Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-30 / 13. szám

két istentisztelet is volt délelőtt és mégis sokan voltak, a kik nem kaptak helyet. — Tudjuk, hogy sokan vannak, a kik, mint ezt prédikálni is szoktuk, csak ilyenkor és csak szokásból jönnek, vannak, a kik évenkint legfeljebb ha 2—3-szor látogatják Isten házát. — De mégismégis, a mikor egy-egy ilyen alkalommal százak ajkairól halljuk felzengeni a győzelmi énekeket, leikünkről elszállnak a borús gondolatok. Megfeledkezünk a „kívülállókról", a monista vasárnapi prédikátorokról és társaikról, a poklok kapuiról és szívünk ujjongással és győzelmi reménységgel telik el. Az ünnepi gyülekezetben felénk forduló figyelő lelkek ezrei prédikálnak nekünk a halhatatlan léleknek vágyáról, éhségéről és hívogatják az egyházat hatványozott munkára, mélyebb hálóvetésre, ünnepi buzgalomra. Máskor milyen gyakran kell prédikálnunk : hogy „mégis van hely" és felénk hangzik a szózat: Eredj el az útakra és a sövényekre és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljek az én házam ! Beszélő számok. A mi egyházunk minden időben magyar tanítóegyház volt. Az ma is. Öt theol. akadémiánkon a mult tanévben 412 theológus, a négy jogakadémián 367 jog-és a debreczeni bölcsészeti fakultáson 24 bölcsészethallgató volt. Van 25 ref. és egy egyesült prot. főgimnáziumunk (Rimaszombat), ezekben a tanulók száma 9762 volt (5747 ref.), a magyar középiskolai tanulóifjúság 20%-a járt a mi gimnáziumunkban. Tizennégy gimnáziumunkban van internátusunk, a melyekben másfélezer tanuló nyert elhelyezést. A tanárok száma 489. A gimnáziumok összes vagyona 34 és fél millió (sárospatakié 6 és fél, a nagyenyedié 3 és fél millió korona 1), a melyből jövedelmező vagyon 21 és fél millió kor. A gimnáziumok összes kiadása több mint 3 millió kor., a melyből 28°/ 0

-ot az állam fedez. Felső leányiskoláink száma 4 (Budapest, Debreczen, Miskolcz, Szatmárnémeti), a melyeknek több mint 700 növendéke volt. Egyházunknak 3 tanítóképezdéje (Debreczen, Nagyenyed, Nagykőrös) és 4 nőtanító-képezdéje van (Debreczen, Pápa, Szatmárnémeti, Nagyvárad), az előbbiben 305, az utóbbiban 464 volt a tanulók száma. A polgári iskolák száma 4. Népiskolája 2997 van a ref. egyháznak; ezekben 3133 tanteremben (tehát a legtöbb osztatlan!) 186,331 gyermek járt. Fájdalom, kevesebb, mint a mult évben. Az összes ref. tanköteles gyermekek száma 6—12 évig 293,827, 12—15 évig 108,719 volt, itt is fogyunk! A tanítók száma (mindkét nemen) közel 3000 ! Még egy kellemetlen szám : 26 ezer ref. gyermek nem járt iskolába. Hol és merre voltak ezek ? Óvodája mindössze 7 van az egyháznak. Itt és a nőnevelés terén másokkal szemben bizony hátul állunk, nem is szólva a „ker, felebaráti nevelő-intézetekről", a melyekről még csak §-ok beszélnek! Alkohol és művészet. Nem tudjuk, honnan veszi eredetét az a régóta és széltében elterjedt hazug felfogás, a mely azt tanítja, hogy az alkoholnak lényeges szerepe van a művészi ihletettség megszületésében ós a mámor mintegy nélkülözhetetlen kelléke a művészi alkotásnak; vagy ha nem is, de mámoros fejjel sokkal gazdagabb a művész lelke, mint a nélkül. Erre a témára vonatkozik az a rendkívül érdekes interview-sorozat is, melyet a „Világ" czímű lap közöl, húsvéti számában. Megszólalnak sorban kiváló írók, művészek és elmondják véleményüket. Az eredmény igazán meglepő. Mert válaszukban nyoma sincs e tévhit megerősítésének, sőt kivétel nélkül elítélik azt az állítást, hogy az alkohol valami csodaszer lenne a művészi teremtés számára. Bíró Lajos például teljesen antialkoholista. A részeg embert „utálja, mint a bélpoklost". Bródy Sándor szerint az alkohol csakis káros lehet a művészetre nézve, ő is teljesen absztinens. Jászai Mari, az antialkoholizmusnak a polgári életben egyik leglelkesebb harczosa, valóságos drámai erővel lázít az alkohol, ez „undorító emberírtó" ellen. Keszler József, a kiváló színikritikus szerint egyetlenegy nagy művészről sem jegyezte fel a történelem, hogy csak akkor tudták nagy műveiket megalkotni, ha előbb lerészegedtek. És így tovább. Nincs is ennek a hazug közfelfogásnak semmi komoly alapja sem és csak tehetségtelen vagy kezdő ifjú titánok képzelik azt, hogy a művészi alkotáshoz rendetlen és erkölcstelen élet, hosszú haj és alkohol szükséges. Ok tehát rendesen ezen kezdik művészi pályájukat, És, fájdalom, igen gyakran ezen is végzik. A nagyszabású művészi alkotások soha meg nem születnek, de megtelnek a kórházak, a szanatóriumok, tébolydák vagy épen a temetők. Igaza van Jászai Marinak : „Mi köze lehetne az alkoholnak a művészethez ? Mi hasonlóság vagy rokonság lehetne köztük? A művészet az emberi fölé az Istenhez emel, a szesz az állat nívója alá sülyeszti az embert, mert az állat sohasem bír olyan undorító lenni a maga természetességében, mint az emberi voltából mesterségesen, az alkohol által undorítóvá aljasodott ember." A halál tornáczában . . . Ezt a czímet viselhetné inkább az „Érdekes Újság" első számában „Ali és Tatjána" czímen megjelent elbeszélés ; perverz fantázia szörnyszülötte. Hadi kórházban folyik le. Szereplői egy halálra érett, Ali nevű török katona és egy sebesülteket ápoló, de herczegi származású, apáczafogadalmat tett, orosz fődiakonissza: Tatjána, a ki a haldokló török keresztyénné térítése feletti örömében mindent elfelejt, rangot, fogadalmat, hivatást. A sebesültek nyögései között a haldokló katona szerelmi mámorba ejti s ő csókért váltja meg ezt a pogányt. Tetőzi ezt az undokságot a fordulat: a szívsebzett katona meggyógyulása. Rettenetes pornográfia. És ezt egy színvonalon megindulni akaró képes hetilap hozza. — Hát a „Világ", az „Úttörő" s más efféle szabadgondolkodó újságok handabandázásával és keresztyénellenes kiszólásaival még megbirkózunk, de az orvtámadás ellen hol a védelem ? A keresztyénség fenséges, komoly és elis-