Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-06 / 14. szám

EVANGÉLIUMI NÉPSZÖVETSÉG. Azzal a folytonos támadással szemben, a miben a Kálvin^ Szövetség részesült, szükségesnek találjuk rámutatni arra, hogy Németországban is megalakult a Német Evangéliumi Népszövetség. Hatalmas felhívást intézett a vezetőség Németország evangélikus férfiaihoz és asszonyaihoz s nagyon időszerűnek tartjuk összehasonlítani a német népszövetséget a Kálvin-Szövetség hasonló mozgalmával, mert hiszen amazt ugyanazok a gondolatok és körülmények érlelték meg, a melyek emezt létrehozták. A Német Népszövetség élén mint elnökök egy nagykereskedő és egy vezérőrnagy állanak, ügyvezető igazgatója szintén világi ember, pénztárosa egy gyáros. A választmányban egy csomó előkelő lelkészt és világi embert találunk az ország legkülönfélébb részéből. A felhívás hangsúlyozza, hogy a keresztyénségért a XX. században nagy küzdelmeket kell folytatni, mert a keresztyén szellem alapgondolatai vannak megtámadva a materializmus, a nihilizmus, a Mammon-imádás, az élvezethajhászat, a gúny és a tudományos nagyképűsködés által. El kell következni az időnek, a mikor mindenek, a kik keresztyének, egy lobogó alatt gyülekezzenek össze. Ez az idő máris elkövetkezett, a válság nagy napja elérkezett; A keresztyénség elleni harcz tobzódik a mi generácziónkban. Szabadgondolkozók, monisták, az etikai kultúra barátai, a világi iskolák követői, hitetlen tanulók, Giordano Bruno- és Goethe-társaságok, szabadgondolkozó tanárok egyesülete, mind egyre törekesznek, mint a Jculturideál legmagasabbjára: a templomok ledöntésére. Németország egész jövője függ attól, hogy sikeriil-e ezeknek a mozgalmaknak az egyházat ártalmatlanná tenni. Mindenki tevékenységének, a ki hazájának használni akar -— így kiáltanak fel ezek a csoportok —, csak egy lehetősége van, küzdeni a keresztyénség ellen. Ez a modern pogányok jelszava, a mely halálos ellenségének tekinti a jogot, az erkölcsöt, az erényt, a hitet és a lelkiismeretet. A másik oldalon — mondja a felhívás — az egyházi radikálizmus intézi az ostromot a keresztyén hit alapjai és a bibliai hit ellen. A harmadik oldalról pedig a keresztyénség és az egyház életérdekeinek képviselőiben felületesség és határozatlanság rombol. Nem épen így van-e ez hazánkban is ?! A bibliai alapon álló evangéliumi keresztyénség olyan élet-halálharczba kényszeríttetett bele — olvassuk a felhívásból tovább — a minőben a keresztyénség első ideje óta ebben a terjedelmében és ebben a jelentőségében sohasem volt része. Két vallás, két világnézet küzd egymással az uralomért. A lét vagy nemlétért folyik a küzdelem. Többé nem kizárólag a régi ellentét: „iít Wittemberg, amott Róma" választja el a lelkeket, hanem „itt keresztyénség, amott keresztyénellenesség". Mire van szüksége a népnek és az egyháznak a modern pogányság és pozitív keresztyénség közötti döntőküzdelemben ? Ezt a feleletet adja a lelkes felhívás: nagy idők, nagy szíveket kívánnak és csak egy felelet van: keresztyének, bibliahitüek, Jézus Krisztus ismerői, lépjetek csatasorba. Nem a keresztvénséget és a Jézus egyházát, a kereszt vallását féltjük — szól hozzánk is az ő szavuk —, mert ennek gránitoszlopzatán a modern idők hullámai is meg fognak törni s az élő Jézus az emberiség történetében tovább futja diadalútját, a minek tanúsága ennek az évszázadnak a világmissziója: de féltjük a mi népünknek a lelkét és féltjük a református egyház jövőjét. Ha ennek életerőit a modern pogányság szelleme megsemmisíti, a nép és a reformáczió egyháza tönkremegy. Négyszáz évvel ezelőtt Luther kiáltott fel és mi vele kiáltjuk: „a hallgatás ideje elmúlt, a beszédek és tettek ideje elérkezett". „Ellenmozgalmat kell indítania az evangéliumi keresztyénség híveinek és minden egyesnek, a ki a pozitív keresztyén világnézet talaján áll. Kezébe kell adnunk és szívébe kell írnunk a parancsot: lépj a szakadék elé és állj a falakra a te népedért és a te egyházadért. Mint száz évvel ezelőtt ama királyi felhívásra — lelkesítenek tovább — fegyvert fogtak fórfiaink nemzetünk létének biztosítására és a nép feltámadott: még erősebben hív most az isteni szózat: keresztgének, munkára! Es ezerszeresen kell visszhangozni a feleletnek: Isten akarja, Isten akarja /" „A felelősségérzetnek lelkiismeretbe vágó komoly tudatában lépett életbe a német evangéliumi népszövetség a keresztyénség nyilvános védelmére. Visszatarthatatlanul áll ez a szövetség Jézus Krisztus evangéliumának sziklatalaján és erre támaszkodva akarja az egyesületeket, a testületeket, a melyek ugyanezen talajon állanak, egybefoglalni, hogy nemcsak az egyeseknek, de családoknak, az egyháznak és a társadalomnak életébe is a keresztyén, hittel-teljes életerőket vigye bele 1" íme, az egységes német nemzet kebelében, a hol a katholiczizmus kisebbségben van, a hol tehát a klerikálizmus és jezsuitizmus sem fenyegethet annyi veszélylyel, mint nálunk, ugyanazok a társadalmi viszonyok s a szellemi élet ugyanazon jelenségei tették szükségessé a népszövetség megalkotását, mint minálunk a Kálvin-Szövetségét. Es mik az eszközei és czéljai a német népszövetségnek ? Akarja a népben még meglevő valláserkölcsi életerőknek életrekeltését pozitiv munkára és a nép életének újjászületésére! Akar tervszerű és tetterős felvilágosító munkát szóban és írásban kifejteni a keresztyén, nemzeti és szocziális kötelességeknek kifejlesztésére! Akar összejövetelek, előadások, röpiratok által a keresztyénellenes világnézet és életfelfogás ellen czéltudatosan küzdeni! Akarja a meglevő és a pozitiv keresztyén világnézet alapján álló sajtó támogatását és terjesztéséti Akar teremteni és terjeszteni keresztyén nemzeti alapon álló német evangéliumi néplapot. Nem szükséges összehasonlítanunk, hogy czéljaink és eszközeink is ugyanazok, csak hivatkozunk arra, hogy íme, ha a nemzetileg, vagyonilag és politikailag erős német nemzet kebelében az idők ugyanazokat az