Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

és egy •— anyagilag is jól megalapozott — anyaegyház, két kálvinista iskola —• a magyar kultúrának mindmegannyi bástyája — s az őt rajongással s/.erető hívei serege tesz tanúbizonyságot munkájának hasznos voltáról, melynek koronája ez a csillagos tornyú kálvinista templom Nagykikindán. Mit tesz az : Kálvinista templom Nagykikindán ? — Néhány évtizeddel ezelőtt még utána néztek annak, a ki Nagykikindán magyarul beszélt s ma a magyar nyelvnek íme oltára emelkedett, hirdetve a magyar nyelvhatár feltartózhatatlan terjedését. És micsoda erkölcsi erőt ad annak a mindennapi kenyérért ide vándorolt magyar kálvinistának ez a csillagos tornyú templom látása, mikor boldogan mondja: ez az én templomom, nem vagyok egyedül, itt a támaszom, az édesanyám, az egyházam ! Azt csak a nemzetiségi vidéken lakók tudják. Híveinket a létért folytatott küzdelemben is ezer meg ezer veszély fenyegeti; de még inkább fenyegeti nyelvét, hitét. A nagy harczban elfásulnak, érzéketlenné lesznek a nemzeti eszmék iránt. Minden oldalról szerbektől oláhoktól, sváboktól körülvéve, magyar szót nem hallanak. Csoda volna-e, ha elfelejtenék lassankint anyanyelvüket, ha beolvadnának ama nemzetiségbe, a melynek környezetében élnek? De most már itt a templom! Harangunk csengő hangja megszólal a pihenés napján és hívja énekelni, imádkozni a magyar híveket. És azoknak az ajakáról, kik egész héten kint a nagyvilágban alig hallottak magyar szót, most felcsendül a szép magyar ének, lelkükkel szállnak vissza oda, gyermekéveik boldog otthonába, a színmagyar faluba. Aztán hallják a szent igét, a szelíd figyelmeztetést, hogy szeressék Istent, kövessék Jézust, szeressék egymást, szeressék a magyar hazát, nemzetet, zengzetes nyelvüket, ragaszkodjanak szívük minden szeretetével szent egyházukhoz, kálvinista vallásukhoz, melynek hallatára itt száll igazán szívbol-lélekből hő ima az Egek Urához. Ezen az egy órán keresztül feledik azt, hogy hol laknak, milyen a környezetük, csak azt érzik boldogan, hogy magyar templomban magyar szívük megnyílhatott s abból magyar ének, magyar ima buzoghatott fel az Úr zsámolyához. És ez a boldog érzés nem száll ki szívükből, a mint a templom ajtaja hátuk megett bezárul, hanem ott marad egész héten át; bátrabbá teszi munkájukat, öntudatosabbá életüket, mert hallották és tudják hogymily magasztos nemzeti hivatást kell itt betölteniök. Alig várják a hét végét, hogy ünneplőbe öltözve, ismét megjelenhessenek a nagy Isten szent színe előtt, a magyar kálvinizmus, a magyar nemzeti eszme e szentélyében. Híveink, véreink a távoli községekből zarándokolnak be, hogy a csüggedők erősödést nyerjenek, az elbizakodottak mérsékletre intessenek, hogy vallásuk, egyházuk, nemzetük, hazájuk iránti szeretet lángja szívükből soha ki ne aludjon ! íme a kövek beszélnek hozzánk! Nézd szeretettel olvasó ez új kálvinista magyar végvárat, s szálljon néha ima ajkadról a misszióért s a missziói körökben elszórtan élő testvéreidért 1 Demjén István. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. AB albyi munkásüveggyár. A szoczialista álmok megint csődöt mondtak. Fourier, Louis Blanc, Cabet, Proudhon, Marx, Lassale, Fiehte, Zola s a modern szoczialisták utópiái, képzelt államai, vallásnélküli kigondolt gyártelepei nem tudnak megvalósulni. Az Albyban létesült munkások gyára is a gyűlölködés és irigység martaléka lett. Ne csodálkozzunk rajta. Sajnálnunk kell azokat, a kik még mindig azt hiszik, hogy hit és szeretet nélkül jövő kecsegtethet bármily alakulást is. E gyárat 17 év előtt alapították munkások, s 17 év múlva eljutottak oda, hogy a munkások önmaguk ellen léptek sztrájkba. Ennek oka pedig az volt, hogy bár a segéd-, előmunkás és munkavezető mind egyformán keresett, de a ki nehezebb és fontosabb munkát végzett, kevesebb órát kellett fáradnia. Hát ezt nem akarta bevenni a nyersebb elem s kiütött a sztrájk. Megmérgezték az olvasztott üveganyagot, a mivel óriási kárt okoztak a gyárnak s ezzel önmaguknak. Kisült az is, hogy az üvegtörés 15%"r

a

rúgott, holott ez normálisan fél százaléknál nem szokott több tenni. A franczia szocziáldemokrata párt által a rend helyrehozására kiküldött Spinetta mérnököt halállal fenyegették s ez kénytelen volt visszavonulni. Spinetta lemondó levelében azt írja, hogy „a munkáshuta 17 év óta a kapituláeziők sorozata" s hogy „a változó igazgatóságok és üzemvezetőségek kénytelenek voltak mindig a munkások előtt meghátrálni. A gyűlölet — írja — és az irigység mindazok ellen, a kik a közönséges színvonal felé emelkedtek, itt minden fegyelmet teljesen mégbontott1

1

. Zola „Munka" czímű szocziális regényében nem hiába kiált fel a munkásgyár alapító Froment Lukács: „Nem szeretik egymást." Minő más képet nyújt Kálvin valóságos, szocziális, de theokratikus állama Genf a hol az evangélium állott előtérben. Kálvin azon szocziális gondolatát, hogy senki sem foglalhat helyet az állam polgárai között, a ki nem dolgozik, nyomon követte a munkaalkalom megszerzése is. A külföldi iparágak megtanulására államköltségén kiválasztott ifjak küldettek ki s ezek meghonosították azt a hazában. így lett Genf szövő- és selyemipara világhírű az órásiparral együtt, mely háziparrá vált, a családok otthoni munkájává s keresetforrásává és mindez gazdaggá tette a társadalmat és az államot. Kálvin jól tudta, hogy az emberek nem lehetnek egyenlők. Krisztus sem helyezett erre súlyt, hiszen példázataiban az „úr és szolga" állandóan szerepel s az Úr szemében mindnyájan „haszontalan szolgák" vagyunk. Az Isten előtt való egyenlőséyet Kálvin — krisztusi nyomokon haladva — sohasem tévesztette össze az emberek egyenlősítésével s nivellálásával. Nem akart falanx-rendszert, mert tudta, hogy az erősebb és eszesebb mindig felül fog kerekedni. De bevitte a társadalomba a munkakedvet, a szorgalmat szigorú szabályokkal s azt a gondolatot, hogy minden-