Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-23 / 12. szám

ki sajnálatát, hogy nem lehetett jelen egyik közgyűlésen: „Sajnálatunkat fejezzük ki, hogy nem lehettünk jelen a távolság és anyagi körülményeink miatt a közgyűlésen, de mint az apostol írja a kolossebeli gyülekezetnek a II. 5. versben : „Jóllehet testben távol vagyok, mindazáltal lélekben veletek vagyok, látván a ti kitartástokat és Krisztusban való hiteteknek erősségét", akképen lélekben, mintha mi is láttuk és hallottuk volna a Kálvintéri nagy templomban egybegyűlt sok hívek szívből fakadó énekét és imádságát. Bizony az a czél, a melyet a Kálvin-Szövetség maga elé kitűzött, krisztusi eszme, a mely egyedüli forrása lehet a jólétnek és boldogságnak, a szeretet által egyesítve." Egy pusztagyendai kovácsmester hitrokonunk soraiból pedig kiemeljük a következőket: „Itteni kis csapatunk erősen törekszik arra, hogy a Kálvin-Szövetséghez való odaadásunkat siker koronázza. Az elnököt ismerjük már a szövetkezetek révén, vajha adna az Isten sok Bernát Istvánokat, hogy felderülne hazánk szép hajnala!" Egy pinczér Gyulán lett lelkes szervezője a Kálvin-Szövetségnek s többek közt azt írja: „Én mondhatom, hacsak valamit el lehet követni a Kálvin-Szövetség érdekében, fáradságomat nem sajnálom, sőt óhajom, hogy a Kálvin-Szövetség nálunk is meggyökeresedjen, kitűzött czéljaink pedig oly dolgokat mutasson, a milyet még egy vallás sem mutatott fel". Egy géplakatos Miskolczról igazi kálvinista lélekkel a többek közt ezeket írja: „1908 deczember hónapban vettem azt az örvendetes új hírt, hogy a magyar református vezérek megszülettek s a szocziális küzdelmeket megtisztítva, mint a vallást, megkezdik, zászlajuk alá pedig harczosokat toboroznak. Nem tudnám én ma sem azt a jóleső érzést megmagyarázni, a mi ezen hírnek hallatára erőt vett rajtam. Alakítottam egy asztaltársaságot, a melynek 40 tagja tiszta református iparossegódbol áll s czélunk, hogy a miskolczi Kálvin-Szövetséget megalakítandó, az előkészítő munkákat megkezdjük". A munkácsi vasútvonalon szolgálatot teljesítő egyik váltóőrhöz is eljutott a Szövetség híre s olvasnivalókat kér, mert, mint írja, a tótoktól körülvett vidéken még magyar szót sem hall, nemhogy harangszó jutna füléhez. Hogy mily értelmes, felvilágosodott, tanulni vágyó és egyházához hü a legegyszerűbb kálvinista ember is, leginkább kiviláglik egy vinczellér leveléből, a ki azt írja, hogy: „csakis úgy érthetjük meg egymást a társadalomban, ha egy hazafias és közérdekű lapot járatunk. Kérem szépen czímemre is a Kálvin-Szövetség lapját megküldeni, hogy az előfizetők között legyek én is". Ez a lap a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" s egy egyszerű vinczellér tud jövedelméből 12 koronát egy évben elszakítani, hogy egyházi lap legyen a házában. íme, ezekből kitűnik, hogy a magyar kálvinista nép józan és okos s fiai között vannak lelkek, a kiknek legfőbb törekvése az Istenben vetett hittel, az egyház iránti odaadással boldogságot teremteni lelkükben, de dolgozni is az egyház és egyházi intézmények érdekében s ezáltal szolgálni az emberiség szent ügyét, boldoggá téve környezetüket is. Ez az a kálvinista lélek, a mely keresve az Istennel való összeköttetést, gondolataiban, szándékaiban és tetteiben olhatatlan sóvárgással mindenkor Kálvin alapgondolatát tartja szem előtt: „Mindent Isten dicsőségére /" V. A. Még egy szót! A Debr. Prot. Lappal való polémiánkra vonatkozólag értem. Kérdezem, mi haszon van ebből? Szolgál-e csak egyetlen egy lélek épülésére is? De kötelességem e helyen kijelenteni azt, hogy nem mi kezdtük. Dr. Ferenczy egyebek mellett abba a vezérczikkbe kapaszkodott bele és azt vetette anathéma alá, az ellen forgatja most a legutóbbi számban is a gúny és lenézés fegyvereit, a mely e lap 9-ik számában jelent meg. Hogy én Kálvin-Szövetségbe való tömörülésre merészeltem felhívni azokat, a kik lapunkat olvassák és törekvéseinkkel rokonszenveznek és azt is merészeltem a jövőre, a nagy czélra és nem magunkra tekintve proponálni, hogy legyen a Kálvin-Szövetség, a mely a protestáns elvből kifolyólag nemcsak lelkészeket, hanem azokat is befogadja, a kikre nekünk munkánkban elengedhetleniil szükségünk van, egy hatalmas, nagy, igazi belmissziói egyesülés. Hát micsoda ügynek vagy más meglévő egyesületnek ártottam ezzel ? Egyáltalán micsoda egyesülést és nemes czélú szövetkezést kritizáltunk mi le e lap hasábjain ? Hogy én lekicsinylem a vallásos estélyeket, ifj. egyesületek munkáját? Na, ez igazán méltatlan vád ellenem és e lap ellen. Azt mondottam, tömörítsük, egyesítsük a munkákat és sorakoztassuk zászló alá azokat, a kik ezekben részt vesznek és ezt támogatni óhajtják, (ilyen diszcziplináról van ott szó!). Es még egyet, üri modor hiányt vet szemünkre és azt, hogy mi lenézünk mást. Na.mibátran odaállunk elfogulatlan fórum elé, e vádra nézve. A ki figyelmére méltatja szerény és nekünk jóformán semmi anyagi előnyt, csak fáradságot, no meg nem egyszer méltatlan támadásokat is gyümölcsöző munkánkat, az könnyen beláthatja, hogy nem utazunk a másokat mindig csak lerántani, kákán is csomót kereső kritikusok dicsőségének elnyerésére. Nem is tudom az ügy érdekében nem jobb és épületesebb lenne-e odatartani arczunk másik felét is, mint sok dolgunk közepette polémiákra fecsérelni időnket és sokszor szűknek bizonyuló terünket? P. Lapunk fejlesztési és átvételi költségeire újabban Kókai Lajos 10 K-át adományozott, mely összeggel együtt eddig 1481'86 K gyűlt össze. A midőn köszönetet mondunk az adakozónak, minthogy még több mint félezer korona hiányzik az átvételi összegből, kérjük ismét azokat., a kik lapunk ügyét áldozatkész szeretettel figyelik, szíveskedjenek a Kálvin-Szövetséget e czélra küldendő (IV., Molnár-utcza 17.) adományaikkal támogatni, hogy e hó végéig fedezhessük a vételárat. IRODALOM. Mult számunkban befejeződött dr. Pruzsinszky Pál kedves munkatársunk szép dolgozata Bod Péterről. Ezt, mint jeleztük, különlenyomatban fogjuk adni. A folyó évre szóló tagsági illetmény lesz Szövetségünk tagjai számára, de hisszük, mások is megfogják szerezni ezt a munkát, a mely lélekkel van megírva. Belmissziói lapok. Most már egy egész csapat van belőlük: Élet és Munka (skót misszió), Olajág, Mus-