Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

likus egyház elsőnek fogta fel a leánynevelés véghetetlen nagy horderejét. Ennek sikeres intézése olyan archimedesi pont, melynek felhasználásával nemzedékekre lehet átalakító befolyást gyakorolni. Igaz, hogy a nevezett egyháznak nagy eszközök állanak rendelkezésére, de az is igaz, hogy e téren nagy eredményeket, nagy sikereket is tud felmutatni. S ámbár e sikerek és eredmények súlyát és hatását nem egy vonatkozásban mi is érezzük, el kell azt ismerni, hogy e téren, bár újabban részünkről is nem kicsin viendő kezdeményezések történtek, mi még messze el vagyunk maradva. Igaz, hogy a mi számunk kevés, anyagi eszközeink is csekélyek, de az is igaz, hogy áldott elődeink fogyatékos számúk és még fogyatékosabb anyagi erejük daczára nem egy kulturális téren nagy haladást tudtak felmutatni. A hitnek és a hitbuzgó munkának mindenkor oly ereje volt és oly ereje van ma is, hogy az a rideg sziklából is képes üdítő forrást fakasztani. A mi különösen egyházkerületünket illeti, e téren két nagy alapítványunk van, mely a leánynevelés czéljait van hivatva előmozdítani; értem boldogult Madas Károly egyházkerületi és boldogult Baár János budapesti egyházközségi alapítványát. Ezek a nemes emberbarátok már rég gondoltak arra, hogy égető szükség e téren valamit tenni és legsürgősebbnek azt tartották, hogy a vagyonosabb osztályok leánynevelési ügye vétessék első sorban elő, mert ezen a téren volt az elmaradás legnagyobb. Köztudomású dolog, hogy ezen czél elérésére az egyházkerület és a budapesti virágzó egyházközség egyesültek és együtt alkották meg a Baár-Madas felsőbb leánynevelő-intézetet, mely évről évre emelkedik s más felekezetűek előtt is elismerésre talál. A Baár-Madas intézet fejlődése az illetékes tényezők támogatása mellett lehetővé fogja tenni, hogy ez az intézet belátható időben e czélra építendő saját házában helyeztessék el s ezzel minden időkre megalapítsa jövőjét. Ezzel azonban egyházkerületünk nem tett eleget a leánynevelés terén feladatának, mert a Baár-Madas intézetben már az ellátási díj olyan, hogy a kevésbbé vagyonos szülők gyermekeiket oda alig küldhetik, de talán nem is volna helyes, hogy mesterségesen előmozdítsuk kevésbbé vagyonos szülők leánygyermekeinek a Baár-Madas intézetbe való felvételét, mert az ellátás és az azt kísérő körülmények mégis olyanok, hogy szegényebb leány, ha megszokja kora ifjúságában ezt a fokozott kényelmet, igen nehezen találhatja be magát később életpályájának egyszerű és igénytelenebb viszonyaiba. Elemi szükség tehát, hogy oly leánynevelő-intézetről is gondoskodás történjék, a hol a kevesebb vagyonnal bíró, de azért szellemileg előkelő osztályok leánygyermekeiket elhelyezhessék; értem az úgynevezett középosztályt, a honoratiorokat, különösen pedig derék lelkészeinket és tanítóinkat. Most az a helyzet, hogy lelkészeink számos leánygyermeke a dunántúli egyházkerület pápai nonöveldéjében nyeri kiképzését s erre való tekintettel a nevezett nőnevelő-intézetet kerületünk ez idő szerint önkéntes megajánlás útján évről évre bizonyos segélyben is részesíti, de azt be kell vallani, hogy ez a helyzet nem méltó a dunamelléki kerülethez, mely mindenben szeret előljárni s mely most is theológiája, a főiskolai internátus és a Ráday-könyvtár elhelyezése által oly intézményeket létesített, melyek a versenyt minden hasonló intézménnyel bátran felvehetik. A czél ezek szerint világos, mely előttünk lebeg. Kérdés, melyek lehetnek az eszközök, melyekkel e czélt megvalósíthatjuk ? Boldogult Madas Károly végrendelete alapján az alapítványi vagyon egyik felének jövedelme a Baár-Madas leánynevelő-intézet által vétetik igénybe; a másik fele azonban még szabad. Az alapító rendelkezése az volt, hogy ennek segélyével református árvaház állíttasék fel. Ideiglenesen a jövedelem nagy részét kiadtuk évenként az Országos Protestáns Arvaháznak, mert eddig a czélba vett református árvaházat felállítani nem tudtuk. Nézetem szerint tehát nincsen akadálya annak, hogy elsőbb is ezen alapítványi vagyonrész segélyével és némely hasonrendeltetésű kisebb alapítványaink felhasználásával egy református leányárvaházat állítsunk fel és pedig kapcsolatban internátussal s a felsőbb leánynevelő-intézetek valamely formájával. A hivatkozott végrendelet nem köti ez intézményeket Budapesthez, csupán Pest megyéhez; úgy látszik a boldogult is érezte, hogy nem helyes minden kulturális intézményt egy helyen központosítani. Ezért azt gondoltuk, hogy ezen új intézményt czélszerű lenne valamely Pest. megye területén fekvő oly vidéki városban felállítani, a melyben ez intézet létesiilésének, fennállásának és fejlődésének feltételei leginkább adva vannak. Szerencsére több helyről lehet szó, de első sorban mégis Kecskemét városára gondoltunk és pedig úgy dologi, mint személyes okokból. Dologi okokból azért, mert Kecskeméten nemcsak elemi, hanem polgári iskola is van és amellett van női kereskedelmi intézet ós mezőgazdasági tanítónőképző intézet is. Nincs tehát hely az országban, a hol könnyebben lehetne azt elérni és biztosítani, hogy a felnevelendő leánykák derék magyar gazdaasszonyokká is képeztessenek. Dologilag a másik fontos körülmény hogy a kecskeméti egyház elég erős és virágzó arra, hogy e nagy feladattal megbirkózhassék. De a mellett magasabb szempontból is vannak körülmények, melyek arra indítanak bennünket, hogy a kecskeméti egyházat kultúrintézmények létesítésére irányzott lelkes törekvésében minden erőnkkel segítsük és támogassuk. E mellett a személyes körülmények is kedvezők. Arról nem is szólok, hogy az egyházkerületi elnökség Kecskeméttel és kecskeméti egyházunkkal mily régi, szoros kapcsolatban áll; viszont a kecskeméti egyház jelenlegi elöljáróinak, Mészáros János lelkész és Győrffy Balázs főgondnoknak köztiszteletű személye és sikerei teljes garancziát nyújtanak a tekintetben, hogy a mit ők kezdeményeznek, az félmunka nem fog maradni. Nem hallgathatom el, hogy egyházunk hivei is lelkesen karolják fel Kecskeméten az egyház ügyeit ; a mellett