Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-09 / 10. szám

A MI ÜGYÜNK. A fehér asztalnál. Újra összegyűlt egy estére az a kedves és számban folyton növekvő társaság, mely minden hónap első szerdáján találkozik egymással, hogy a magyar protestáns világ egyik tekintélyes orgánumának, a mi lapunknak mindig szebben kialakuló legbensőbb gárdáját képviselje ... A mai este ismét kedves meglepetéseket hozott. Új arczokat üdvözöltünk körünkben, melyek azonban az egyházi élet különböző munkamezejéről már régóta ismerősek előttünk. A régiek közül nem - mindenki jött el . . . dehát ez nem csoda. Ekkora városban sok minden gondja akad az embernek. Nem is lehet azt várni, hogy minden alkalommal mindenki ott legyen. Ha azt tudjuk, hogy velünk tart a nagy czélok munkálásában, ez nekünk elég . . . Hány kedves, lelkes vidéki jóbarátunk van, a kik csak úgy távolról, köszöntenek bennünket s örülnek a mi munkánknak, dolgainknak, de hozzánk fel nem jöhetnek. Például a mi lelkes felsőbaranyai papjaink már felkapták a jó eszmét, szintén összejönnek és pedig havonként és szintén szerdán önkéntes értekezletre, hogy az új idők új járását figyelemmel kísérjék ... Mi is ezekről beszélgettünk az elmúlt szerdán, bár külső körülmények miatt nem tárgyalhattunk olyan nagyszabású thémákat, mint a múltkor. Ez alkalommal főleg a Presbiteri Szövetség aberdeeni kongresszusára való előkészületekről volt szó s mindjárt akadt 5—6 ember, a kik a szép ós tanulságos útra csak a mi társaságunkból vállalkoztak. Örömmel láttuk különben a vendégek seregében Raffay Sándor budapesti és Noszkó István rákoskeresztúri ev. lelkészeket, az Evangélikus Őrálló szerkesztőit, azután Webster James budapesti skót ref. lelkészt, dr. Szöts Farkas theol. tanárt, a régi vendégek közül dr. Bernát István elnökünket, dr. Szabó Aladárt, dr. Kiss Károly ügyvédet, a budapesti ref. egyház ügyészét. Lampérth Gézát, Versényi Györgyöt, az ifjabb nemzedék új erőit: Forgács Gyula péczeli lelkészt, Vargha Tamás budapesti segédlelkészt, dr. Schöffer Pál budapesti ügyvédet, Kubinyi Imre parlamenti tisztviselőt, azután a régi barátok közül Szinok Zoltánt Erzsébetfalvárói, Megyercsy Bélát, Varga Antal, Nagy Dénes, Patay Pál vallástanárokat, Marjay Károly segédlelkészt, végül természetesen a szerkesztőség belső tagjait B. Pap Istvánt, dr. pálóczi Horváth Zoltánt, Veress Jenőt, dr. Kováts Istvánt Szatmárról, az új szentesi lelkészt, Böszörményi Jenőt, továbbá Mauchs Jenőt és Sebestyén Jenőt. A felsőbaranyaiak szép gyűléséről a jövő számban szólunk. Jászberényiben az 1912. évben újraalakult a Kálvin-Egylet s czélul tűzte ki: „az Úr kicsinyeinek gondozását, a lelki életnek az evangéliumi órák által való erősítését és a hitélet javítását". Volt az egyesületnek 5fi tagja, kik az év folyamán a szegények segítésére 270 K árú élelmiczikket s 95 K készpénzt osztottak szét és több családot juttattak munkához. Karácsonyfaünnepélyt rendezett az egyesület a tanuló ifjúság részére, melyen 250 tanuló kapott egyforma ajándékot és traktátusukat, 20 szegény tanuló pedig ruhát. A téli vasárnapokon, novembertől márczius végéig evangéliumi órák voltak, melyeken a hallgatók száma 300 körül volt. Ezek az órák mindig közénekkel kezdődtek, néhány ifjú szavalt, ezt követte az ifjúsági énekkar éneke, majd az előadás. Vallási, történelmi előadásokat Simon Ferencz lelkész-elnök, gazdasági tárgyúakat a földmíves iskola tanárai, közegészségügyieket az orvosok egyike, földrajzi, csillagászati ós más tudományokról a főgimnázium tanárai köziil tartottak. Azután ismét a dalárda énekelt, ifjak szavaltak és a műsort közének zárta be. Az egylet működése kiterjed a vegyesházasságok csökkentésére és a vadházasságok megszüntetésére, továbbá a menhelyből tanulói pályára kiadott ifjak gondozására: az egyesület segíti őket abban, hogy legalább négy gimnáziumi osztályt elvégezzenek. Az egyesület a Kálvin-Szövetség rendes tagjai közé belépett az 1913. évtől számítólag. íme az élő czáfolat a „Debreczeni Protestáns Lap" legutóbbi kirohanására! Lapunk átvételi és fejlesztési költségeihez újabban gr. Festetich Gyuláné 50 koronát adományozott, dr. Somogyi Lajos ügyvédtől 3 koronát kaptunk ós Ardai Janka Dániel zsarnói ref. lelkész a tornai egyházmegyében részünkre 3'15 koronát gyűjtött, mely adományokkal 1459'86 korona szolgál e czélra. Amidőn köszönetet mondunk az adakozóknak, kérjük azokat, a kik szívükön viselik lapunk ügyét, szíveskedjenek a Kálvin-Szövetséget e czélra küldendő adományaikkal támogatni, hogy márczius végéig fedezhessük a lap teljes vételárát. Rozsdás fegyverek. Az Őstörténet professzora, dr. Ferenczy Gyula, a Debr. Prot. Lap szerkesztője forgatja lapja legutóbbi számában a hivatalos egyház védő lovagjaként szállva síkra ellenünk. A „Lelkészegyesület" Akárkijének — milyen híres név lett! — no meg a mostanában csak szerkesztők által olvasott „Magyar Szó" fegyvertárából vette kölcsön őket. Az előbbiektől, hogy kuyperianusok, széthúzok, az utóbbiból, hogy „koalicziós kálvinisták" vagyunk. Az ő hozzátétele az új vád és gyanúsítás, hogy a szövetség — mint az ORLE. — közjogi tényező akar lenni. Risnm teneatis ! Ha volna hely, ide nyomatnám az egész czikket klasszikus bizonyságául annak, hogy milyen megértő, testvéries lélekkel vizsgálja a Szerkesztő úr a mi dolgainkat onnan Debreczenből, a hol az egyetem már előre vetvén árnyékát, úgy látszik az előkelő modorhoz kezd tartozni lesajnálni a „pestieket" („buda" nélkül!) és ócsárolni, fölényesen lekritizálni minden kezdeményezésüket, dolgaikat. Vitatkozni, polémiát folytatni? Falra borsót 1 Hiszen az a czikk is ama kijelentés bizonyítására íródott: „a protestánsok senkinek sem ártanak már, legfeljebb önmaguknak" (Zsilinszky). És ő mondja nekünk, hogy most nem széthúzásra van szükségük. Arra, a mit „látnoki lélekkel" írt a Kálvin-Szövetségről és egyebekről, arra már megfeleltem „Rémlátások" czímen és most csak a következőkre kérem dr. Ferenczyt. Kérem vegye kezébe, ha már épen foglalkozik velünk, és olvassa el alapszabályainkat és azt a kis könyvecskét, a melyet áldott emlékű dr. Székely József írt meg szeretettel Szövetségünkről és legyen szíves elhinni, hogy ezeket komoly, szavakkal nem játszó, a dologhoz értő és nem theóriákon lovagolni óhajtó férfiak szerkesztették. A másik kérés: ott van most már Debreczenben első és egyedüli belmissziói tanszék", engedje meg Szerkesztő úr, hogy most már ne én, hanem az, a ki ott közelében van,