Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-08 / 49. szám

hogy Immánuel, velünk az Isten! A ki Öt odadta, hogyan ne adna Ö vele mindeneket? Van szenvedés, van bűn. vannak gyötrő talányok, de van Isten, a ki velünk van, a ki a miénk, az örök, mindenható, szent és kegyelmes és 0 jön, közeledik mindenekhez, a kik várják és akarják Öt. Istené a kezdet és övé a vég : az első teremtő szó és az utolsó biztató igóret a Jézusban, a világosság, békesség és győzelem Fejedelmében és nekünk adott zálogában. Idelenn köd és felleg — mintha orczáját egy időre elrejtette volna előlünk, de mi ezekben az adventi napokban áhitattal felmegyünk az Ígéretek hegyére, ott reménységet keltő, jó végezettel biztató, látásokat ébresztő fény van: „Krisztus ama fényes és hajnali csillag", a kit láttak és kerestek az alyák és a bölcsek és látott a „Jézus küldötte és angyala ... 0 hallotta a felhangzó zűrzavar és moraj között az édesen csengő szózatot : Bizony eljövök. És a szent magaslaton mindnyájan odaborulunk melléje és várakozó, reménykedő lélekkel mondjuk a nagy fohászt: Jövel uram Jézus! Óh milyen jó nekünk, hogy ezzel kezdhetjük és végezhetjük és így vehetjük az Áment és az áldást a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme által! P. A „Ne temere" részleges fölfüggesztése. I. Mindannyiunknak élénk emlékezetében élnek még azok a magasra csapó, szenvedélyes hullámok, a melyeket a nem katholikus lelkész előtt kötött vegyesházasságokat egyszerűen „ágyasságnak" minősítő „Ne temere" pápsi dekrétum1

négy-öt éve hazánkban előidézett. A hullámokat igyekezett Róma csendesebb mederbe terelni, minthogy mind saját érdeke, mind pedig a követelődzve megnyilatkozó közvélemény feltartóztathatatlan ereje úgy kívánta. Egy ilyen újabb, a kényes kérdést csendesebb mederbe terelő intézkedésről, a Congregatio S. Officii-nek 1912. június 21-én hozott és pápailag megerősített dekrétumáról kívánunk most megemlékezni — a különféle aktuálitások miatt kissé ugyan megkésve. A „Ne temere" nyomán támadt országos visszahatás erős nyomása alatt két ízben is kitolták annak életbelépési idejét, majd pedig 1909. február 23-án az 1906. január 16-án Németországra nézve kiadott „Provida" konstitucziót — egyes megszorításokkal — hazánkra is kiterjesztették.2 A Providá-nak hazánkra való kiterjesztése a Ne terrierének csupán legsérelmesebb pontját, a vegyesházasságokról szóló XI. fej. 2. §-át szüntette meg, a mely a más vallású lelkész előtt kötött házasságokat, mint érvényteleneket, egyszerű együttélésnek, concubinatusnak minősített. A Provida szigorúan tiltja a másvallásúakkal 1 Kóla szóló czikksorozatom 1. a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 1908 évfolyama számaiban A „Ne temere és a jus placeti" czimen. 2 L. „A. Provida és a r. kath. püspöki kar instrukcziója" cz. czikkem a P. E. I. L. 1909. évf. 21—22. számaiban. való házasságkötést, ha csak a kath fél a „törvényszerű biztosítókok mellett" vagyis reverzálissal fölmentvényt nem szerez. Bár az ilyen házasság is kizárólag a kath. parochus előtt köthető és súlyosan vétkezik az, a ki nem kath. lelkészek vagy kizárólag polgári hatóság előtt köt házasságot, mégis ezeket a vegyesházasságokat is érvényeseknek tekinti Róma. Volt azonban egy megoldatlanul maradt nehéz kérdés. Mit csináljanak azokkal a vegyes párokkal, a kik nem adnak reverzálist, de a kath. lelkész előtt óhajtanak megesküdni? Ez a Ne temere életbeléptéig, a XVI. Gergely „Quas vestro" brévéjének 1841-ben hazánkra való kiterjesztése folytán és az azzal kapcsolatban kiadott Lambruschini instruktio alapján az úgynevezett „passiva assistentia"-val lehetséges volt. A kath. pap templomon kívül, mindenféle liturgikus ruha és egyházi szertartás nélkül meghallgatta a felek házasságralépési szándékára vonatkozó kijelentéseket. Ezt a passiva assistentiát egyfelől a Ne temere, másfelől a Provida is lehetetlenné tette. A Ne temere IV. fejezetének 3. §-a ugyanis a házasságkötés elengedhetetlen kelléke gyanánt állapította meg, hogy az eskető pap megkérdezze és kivegye a felek kölcsönös beleegyezését a házasságba.1

Ezt a XI. fejezet 2. §-a a vegyesházasokra is kiterjesztette.2

Ilyen módon a házasságkötésnél a papnak legalább annyiban active is közre kellett működnie, hogy megkérdezte és kivette a felektől a beleegyezést. A házasságkötésnek ezt az újabb legegyszerűbb formáját „minimális activa assistentia"-nak kezdték nevezni. Minthogy a passiva assistentia ilyen módon teljesen megszűnt, még ha a Provida 2. pontja nem kötötte volna is a r. kath. pap közreműködését a vegyesházasságoknál a törvényszerű biztosíték: a reverzális fejében nyerhető felmentvény megszerzéséhez, kérdezhetjük : hogy eskethették volna meg a reverzálist nem adó vegyes párokat? Ha a Provida 2. pontja nem bizonyítana is a leghatározottabban épen az ellenkező felfogás mellett — nem tételezhetjük fel Rómáról, hogy lojálisabban bánt volna el a reverzálist nem adó vegyesházasokkal szemben, mint XVI. Gergely brévéje. Hisz a Ne temerét épen az így adott régebbi kedvezmények megszüntetése érdekében adta ki Róma és épen az abbarr engedélyezett passiv assistentiát kívánta megszüntetni a felek megkérdezését és beleegyező nyilatkozatuk kivételét előíró rendelkezésével ! Hogy lehet tehát azt állítani, hogy a Ne temere életbelépte óta a reverzálist nem adó, így fölmentvényt sem kapó vegyesházasokat is „minimalis activa assistentia"-val kellett megesketni ? ! Tévednek tehát 1 „Ne temere n. IV. tj. 3. de requirendo per parochum excipiendoque, ad validitatem matrimonii, nupturientium consensu...8 2 „Vigent quoque pro eisdem, de quibus supra, catholicis, si emu a catholicis sive baptisatis sive non baptisatis... sponsaiia vei matrimonia contrahunt ..." L, dr. Sípos István czikkét az „Egyházi Közlöny" 1912. évf. 37. számában : „A passiv assistentia".