Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-05 / 1. szám

részére, nemcsak fogékonysága, de szeretete, sőt mohó érdeklődése. Közeledik Baksay Sándor 81-ik születésnapja, akkorra ki kell adni az ő írásait a magyar nép számára, hadd tudja meg a magyar nép, hogy kicsoda ő néki e Baksay, s hadd legyen az újonnan ébredő kálvinistaságnak is egy minden várakozást felülmúló szép tette az iratterjesztés megindításával; a dolog fejlesztése, irányítása aztán már egy ügyes szerkesztő dolga, azt meg hála Istennek, ma már könnyen találunk. Ir átterjesztő. KÜLFÖLD. Svájcs. Protestáns szórványok. A protestáns szórványokat gondozó genfi társaság deezember 8-án tartotta évi közgyűlését az Auditoire-templomban, melyen a genfi lakosság színe-java is megjelent. Roehrich Albert bibliaolvasása és imája után Heyer lelkész, a társaság nagybuzgóságú elnöke tartott megnyitó beszédet, melyben köszönetet mondott mindazoknak a lelkes híveknek, a kik újabban a társaság nemes czéljaira tetemesebb összegeket áldoztak. Megemlékezett továbbá a társaságot támogatók közül elhunyt jelesebb tagokról is, különösen Claparéde Sándor, genfi nagy barátunk és jótevőnk elhunyt kedves nejéről, a ki a társaság egyik leglelkesebb híve volt. Az elnöki beszéd után Bouvier-Geisendorf pénztáros terjesztette elő a bevételekről és kiadásokról szóló terjedelmes jelentést. 1912-ben a bevételek végössszege 29,629 frankra rúg és a kiadások 286 frankkal haladják meg ezt az összeget, a deficzit tehát csak egy-kétszáz frank. Ebből Svájcz kapott 9363 frankot, Ausztria-Magyarország 5250 frankot, Szászország 200-at, Belgium 500-at, legtöbb jutott Francziaországra: 13,280 frank. Bejentette továbbá a pénztáros a lefolyt évben befolyt adakozásokat és hagyományokat. Itt olvashatjuk, hogy Ausztria-Magyarországból gyűjtés révén mintegy 2100 frankot küldtek a társaság czéljaira. A pénztári jelentés után Oenegand titkár tartotta meg előadását. Különösen két fontos kérdéssel foglalkozott: a brigue-i és a budapesti szórványosok lelki gondozására vonatkozó intézkedések kérdésével. Örömmel jelentette, hogy Budapesten is állandósították a franczia istentisztelet tartását. Kérvényezték ezt a budapesti franczia nyelvű protestánsok, Claparéde Sándor és Cheneviére Edmond a helyszínen is megjelentek, hogy a kérdést tüzetesebben tanulmányozzák. Megjegyzendő még, hogy ezen a közgyűlésen szóba került, hogy a tizenöt svájczi társaság összesen mennyit áldozott a mult évben a szórványok gondozására. Ez összeg elég tetemes: 307 ezer frank. Németország. Meghiúsult népiskolai reform. A szász törvényhozás alsóháza négy napon keresztül tárgyalta a kormány által benyújtott, népiskolákra vonatkozó törvényjavaslatot. Az egész hosszú tárgyaláson a vallási kérdések kötötték le a legnagyobb figyelmet. Valóságos harcz fejlődött ki. Az egyik oldalon állottak a kormány és a konzervatívok, a másik oldalon a nemzeti liberálisok és szocziáldemokraták. Ez utóbbiak vultak a győztesek túlnyomó számarányaikkal. Határozatuk az volt, hogy a vallásoktatás az illető egyház szellemében, de a hitvallás betűihez való lekötöttség nélkül történjék. Sok fölszólaló kifejtette, hogy ez a határozat veszedelmes, mert végelemzésben tág teret nyit a liberális gondolkodású tanítóknak az egyháztól való teljes eltávolodásra. Maga Beck kultuszminiszter is protestált, az ellentábor érveléseit meggyőző erővel törekedett megdönteni. Végre is szavazásra került a sor. Kétharmad többséggel a liberálisok és a szocziáldemokraták győztek. Csak egy ponton engedett a többség, hogy t. i. az iskolaszéknek a helybeli lelkész hivatalból tagja lesz. Az alsóházból a javaslat a felsőházba került. Beutler drezdai főpolgármester kifejtette, hogy az alsóház többsége által elfogadott javaslat, mely a hitvallás betűihöz való ragaszkodást mellőzi, nem kötelezheti többé a tanítót arra, hogy esküt tegyen le a hitvallásra. így az illető vallástanító szabadon taníthat és szabadon magyarázhatja a szentírást, a nélkül, hogy az egyházi hatóság felelősségre vonhatná. Cordes, az új lipcsei szuperintendens arról beszélt, hogy a rideg dogmatizmus mindenesetre elvetendő, de viszont nem szabad a másik végletbe vetődni, mely már a szabatosságnak nyit ajtót. Ezen az ajtón keresztül az atheizmusig nem lesz nehéz eljutni. A gyermekekre az olyan vallástanító hathat csak, a ki meggyőződésből beszél. Oda kellene tehát hatni, hogy csak olyan tanítók alkalmaztassanak, a kikben a hitvalláshoz való ragaszkodás erős és a kikben az ebből eredő vallásosság biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a reájuk bízott gyermeksereg igazán építő erejű valláserkölcsi nevelést nyer. Ha nem jelentkeznének ilyen tanítók kellő számban, akkor az egyházaknak kellene gondoskodni valamikép megfelelő tanerőkről. Az egyház és állam egymástól való elválása előbb-utóbb úgy is meg fog történni, nem lesz kára az egyháznak abból, ha így már most előkészül a hitoktatás önálló vezetésére. Schafer róm. kath. püspök az alsóház döntését még élesebben bírálja, mert az a róm. kath. egyház érdekeit még jobban veszélyezteti. Ha a bibliát az új törvény többé-kevésbbé tiszteletben tartaná is, de a róm. kath. egyház másik fő dogmaforrását: a hagyományokat bizonyára nem respektálná. Végeredményben a felsőház nem fogadta el az alsóház döntését. A két ház még egyszer-kétszer megpróbálkozott az ellentétes felfogások elsimításával, de ez sem vezetett eredményre. El lehet tehát mondani, hogy a szász törvényhozás házában a népiskolai reformtervezet teljesen meghiúsult. Jó ideig nem is fogja ezt a kérdést újra tárgyalni. Modern pedagógia. Nyugatporoszország iskoláiban különös újítást hoztak be. Előadások alatt a vezető tanítók és tanárok a napi sajtó termékeiből olvastatnak