Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-02 / 9. szám

PROTESTÁNS EGYHAZtalSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZOVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Fanatizmus. Gedeon. — Vezérezikk: A mi ügyünkről. P. — Váratlan fordulat. — Krónika: Nemzeti gyász. „A magyar óra." Optikai csalódás. Az ibériai félsziget — Tárcza: Bod Péter és munkái. XVII. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: Levél Baranyából. Csikesz Sándor. — Statisztikai adatok az egyháztársadalmi életről. Homola István. — Szoeziális ügyek. Kálvinista. — Külföld: A franczia protestánsok. II. Muraközy Gyula. —A mi ügyünk. — Irodalom. — Egybáz. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Fanatizmus. „ a te házadhoz való féltő szeretetemészt engem..." 69. zsolt. lü. v. Vannak szavak, melyek idők folyamán más tartalmat és igen gyakran nem nagyon rokonszenves csengést nyernek az emberek előtt. Vannak szavak, melyeknek értéke, színe, súlya, belső értelme egészen más, mint talán régebben volt. Ilyen ez a szó is: fanatizmus. Eredetileg a fanum (szenthely, templom) szóból eredve ezt is jelentette: az istenségtől ihletett, ma már csak őrjöngőt, rajongót értünk alatta. Nekem az a régi jelentése tetszik, a mely sz. rint tehát fanatikus mindenki, a ki Istentől ihletést nyer, tehát élő, erős, öntudatos összeköttetésbe jutott vele. „A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem..." Igen, e nélkül a féltő szeretet nélkül, e nélkül az emésztő tűz nélkül nincs igazi mélységes hit, nincs erő, nincs tűz az Isten „házában", abban a magasabb rendű lelki országban, a hol minden egyes lélek, mint valami megszentelt szövétnek, azt az olajat égeti, mely a maga lángját az örökkévalóság forrásaiból táplálja s tüzét annak számára gyújtotta meg. Oh vájjon élhetünk-e, lehetünk-e, világolhatunk-e akkor, ha olajoskorsónkban nem ennek a féltő, emésztőtűznek szunnyadó itala rejtőzködik? Ha szövétnekünk lángja nem ennek erejéről beszél? Igen, emésztő tűzre, szent fanatizmusra van szükségünk, ha élni, hinni és győzni akarunk, mert szent fanatizmus csak nagydolgok ihletéséből származik, a melyeknek végső forrása már maga az Isten! De merjük-e ezt a mi századunknak mondani? Merjük ezt hangoztatni ma, a mikor nem illik semmiért nagyon lelkesedni, nem illik semmiben sem erősen hinni, nem szabad semmiben és senkiben igazán bízni, hanem annál inkább kötelező mindent lebírálni, mindenben kételkedni, mindent lekicsinyelni, mindent kicsúfolni! Oh ez a kor nem a fanatizmus kora! S a mikor némelyek a mi reformált vallásunkat úgy akarják föltüntetni, hogy az nemcsak az élet és cselekedetek, hanem a hit józanságának is a vallása, a mely szerintük abban áll, hogy ne higyjünk olyan nagyon, olyan mélyen, olyan teljes lélekkel, mert az — fanatizmushoz vezet, akkor én azt mondom, testvéreim, hogy épen ennek a belső határozott, sziklaszilárd, az Isten örökkévaló végzéseiben hívő, a saját hite felől bizonyos, emésztő tűzként égő, féltő szeretetnek és hitnek a hiánya az a veszedelem, mely a mi hamisan értelmezett józanságunk legkárosabb gyümölcse s minden nagyszabású egységes és kitartó munka megbénulásának legfőbb okozója. Igen, fanatizmus, az a megtisztult szent, isteni fanatizmus, mely a maga csodálatos fenségében ott ragyogott a Krisztus szemeiben, isteni tekintetében, ott égett izzón, lánggal lobogva Pálnál, s áradt ki csodálatos melegséggel János szemeiből, ez hiányzik a mi életünkből! Az a nemes fanatizmus, mely csak egy czélra tekint, egy eszményért él, egyért ég egy egész életen keresztül s mindent, a mi az életben szép és fenséges, ezen az eszményen keresztül néz, bírál, imád és szeret! E nélkül csak olyanok vagyunk, mint a zengő érez és pengő czimbalom, mint az erő és tűz nélkül keringő, kihűlt, vak csillagok ott künn a végtelenségben . .. Száraz kritikusok, kételkedők és csúfolódók a próféták tüze nélkül . . . hideg írástudók az apostolok lelke nélkül . . . Szárnyatlan sasok, lánczra vert rabszolgák —• a szabadulás hite, vágya, reménysége nélkül . . . Oh, vájjon kinek nincs még több féltő szeretetre, még tisztább, nagyobb emésztő tűzre szüksége közöttünk? . . . Gedeon.