Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-16 / 7. szám

13-án egy újabb népszavazás meg azt a határozatot hozta, hogy a büntetőtörvénykönyv megállapítása ezentúl teljesen a szövetségtanács jogkörébe utaltassék. Stooss jogtanárt, a ki jelenleg Bécsben tanít, bízták meg a törvényjavaslat némi előkészítésével. A tudós, utalva arra a körülményre, hogy 1878-tól 1892-ig csak egyetlenegy kivégzés történt, azt indítványozta a törvényhozásnak, hogy a halálbüntetés egyáltalában töröltessék el. Az első törvényelőkészítő - bizottság, el is fogadta Stooss indítványát, de a második 1912. április 18-án tartott ülésében úgy döntött, hogy a halálbüntetés az egyes kantonok szabadságára bízassék. A svájczi juristák országos egyesülete fellázadt az ily értelmű döntés ellen és egyöntetű intézkedést sürgetett az egész országban. Ezen történeti áttekintés után Meuron felemlítette, hogy a genfi kanton Sellon lelkes agitácziója folytán a halálbüntetést egészen eltörölte. Elnök annak a nézetének adott kifejezést, hogy leghelyesebb lenne végre valahára teljesen eltörölni a halálbüntetést az egész köztársaságban és így a büntető-törvénykönyv ebben a tekintetben elérné a haladás tetőpontját. Szerinte ez a büntetés úgy sem csökkenti a bűncselekvény számát, nem képes visszatartani a gonosztevő kezét; többször előfordulhat az is, hogy kellő bizonyítékok hiányában vagy birói tévedés folytán ártatlant is érhet ez a borzasztó büntetés; továbbá ez a büntetés a keresztyén tanítás szellemébe is beleütközik, mert a középkori jus talionis-1 támasztja föl. Az emberi társadalomnak nincs ahhoz joga, hogy az életét elvegye valakinek. Ez olyan jog, mely csak Isten kezében van. a ki az életet adta. Hiába hivatkoznak többen a keresztyének táborából a Szentírás különböző helyeire és azok alapján hiába sürgetik a halálbüntetést. A régi idők és társadalmi viszonyok már elmúltak és ma már egész más a társadalom és annak szellemi iránya. Az evangélium tanítását kell szemünk előtt tartanunk, ez pedig tiltja a bosszúállást, a könyörületlenséget és azt hangsúlyozza, hogy az emberi természet igenis képes a megjavulásra. Ki tudná zavartalan lélekkel a Miatyánkot a halálraítélt mellett elimádkozni, mondván : Bocsásd meg a mi vétkeinket, mint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek ? A jelenlevők közül egy kiemelte azt. hogy Francziaország azért hozta be a halálbüntetést, mert erősen hitte azt, hogy ezáltal a kriminalitások száma apadni fog. Francziaországnak ez a föltevése nem vált be, mert sehol se félik oly kevéssé a halált a gonosztevők, mint abban az országban. Csak tekintsünk a párisi gonosztevők életére, a kik nap-nap után követik el a leghajmeresztőbb gyilkosságokat. A guillotine hiába csapkod le fejükre. Majd egy hölgy emelkedett szólásra ós, azt követelte, hogy a halálbüntetés csak a legrútabb bűntények elkövetőit sújtsa, például, a kik fiatal gyermekeken kéjgyilkosságot követnek el. Ezek után Comte, st.-étiennei lelkész szólalt föl. 0 is azt hangsúlyozta, hogy a halálbüntetést teljesen el kell törölni, mert nem csökkenti a bűntények számát és ellenkezik a .keresztyén tanítással. Sehol, egy országban sem rémíti el az embereket olyan fokban, a minőben azt a törvényhozó testületek és a nagy társadalom óhajtaná. A kik a halál büntetést sürgetik, azok tulajdonképen ezt kiáltják : Vért vérért! Elég a börtönbüntetés is, mely megköti ezentúl a gonosz ember kezét és mindig remélhető, hogy lelke jobb útra emelkedik. Szerinte Svájcznak kell példát mutatni az egész világnak, hogy a haladás, a keresztyén szellem miként jusson kellő diadalra. E beszédek elhangzása után határozatilag kimondotta, hogy felír a szövetségtanácshoz, hogy az új büntető-törvénykönyvből töröltessék a halálbüntetés az egész országra nézve. Nagybritannia. Újtestamentum eszperántó nyelven. A londoni britt, bibliatársaság és a skót nemzeti bibliatársaság összefogott és 1912. deczember 18-án kiadta az újtestamentumot eszperántó nyelvre fordítva. A közös fordítóbizottság élén Rust lelkész állott. A fordítók a görögszöveg alapján készítették a fordítást és azt vették észre, hogy az új világnyelvvel egészen hűen le lehetett fordítani az egész szöveget. Kétféle kiadást adtak. Az egyik közönséges fehér papírra van nyomva, a másik indiai papirra. Az új bibliát Nagybritanniában és Európa többi részén is sokan megvásárolják. Deczember 8-án a hare-courti (London) kongregáczionalisták használták először istentiszteletükön, Máté XXV. részét a könyvnyomda kefelenyomatáról olvasták le. A keresztyén eszperantisták nagy örömmel vették az új fordítást és sok reményt fűznek hozzá'. Az egész világon sokan akadnak olyanok, a kik csak ezúton jutnak ahhoz, hogy az újtestamentumot olvashassák. A keresztyén nemzetközi kongresszusokon ezentúl már ezt a fordítást is fogják használni. Dr. T. 1. A MI ÜGYÜNK. A fehér asztalnál . . . Régi tapasztalata a magyarnak az, hogy a fehér asztal a legjobb kapocs az emberek között. A jó öreg „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" is látja ezt és az ősök eme szép szokását igyekszik a maga javára kamatoztatni. De tévedek, nem a magáéra, csak a köz javára. Mert hiszen a komoly megbeszélések, lelkes felszólalások, tervek, indítványok, megjegyzések egész tömege születik meg egy-egy ilyen este s megy s/.éjjel itt a fővárosban, vagy ki a vidékre, hogy megváltozva, átalakulva, kibővülve, megkritizálva érkezzék vissza újra a Tiszántúlról vagy Baranyából vagy akár a Tisza-Duna mellől. Erdélyre még nem merünk gondolni. De csak a távolság miatt. Mert hisszük, hogy onnan is be-betoppan majd néha napján valaki, ha épen valamelyik hónap első szerdáján Pestre hozza útja. A hogy eljönnek ós felkeresnek nrndazok, a kik szeretnek bennünket vagy épen tudnak rólunk és terveinkről, a hogy legutóbb Mezőtúr is Murányi János képviseletében, Szatmár Kováts Istvánnal. Felső-Szeli báró Podmaniczky Pállal, lapunk kisbetűvel nyomott „protestáns" jellegének kidomborítására. Ott volt Torró Miklós is Pókafalvárói, Molnár János