Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
Azt azonban tudjuk, hogy nekünk az örökkévalóság számára kell élnünk és nekünk ez elég! Ez pedig másként nem lehetséges, csakis úgy, ha minél közelebb igyekszünk jutni Ahhoz, A ki maga az örökkévalóság, tudniillik Istenhez. Közelebb jutni Hozzá tökéletességben, szentségben, tudván azt, hogy mi az ő nemzetségéből valók vagyunk s az 0 képére és hasonlatosságára teremtettünk. A hogy Aquinoi Tamás is mondta: mennél inkább rokonságban van egy teremtmény Istennel és mennél inkább képévé lesz Annak, annál inkább elhagyja a tökéletlenségeket az időben és annál közelebb tud jutni az örökkévalósághoz. A hívő keresztyén élete tehát csupa reménység, csupa gazdagság, csupa bizonyosság és csupa tökéletesedés kell hogy legyen. Hisz ő az örökkévalóság gyermeke. Az elmúlt esztendő elveszett örömei tehát nem teszik szomorúvá szívét, az eljövendő esztendő aggodalmai meg nem remegtetik azt. De azért ha lelkét az örökkévalóság tudata tartja is ébren, nem merül az ki mégsem a túlvilági élet szemléletében. Mert tudja, hogy itt kell járnia e földön, a míg nappal vagyon. Nem akar kivétetni e világból, nem akarja magát kivonni a földi életből, hanem meghódítja azt az örökkévalóság számára! A földi élet örömei így elbizakodottá nem teszik a lelkét, keserűségei össze nem törik. Mert tudja, hogy földön és mennyben, időben és örökkévalóságon keresztül minden mulandóság, minden változandóság fölött, halhatatlanságának, üdvösségének kútforrása és biztosítéka, az örökkévaló Isten, mindörökre ugyanaz marad ! Gedeon. A békemozgalom és az egyházak. Karácsony ünnepe s a balkáni háború különösen időszerűvé teszik a világbókének folytonosan időszerű problémáját. Midőn a karácsonyi evangéliumban a keresztyén béke gondolatát hirdetjük, lehetetlen figyelmen kivül hagynunk a békemozgalom jelentőségét. Midőn a háborús idők életbevágó kérdései napi kenyerünkké váltak, lehetetlen nem gondolni a háború okozta bajok gyógyítására s lehető megszüntetésére irányuló egyetemes törekvéssel. Tennünk kell ezt annál inkább, mert tudtunkkal a magyar protestáns keresztyénség ezzel a kérdéssel nem igen foglalkozott. A szabadságharczok egyháza még nem jutott oda, hogy a szabadságbiztositó béke szükséges voltát és lehetőségeit fontolóra vegye. Igaz, hogy ez a kérdés közelebbről állami, politikai, nemzetközi jogi kérdés, de az is igaz, hogy egyetemes kulturális alapjánál és jelentőségénél fogva belevág a keresztyén kultúra szívébe. Ezért van az, hogy mind a r. katholiczizmus, mind a külföldi protestántizmus mind komolyabban foglalkozik ezzel a megoldásra váró nagy kérdéssel. Minden szempont arra kötelez, hogy a magyar protestántizmus is szemébe nézzen ennek. „A békemozgalom az intellektuális kultúrának, a modern humanizmusnak az az áramlata, mely megfelel az emberiség ama mind sürgősebben jelentkező vágyódásának, hogy politikai, gazdasági és társadalmi téren az erőszak alkalmazása kiküszöböltessék és a nemzetek egymással karöltve, egyiittérezve, szóval szolidárisán járjanak el. A békemozgalom eredetileg csak ethikai elvekből indult ki és a háború, mint kegyetlen és érkölcstelen intézmény ellen küzdött. Ma ezt az ethikai irányt részben háttérbe szorította a gazdasági és szocziológiai alapokon nyugvó politikai iráuy. Ehhez képest czélja kettős : megakarja teremteni a közművelődésnek egy magasabb fokát,, a mennyiben a közszellemet a nemzeti önkény helyébe lépő nemzetközi igazságosság alapjaira óhajtja fektetni; másrészt oly műveket, intézményeket és szervezeteket igyekszik létrehozni, a melyek a közhatalmakat arra kényszerítsék, hogy kormányzati ténykedéseiket emez új szellem irányával megegyeztessék." A békemozgalom lényegét így foglalja össze annak egyik hazai munkása, Kemény Ferencz. (A világbéke. 1911. 6—7. 1.) A békebarátok — mint maguk igazolják — nem az örök béke utópistái, nem államellenesek, nem antimiiitáristák, nem kozmopoliták és nem internaczionálisták. Szándékaik, mint maguk hangsúlyozzák, összhangban vannak az erkölccsel és a vallással. A mozgalom története Kant-on, Saint-Pierre-en, Penn-en, Grotius-on, IV. Henriken és Podiebrádon túl a clermont-i (1095) zsinatig s a középkoron túl némileg az ó-korba nyúlik vissza. A modern békemozgalom tulajdonképen 1880 után kezdődött. Eszközei a nemzetközi választott bíróságok, a fegyverkezések korlátozása, a nemzetközi kultúrélet szervezése és a békealapítványok. Szervei a békeegyesületek, a békekongresszusok, a berni nemzetközi békeiroda, a monakói nemzetközi békeintézet, az interparlamentáris unió és konferencziák és a hágai békekonferencziák. Ezekkel az eszközökkel a tenger nehézség ellenére is lényegesen előbbre vitte a nemzetközi béke ügyét. A békemozgalom újabb időben mindinkább megnyerte a nők támogatását és a béke-nap által kihat a tanuló ifjúságra is. A keresztyénségnek sokszoros kapcsolata van ezzel az üggyel. Programmjában volt kiindulásakor a béke s később a háború zászlójául is felhasználták. Voltak keresztes háborúi és hirdetett Treuga üeit. Viselt harmiucz éves vallásháborút és hangoztatott örök békét. A legújabb időben XIII. Leó pápa és államtitkára, Rampolla bíboros (1896) a háború, a fegyveres béke ellen és a nemzetközi béke mellett foglaltak állást. A protestáns keresztyénség élet-halál-harczai és a holland ref. Grotius békesürgetése után most a legújabb időben mindinkább a béke mellé áll. 1910 nyarán a stockholmi békekongresszussal majdnem egyidejűleg volt két hatalmas protestáns világgyűlés, az edinburghi missziói világkonferenczia s a szabad keresztyénség és vallásos haladás berlini világkongresszusa. Az elsőn a különböző misszionáló egyházaknak és felekezeteknek egymáshoz és az államhoz való viszonya tárgyalásánál Bryan, az amerikai Egyesült-Államok volt elnökjelöltje erőteljesen sürgette az egyházaknak a béke érdekében való hathatós mun-