Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

Az úgynevezett független vagy szabad egyetemeknek tehát nagyon is megvan a maguk létjogosultsága, s ebben a szabadságukban nem gátolhatja őket sem az állam, sem az egyház. Viszont azonban természetes az is, hogy az ilyen egyetemek bizonyos ezéllal, tehát bizonyos világnézet alapján álló tudományos munkálkodás czéljára alapíttattak. így keletkezett például az atheista alapon felépített tudományos munka számára az Université libre is a legújabb korban Brüsszelben és a határozott kálvinista világnézet felépítésére az úgynevezett Vrije universiteit vagy szabad egyetem Amsterdamban, a melynek világhírű alapítója, dr. Kuyper, a ma élő legnagyobb ref. theológus, a ki falusi papból lett miniszterelnök, a kálvinizmusról írt világhírű munkájában és egyéb könyveiben is világosan rámutat arra a nagy tévedésre, a melyben az emberek élnek, a mikor azt gondolják, hogy csak egyféle a tudomány, csak egyféle a tudományos kutatás módja, tudniillik clZj <1 melyet ma a modern, hitetlen tudomány tanít. Nem. Csak az igazság lehet egyféle mindenben, de az út, a melyen annak elérésére törekszünk, lehet többféle és így helyes vagy helytelen is. Mert dr. Kuyper szerint kétféle tudomány van és lesz: egy olyan, a mely számol az Istennel és egy olyan, a mely nem számol vele. Ezt a kettőt pedig soha egy kalap alá vonni, egy akolba, egy útra összehozni nem lehet. Nagyon helytelen tehát azt mondani, hogy jó, mentsük meg hát legalább a theológiát, a többi tudományokat meg adjuk hitetlen művelés alá. Nem, a többi tudományokat is a saját világnézetünk kereteibe kell beillesztenünk s annak kiépítésére felhasználnunk. A mit azonban a hitetlen tudomány jól termel és mint megbízható végeredményt megállapított, nem szabad ellöknünk magunktól, sőt át kell venni és fel kell használni a magunk czéljaira. A legképtelenebb érvelés különben mikor nálunk a felekezetieskedés vádjával maguk a kálvinisták akarják a kálvinizmus érvényesülését megbénítani, illetve megakadályozni. Mert ez azt jelenti, hogy nemcsak jogilag, de tartalmi és ethikai tekintetben is minden vallást egyforma értékűnek tekintenek. így például a Bethlen Gábor-Köröket egynek veszik a Mária-kongregácziókkal, a kálvinizmust a róm. katholiczizmussal. Hát jó ; mathematikailag és jogilag ez meg is állhat, de vájjon belső érték tekintetében nincs különbség a kettő között? Vájjon nem lehet e az egyiknek élete és virágzása az emberiségnek vagy egy nemzetnek hasznára, a másiké pedig annak kárára? Vájjon a kálvinizmus virágzása tehát épen olyan felekezetieskedést és klerikálizmust eredményez, mint például a róm. katholiczizmusé ? Ugy-e, hogy nem 1 Akkor tehát nem szabad a mindent egyenlősítő jogi elvet az egyes felekezetek belső tartalmi, tehát szellemi értékére is kiterjeszteni. Mert az egyiknek virágzása esetleg az emberiség fejlődését, a másiké pedig reakcziót és visszaesést is jelenthet. Ezzel kapcsolatban jut eszünkbe az, a mire Kuyper is rámutat, hogy tudniillik milyen helytelen volt, a mikor a római császárok egy világállamot akartak alapítani. De még helytelenebb volt, a mikor a római pápáknak világegyház lett az álma és milyen szerencse volt, hogy mind a kettőt a fejlődés egy magasabb fokán a nemzetekre való feloszlás és a reformáczió megszüntette. „Csak az egyféle tudomány jelszavában uralkodik, még az egyformaság régi átka", mondja dr. Kuyper, „de róla is megjósolhatjuk, hogy ennek a mesterséges egységnek napjai is meg vannak számlálva ós végezetre itt is a róm. katholikus, a kálvinista és evoluczionista világnézet* önálló tudományos életet fog kifejleszteni s az egyetemek sokfélesége alapján felvirágoztatni. Mert minden tudományban rendszernek, minden tanításban összefüggésnek, minden nevelésben egységnek kell lenni. Csak az a szabad, a mi szigorúan a saját elveihez kötve minden természet ellenes bilincset ledobhat magáról. És így fog, hála legyen, hogy a kálvinizmus az útat nekünk megnyitotta, a tudomány szabadsága is abban diadalmaskodni, hogy minden elv odáig juthat, hogy a saját gyökérzete útján fejleszthet ki tudományt a maga számára ..." Ezen az elvi alapon állva, meg is csinálták Amsterdamban a református egyetemet, pedig ugyanabban a városban már volt egy másik egyetem is. Mégis megcsinálták, mert belátták, hogy a középiskolai református oktatást csakis egy református szellemű főiskolai neveléssel lehet logikusan betetőzni. Ne idegenkedjünk tehát mi sem Magyarországon a ref. egyetem gondolatától, annál kevésbbé, mert a róm. katholikusok egyetemének felállítása úgyis csak idő, vagy inkább pénz kérdése s nekünk nagy szükségünk van arra, hogy legyen tartalékban egy olyan főiskolánk, a melyet bármely perczben fokozatosan egyetemmé tudunk kifejleszteni. S habár az amsterdami református egyetem három fakultásán aránylag csak kevés egyetemi hallgató iratkozik be és mégis érdemesnek tartják azt fenntartani és fejleszteni, ne rettenjünk vissza az áldozatoktól még akkor sem, ha az állam esetleg csupa daczból az állami egyetemet is odatenné Debreczenbe. Legyen újra erős Debreczen városában a történelmi érzék, az öntudatos, élő, kálvinista hit és a színtelen állami egyetem helyett egy ref. egyetem fokozatos felállításával bizonyítsa be a reformáczió négy százados évfordulóján a magyarságnak azt, hogy nemcsak hivatkozni tud a multak dicsőségére, hanem megértette azok szellemét és tenni is tud a történelmi, az igazi Debreczen érdekeben valami nagyot, valami olyat, a mi végleges biztosíték az utóbbi időben nagyon is bizonytalannak látszó jövendővel szemben ... Ha azonban ezt az álmot most egy időre el is kell temetnünk, örökre nem lehet és nem szabad. Mert a ref. egyetem gondolata oly nagyszabású, hogy annak mégvalósításáért akár nemzedékeknek is küzdeni csak dicsőség lehet. Sebestyén Jenő. * Kuyper szerint ugyanis ez a három Önálló világnézet áll ma egymással szemben.