és a betűt! Alkossunk külön a közgyűlés tartására és rendjére vonatkozólag is világos, semmiféle szabályrendeleti utasítást nem igénylő, tételes törvényes rendelkezéseket! Azt hiszem, a fáradságot megéri az a világosság és könnyen kezelhetőség, a mit vele elérünk. A 45. §-ra volna még itt megjegyzésem. S ez szól úgy a köz-, mint a presbiteri gyűlést illetőleg. Ez a § csonka. Csak a fellebbezésnek az idejét állapítja meg, de hogy ez a fellebbezés birtokon kívül bír-e joghatállyal, vagy birtokon belül, arról szó sincs. Tegyük fel, hogy valamelyik egyházban elemi csapás sürgős intézkedést tesz szükségessé. Szóval előáll az az eset, a melyet a 15. § a kivételes esetek közt megemlít. A presbitérium határoz. A határozatot — mindenütt lehet rosszindulatú ember — megfellebbezik. Az egyházmegyei elnökség jóváhagyhatja-e a határozatot és lehetővé teheti-e a sürgős intézkedés megtételét, mikor az 56. § o) pontjának értelmében a fellebbezést majd csak az egyházmegyei közgyűlés fogja tárgyalni. Hogy az elnökség tudja magát mihez tartani, nézetem szerint feltétlenül szükséges a fellebbezés joghatályát megjelölő záradék. Mint a hogyan megvan a 37. §-nál is. Említettem az 56. § o) pontját, a mely az egyházmegyei közgyűlés hatásköréhe utalja az egyházközségi közgyűlések és presbitériumok határozatai ellen beadott fellebbezések felett való határozást, ha az ügy egyházmegyei bíróság hatáskörébe nem tartozik. Ez a dolog nem tartozik szorosan az egyházközségi közgyűléshez, de mivel egyébként a törvénynek az egyházmegyét illető rendelkezésére kiterjeszkedni nem akarok, legyen szabad erről is megemlékeznem itt. Tegyük fel, hogy valamelyik egyházközségben az egyházközségi közgyűlésnek vagy a presbiteri gyűlésnek egy határozatát megfellebbezik. A fellebbezők azzal érvelnek, hogy a felvett jegyzőkönyv meghamisítva adja vissza a határozatot, de a jegyzőkönyvet hitelesítő elnököt, jegyzőt és hitelesítőket fegyelmi vétséggel nem támadják meg. Az ügy az idézett § szerint kétségtelenül az egyházmegyei közgyűlés hatáskörébe tartozik. Úgy de ha az egyházmegyei közgyűlés elé csak a felvett jegyzőkönyv és az ellene beadott fellebbezés kerül, ítélhet-e a közgyűlés helyesen ? Természetes, hogy nem. A dolgot vizsgálat útján kell előkészíteni. De mit tegyen az egyházmegyei elnökség, ha a vizsgálat megindítására, a költségek fedezésére s általában a vizsgálat elrendelésére nem talál semmi utasítást! Az elnökség rendszerint elrendeli a vizsgálatot úgy, a mint a bírói eljárás kívánja s mivel már vizsgálat volt, az ügyet a biróság elé viszi. Az eredmény az, hogy mert a dologban illetéktelen fórum ítélt, az egyházkerület az egész ügyet visszautasítja az egyházmegyére újabb tárgyalás végett. Elmúlik ismét egy év s a huzavonának a nyomorult egyházközség issza meg a levét. Ki volt a hibás? Az egyházmegyei elnökség? Dehogy az! A törvény, a mely ilyen nagy körültekintést igénylő ügyeket illetőleg mélységesen hallgat. Azt hiszem, hogy ezt a hiányt is melegen ajánlhatom a zsinatelőkészítőbizottság figyelmébe. Göde Lajos. Felsőbaranyai Kálvin-Szövetség. Baranya-Sellye szép összejövetelnek volt tanuja folyó hó 2-án. Talán még sohasem volt úgy együtt az egész felsőbaranyai egyházmegye. Az egész lelkész- és tanítótestület, a világiak díszes kara, az egyházmegye református intelligencziája s több kálvinista egyház egy-