Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-12 / 2. szám

nevelés története. A magasabb képzés szükségét szülők, társadalom, kormány belátják, akarják is; de a czél, a mód még nincs kialakulva. S ez természetes is. Tapogatóznak. Akarják is, hogy a nő többet tanuljon, nem is; képezik is őket komolyabb szellemben, nem is; középiskolává teszik a felső leányiskolát, nem is. A mit a kísérletezés idejében az első szervezők nem tudtak kellőleg megoldani, megoldotta az élet. A felső leányiskola a maga egészében, egységes tantervével nyújt elegendőt annak a nőnek, ki tanulmányai alapján életpályát találni nem akar; de kenyérkeresetre nem készít elő. A mai praktikus kor embere pedig a tudományból is hasznot akar húzni, a l'art pour l'art elve hitelét vesztette; az improduktív tudományok kelendőségnek nem örvendenek. Mi bizonyítja leginkább ? Az, hogy míg a kenyérkereseti pályákra készítő intézetek nem képesek befogadni a jelentkezőket, a felső leányiskola felső osztálya is néptelen. E körülmény nem kerülte, bár nem kerülhette el a vezető emberek figyelmét. Magyarázatot, sőt megoldást kerestek s keresik azt ma is. Kísérletek is tétettek ez irányban Szegeden a háztartási tanfolyammal, mint VII. osztállyal s a kolozsvári állami felső leányiskolában felállítván a VII. és VIII. osztályt melyeknek tantárgyai befejezésül és kibővítőül szolgáljanak, az előző hat osztály anyagához. Nyolcz osztályos lett az iskola, de csak továbbképző két felsőbb tanfolyammal betetézve. Nem vált be. Kolozsváron, abban az intelligens, tanulni vágyó és tanulni tudó városban a két felső továbbképző tanfolyam néptelen maradt. Nem kellett. Az állam habozott, kísérletezett; de a róm. kath. egyház sem nem habozott, sem nem kísérletezett, hanem határozott és cselekedett. E határozatának minden ékesszólásnál hangosabb bizonyítéka a tavaly megnyílott kétemeletes Marianum. melyben életbelépett az az intézmény, a mi a jelenkor kívánalma, a leánygimnázium. A női szakiskolák terén első helyen kell említenem az óvó- és tanítónőképző-intézeteket, a melyek eleddig a legtöbb nőnek adtak megélhetést. Óvónőképző intézet van 9; egy állami; hat róm. kath.; egy luth.; egy társulati. Református egy sincs. 481 tanuló közül 90 református vallású volt. Tanítónőképző van 8 állami, 19 róm. kath., 4 református (Debreczen, Nagyvárad, Pápa, Szatmár). Az összes tanítónőképző-intézetek növendékeinek száma 4884; református vallású közöttük 711. Polgári iskolai tanítónőképző van: 1 állami, 4 róm. kath. (Budapest, Kalocsa, Szatmár, Sopron). Református egy sincs. Szabadjon egy pillanatra e számok mellett megállanom! A róm. kath. egyház a nőtanerők képzése terén, mint látjuk, vezet. Egymagának több tanítónőképző-intézete van, mint az államnak s a többi felekezeteknek összevéve. S kik e tanitónőképzők tanárai? Az apáczák és szerzetesek. Csoda-e hát, ha a tanítónők legnagyobb része, kik szükségszerűleg túlnyomó részben apáczakezek neveltjei, magukon viselik a zárdai nevelés ezer bélyegét? Polgári tanítónőképzőnk egy sincs, az államnak is csak egy, a róm. kath. egyháznak négy. Nem szaladhatunk el e tárgy mellett anélkül, hogy észre ne vegyük a veszedelmet. A nőnevelés terén jelenleg a róm. kath. egyház vezet a felekezetek közt. Csuda-e, ha a róm. kath. eszmék mind jobban tért hódítanak refoimátus nőink között; ha a délutáni Máriaájtatosságokon csaknem annyi ref. nő, mint róm. kath. nő hallgatja buzgalommal a jezsuita páterek szónoklatait! Csuda-e, ha a Szt Antal-kultusz annyira gyökeret vert asszonyaink között? Nem csoda, hisz ez a nevelésnek mathematikai pontossággal előre kiszámíthatott következménye. Oh, azok az eszmék, miket ott hallanak, nem újak előttük, ott zsibongnak füleikben a gyermekkor édes varázsú emlékekónt, Ezt kell megakadályoznunk kellő számú és sok irányú iskolával kell bírnunk, hogy leányaink — még papleányok is — ne legyenek kénytelenek zárdába járni. Az ipari és kereskedelmi oktatás ellátására női ipariskolák és női felsőkereskedelmi iskolák szolgálnak, így remélhető, hogy a tanulni és érvényesülni vágyó nők a különböző pályákon megoszlanak s nem lesz túltermelés a tanítónői pályán s általában nem kell tartanunk, legalább egyelőre, a szellemi proletárizmustól. Az egyetemet 1895- év november 18 án nyitották meg a nők előtt, ámde arról, hogy az egyetemre léptetés előfeltételét, az érettségi bizonyítványt megszerezhessék, kellő módon nem gondoskodtak. Hisz nem nevezhetjük kielégítő megoldásnak azt, hogy megengedtetett a leányoknak a fiúgimnáziumokban magánvizsgák tétele. A pillanatnyi szükségleten segített ugyan a Budapesten megnyitott leánygimnázium, de ennek sem keretei, sem méretei elegendőknek nem bizonyultak. A kérdés ezen intézkedés által megnyugtató megoldást nem nyert, hisz az ország különböző helyein a leányok a magántanulásra voltak predesztinálva. Elvégre a magántanulás nem az az eszköz, nem az az út és mód, mely a kielégítő eredményre vezetne. A magán tanulásnak meg vannak bizonyos esetekben előnyei: az egyénibb nevelés, a növendék szellemi képességeihez mért előadás; de mindez semmivé törpül a nyilvános képzés jellemfejlesztő s az életre előkészítő hatása mellett. S ha a diplomás nőknek szemére vetik a férfiak, hogy az életet kellőképen nem ismerik, csoda e, ha nélkülözniök kellett épen azt az intézetet, mely a férfi tanulók jellemének, tudásának megalapozására, értelmük helyes irányban való terelésére van hivatva. A gimnázium a jelenlegi tudás fundamentoma, erre épít, erre kell építenie a felső oktatásnak; ez a bázis. A különböző életpályát választott s annyi irányban szétágazó tudományokkal foglalkozó értelmiség közös találkozó helye. S ha ezt kellő mértékben meg nem kaphatja a nő. ki a hibás érte ? A nők az átmeneti kor eme nehézségeit az adott viszonyok mellett becsületesen leküzdötték s ma a 13,184 egyetemi hallgató közt van Budapesten 225,