Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-01 / 48. szám

tésem keretén. De hozzá tartózik megemlékezni azokról, a kik bennünket ide segitettek. Első sorban kell megemlékeznem szeretve tisztelt főgondnokunkról, sajnálom, hogy ismert szerénységét érintenem kell, de végre ón nem neki, hanem a közgyűlésnek beszélek és tényeket mondok. A gondolat az övé volt, a kinek, erről tanúságot tehetek, de az eredmények is tanúsítják, lelkét mindig az a gondolat foglalja el, hol és hogy viheti egyházunk ügyeit, intézményeit előre, a ki nemcsak maga bőkezű adakozó, de az az áldott adománya van, hogy másokat is meg tud nyerni egyházunk támogatására, csak gondoljunk a Baár-és a Madas-alapítványokra. Es ha ő nagyméltósága kegyes volt az én igénytelen tevékenységemet érdemfeletti módon félemlíteni : én csak azt mondhatom, hogy nekem kimondhatatlan lelki gyönyörűség oldala és vezetése mellett munkálkodni egyházunk építésén ! Hálásan kell ma megemlékeznünk dr. Wekerle Sándor, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott akkori miniszterelnök úrról, a ki ebben az ügyben is megbizonyította, mint mindig, hogy az ő nagy szívének, lelkének egész melegével pártolja mindazt, a mi a magyar kultúrát van hivatva szolgálni. Megemlékezünk az Ő méltó munkatársáról, Désy Zoltán akkori pénzügyminiszteri államtitkárról, a kit főnöke az ez ügybein tárgyalások folytatásával megbízott és a ki igaz jóakarattal teljesítette azt. Nem feledkezhetünk meg Kossuth Ferencz akkori kereskedelmi miniszterről, a ki — bár ez a kérdés tárczájának körén kivül esett — nagy érdeklődéssel kisérte azt. És ha őt [említem, zárójel közt ott áll nagytiszteletű Takács József úr neve, a ki erre az ügyre figyelmét felhívta. Ki kell emelnem a pesti ref. egyházközség testvéri készségét, a mellyel nemcsak a múltban volt egyik nagy jóltevője akadémiánknak, de támogatását 20 évre biztosította. Utalnom kell Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi tanár úrra, a ki értékes műszaki tudását oly önzetlen szívességgel bocsátotta rendelkezésünkre. És hogy az utolsó jótéteményekről szóljak, hálával tartozunk gróf Serényi Béla földművelési miniszter úrnak, a ki a főtiszteletü elnökség kérésére a legnagyobb készséggel készíttette el a magyar királyi kertészeti tanintézet útján az udvar parkírozásának tervét és bocsátotta rendelkezésünkre az összes szükséges facsemetéket és bokrokat. Fel kell végre említenem másokat, a kik _ építkezésünkben támogattak, első sorban Lipcsey Árpád műszaki tanácsos urat, a ki a mérnök- és építész-egylet díjjegyzéke szerint járó díjnak felénél is olcsóbban végezte a tervezést és művezetést. Lakos Lajos nagyiparos urat, a ki konyhaberendezési számlájából 900 koronát engedett el a kerület iránti tekintetből. Végre nem hagyhatom megemlítés nélkül azt a rendkívüli munkát és buzgalmat, melyet az építkezés utolsó időszakában és a berendezés körül nagytiszteletű Szőts Farkas dr. úr és igen tisztelt felesége végzett. Ennek a mi intézetünknek igen nevezetes része az internátus, ezt beállítani, a kívánt szellemben megindítani, majdnem 100 ifjat keresztyén befolyás alá venni, nemes, de oly nehéz feladat, melyért különös elismerésünket érdemlik ki s mindnyájunk abbeli óhajtását, hogy az Úr az ő erőiket minél tovább tartsa meg egyházunk javára. Külön is ki kell emelnem, hogy nekünk munkánkban csak egyetlen hölgy segített, a nagytiszteletű asszony, de ez igazán becses és hatalmas volt. Befejezem, főtiszteletü közgyűlés, jelentésemet. Ma, a midőn letesszük Eben-Háézerünket, az isteni segítségnek emlékkövét, tekintsünk vissza intézetünk múltjára, kétszer költözött 1863-ban bérházból állandó, de mégsem tulajdonát képező helyére s most saját otthonába. Hasonlítsuk össze az állapotokat akkor és most és alázkodjunk meg a mi Istenünk előtt, töltse el szíveinket a hála az ő segítségéért. Nem tudom, főtiszteletü közgyűlés, sohasem megindulás nélkül olvasni Ézsaiásnak azt a fejezetét, a mely a hamis és az igaz böjtről szól. Megható az a komolyság, a mellyel ostorozza azt a zsidóságot, a mely csak külsőleg böjtöl és megható az a szeretet, meghatók azok az ígéretek, melyeket azoknak nyilvánít, a kik szívok szerint szeretik, szolgálják. Egyik ígérete így szól: „megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait, felrakod és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak." Segítségünk Istentől atyáink hitének jutalma, vajha a mi fiaink a mi hitünk és hűségünk jutalmaként meg tudnák építeni azt, a mit mi megépíteni nem tudtunk! Indítványom : Fejezze ki a főtiszteletü kerületi közgyűlés ma, a midőn a kegyelem Ura megengedte, hogy új otthonát felavatja, hálás érzelmeit és köszönetét azok iránt, a kik ebben segítségére voltak; nevezetesen elsősorban főgondnoka iránt, dr. Wekerle Sándor volt magyar királyi miniszterelnök és pénzügyminiszter úr iránt, Kossuth Ferencz volt magyar királyi kereskedelmi miniszter úr iránt, Désy Zoltán, volt pénzügyminiszteri államtitkár úr iránt, fejezze ki köszönetét gróf Serényi Béla földművelési m. k. miniszter, Kovács Seb. Aladár min. tan. úr iránt, fejezze ki elismerését Lipcsey Árpád műszaki tanácsos, művezető építész úr iránt és bízza meg elnökségét, hogy azt nevezetteknek tudomására hozza. Szilassy Aladár. TÁRCZA. Bod Péter és munkái. VII. Külföldön. Gyakran esik szó arról, hogy az utolsó század alatt nagyot változott a világ. Elég érdekes tárgy az elmefuttatásra. Vegyük figyelembe például az utazást. Mi volt az régen és mi manapság? Mintha eltűnt volna minden távolság, a határok közelebb tolódtak; elgondolni is nehéz, mi lesz a dologból időknek multával, ha majd a közlekedés még könnyebb lesz és a nagy utakat még rövidebb idő alatt teszi meg az ember. A választóvonalak úgy geográfiái, mint ethnografiai tekintetben elhalványúlnak, a különbségek elmosódnak^ az egyenlősítés elképzelhetetlen arányokat ölt. De ne térjünk el a tárgytól. A régi világban kemény dolog volt az utazás és veszedelmes, számot kellett vetnie magával annak, aki hosszabb útra indult. Régi írások bőven beszélnek részletekről, a melyeket könnyű kiegészíteni a képzeletnek, hogy előttünk álljon, minő küszködésre kellett készen lennie annak, a ki világot akart látni. Podmaniczky Frigyes bárónak pl. módjában volt 1845-iki nagyobb utazása alkalmával lehetőleg minden kényelmet megszerezni s mégis milyen gyötrelmeket kellett kiállania. Beszél „hatvanegy órás