Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-12 / 2. szám

legyen társaságot szerető és hogy ő az emberi társaságnak nem haszontalan tagja, azt meg kell cselekedeteivel mutatnia. Az Istennek törvényei is olyanok, hogy nem afféle dolgot kerülő pusztai, hanem társaságban élő emberekre tartoznak." Hathatósan tiltakozik a szerzetesek szemlélődő életmódja ellen. A munkátlansága legfőbb törvénynek a megsértése. Kezdetben senki sem gondolt a tétlen életre. „Sokkal helyesebbnek Ítélték a a régi barátok, hogy kézi munkájokkal táplálják életeket, mint a mások ajtojokon való szemtelenkedéssel s másoknak terheltetésekkel; azt költeni minden igaz ok nélkül, a mit más nagy fáradsággal keresett, mely keveset külömböz a lopástól." E részleteket olvasva, megértjük, miért jelent meg a könyv név nélkül és külföldön. A mi a munkának nyelvezetét illeti, magyaros. Érezhető, hogy nem csekély erőfeszítésébe került az idegenszerű szólásmódoknak a kikerülése, úgy hogy az értelem e miatt ne csorbuljon. Jellemző, a mit e tekintetben mond: „A mennyiben lehetett, magyarul igyekeztem írni és a deák szólások formáit kerültem, de telyességgel el kerülni nem lehetett." Bod e ponton érinti a nyelvújítás dolgát, de azt elszigelten egy ember nem kezdheti, mert különben úgy jár, „mint a b. e. Apatzai Tsere János... a ki majd mindenféle tudományokhoz tartozó szókat magyarul adott elő, melyben őtet senki, vagy igen kevesen követték". Már fentebb volt róla szó, hogy Bod Péter a XVIII. század középén sürgeté „a tudós magyar emberekből álló társaságnak" felállítását „a magyar nyelvnek ékesgetésére". Idők folyamán szó esett arról, ki pendité meg legelőször a magyar tud. Akadémia eszméjét. Toldy Ferencz tudvalevőleg Bessenyeynek tulajdonította az eszmének felvetését (írod. tört. 1864. 123. 1.). A Századoknak (1870. 429. 1.) egyik idevonatkozó czikke (Ki indítványozta a m. tud. Akadémia alapítását?) „Ezen ügy története, így szól a többi között a czikk, még fölebb egész 1756-ig vihető vissza s egy a pesti reform, főiskola könyvtárában — mely egykor a gr. Rádav-családé volt — létező eredeti levél szerint az eszme dicsősége nem Bessenyeyt, hanem a nála még korábban élt, de szintén nem kevesb érdemű írót, a „Magyar Athenas" stb. művek tudós szerzőjét s nemzeti irodalomtörténetünk megteremtőjét magyarigeni ref. lelkész Csernátoni Bod Pétert illeti meg, ki is a költő gr. Ráday Gedeonhoz 1756 intézett egyik levelében szó szerint ezt írja: „Jó volna valami Literata Societast felállítani, melynek tagjai Magyarországnak és Erdélynek minden részeiből lennének" stb. E levelet Bod Péter 1756-ban írta, a Vitézkedő Anyaszentegyház Históriája a maga feljegyzése szerint (a könyv végén) íratott 20 Nov. 1753. a miből következik, hogy ennek a munkának előszavában van szó a legelőször az Akadémiáról. Dr. Pruzsinszky Pál. KÖNYVISMERTETÉS. A legújabb dogmatika. {Schlatter A.: Das christliche Dogma. Calw und Stuttgart (Vereinsbuehliandlimg) 1911. 683 lap. Ára 9 márka.). E nagyhírű tübingai theológus minden ízében eredeti gondolkodó. A biblia gondolatrendszerében való jártasságát ismert újszövetségi bevezetéstana, míg rendszerező talentumát jelen dogmatikája igazolja. Személyes vallásosságának szabadsága, aktivitása és Krisztusban való bensősége meghaladja a sablonos iskolaszerű korlátokat. Dogmatikája nagy nyereség újabb rendszeres theol. irodalmunkban. Előszavában maga mondja, hogy a dogmatikában nagy szerepe van a dogmatikus egyéniségének Személyes vallásosságának eredetisége és tudományos készültsége karöltve halad egymással. A dogma alapjának és tantartalmának rendszeres kifejtése a dogmatika feladata, a melyet azért jól meg kell különböztetnünk a dogmatikusok vagy a dogma történetétől. Más a keresztyén vallásos meggyőződés megállapítása s más történeti kifejlődésének a rajza. S ebben szerencsésen egyesíti az egyéni s a közösségi vallásos életérdekeket. „Jellegzetes sajátsága — úgymond — a keresztyén dogmának, hogy feltünteti a Krisztushoz való személyes viszonyunkból eredő különféle típusokat s helyet biztosít azoknak az egységes gyülekezet („közösség") körében." Művének eredetiségét már a hittani rendszer fölépítése elárulja. Négy részre osztja annak tananyagát. Az első „az emberrel, mint az Isten művével (anthropologia), a másik „Jézus művével" (christologia), a harmadik „a keresztyénséggel, mint az Istenre hivatott közösséggel" (soteriologia) s a negyedik „a nekünk igért teljes tökéletességgel" (eschatologia) foglalkozik. A látszólag hiányzó „theológiát" vagyis az Istenről szóló tant, a hol a fídes s az engedelmesség mellett Spinoza nyomán „az intellektuális isteni félelmet" hangsúlyozza, az anthropológia s a trinitás tanát a krisztológia keretében tárgyalja. Közelebbről az anthropológiában fejtegeti „a személyes életet, mint az élő Isten művét", „a természetet, mint az isteni erő és hatalom kinyilatkoztatását", „az istenországa szoczietását", „a vallásos ismeretet és az igazságot", „a vallásos érzést és az üdvösséget", „az emberi akaratot és az isteni szeretetet", „az istentiszteletet vagy a vallást" s „a bűnt és isteni ítéletet", — a krisztológiában: „Jézus életét és művét", — a szoteriológiában : „a kegyelemeszközöket", „a kegyelemadományt", s „a kegyelem hatásait" s végül az eszkhatológiában az idetartozó gondolatköröket. Bő irodalomtörténeti adattára s gondosan készített tárgy- és névmutatója a mű végén (605—638.1.) található. Nem csoda, ha gondolatai eredetiségénél, benső gazdagságánál s világosságánál fogva Schlatter dogmatikája föltűnt az újabb rendszeres theol. irodalomban s igen behatóan ismertette Wemle a „Christl. Welt"