Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-17 / 46. szám

SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Az ifjúság és a sport. Lapunk előző számában hírt adtunk arról, hogy a totalizatőr adójának felemeléséből testnevelési czélokra évenkint félmillió korona, vagy talán több is fog jutni. Megjelöltük azt az irányt is, a melyet követnünk kell különösen a tanuló ifjúság sportolása terén, nehogy a testedzés túlsúlyba jutása által a lelkiek maradjanak hátra. Rá kell mutatnunk azokra a veszélyekre is, a melyek a tanuló ifjakat az iskolából már kinőtt fiatalság sportklubjaiban való részvétel által erkölcsileg érhetik. Rá kell mutatnunk a sport túlzásaira s arra a veszedel­mes irányzatra, a mely az örökös football versenyekkel nemcsak az ifjúság icleálisabb lelki ösztöneit bénítják meg, de a nézőközönségben is már-már az arénák lélek­tompító, vadságra hajló, durva gyönyörködésének hajla­mait váltják ki. Rá kell mutatnunk arra, hogy míg az ifjúság tapsra vágyakozik, ugyanakkor a közönség zse­bére számít s lassankint a sportversenyek is a lóverse­nyek degenerált mivoltára szállnak le, sőt üzletté kezdenek válni. Az angol ifjúság egy alapos ismerője és tanul­mányozója okulásul elénkbe állítja a nagy veszedelmet, a mely Angliában már beállott a sport túlhajtása által, hogy t. i. „az angol fiatalságból minden ambiczió kihalt a szellemi térens hogy „az ifjúság tudásának, egyéni­ségének, ébredő lelkének kifejlesztése határozottan hát­térbe szorul". Az ifjúság túlnyomó része „mértéktelen elbizakodottságban és fölényes henczegéssel" lenézi azt, a ki tanulni akar s ezek a társadalom szemében is „különczök"-ké degradáltatva, semmire sem jutnak az életben, mert nem arattak sportversenyeken diadalokat. És támadt e kétféle elem között egy harmadik, a melyik sem nem sportol, sem nem tanul, a kiket aztán elhelyez­nek, mint semmire sem használhatókat a gyarmatokba. Nagy mulasztás terheli a tanárokat, a kik ezt a rend­szert oktalan előre nem látással istápolják s érthetet­lenül azokat tüntetik ki, a kik legjobban tudják rúgni a labdát; mulasztás terheli a szülőket és a társadalmat, a mely öntelten bálványoz az izom erejének és az ügyes­ségnek. Itt az ideje, hogy a mi tanáraink kellő időben útját állják a magyar ifjúság hasonló czélok felé gravi­tálásának, a mit a napilapok előszeretettel támogatnak; és itt ki kell emelnünk a budapesti ref. gimnázium ta­nári karának helyes érzékét, a mikor megteremtette a tanuló ifjúság köréhen a sportegyletet, eltiltva és elvonva őket a felnőtt fiatalság sport klubjaitól, hogy „cum grano salis" a sportolás és torna egyedül azt a czélt szolgálja, a mit szolgálnia kell: az egészség és testi épség fejlesz­tését s azt az erölekötést, a mely a fizikai fáradság által az erkölcsi veszélyektől óv, de megedzi a testet s azt ós a szellemi erőket egyaránt üdén és frissen tartja. Eddig és nem tovább terjedhet a testi nevelés czélja és sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a tanuló ifjúság­ból támadnak a nemzet leendő szellemi vezérei. Nekünk nincsenek kolóniáink, a hova tudatlan naplopókat el­helyezhessük, itt minden magyar ifjúra nagy és fontos nemzeti misszió vár. A versenyemlékekben túltengő, bajnoki érmekkel tele aggatott mellű, babérkoszorús, de a mellett fajankó fiatalember érett korában jó lehet versenybírónak és versenyrendezőnek, de nem a nemzet, a társadalom és az egyház szellemi vezérének. Videant consules! Székesfővárosi népmozgalmi adatok. A legutolsó népszámlálás szerint a fővárosban a házasságkötések száma emelkedett, a mi a lakosság sza­porodásával van főleg összefüggésben. Míg 1874-ben 2526 házasságot kötöttek, 1907-ben 8216-ot; ebből alig egynegyed rész, 2404 a vegyesházasság, a mi igen je­lentős adat arra nézve, hogy a vallási szempont ma is súllyal bír a házasságkötéseknél. Szomorú jelenség nyil­vánul meg azonban abban, hogy a születések száma a házasságkötések emelkedése daczára apadóban van, mert míg 1874 ben 1000 lakosra 44" 1%, 1906-ban csak 28-6% születés esik, s ez a gyermektelenségre törekvés világos útmutatója; a másik szomorú adat az, hogy a törvény­telen szülöttek száma bár csökkenőben van, de még min­dig 27°/ 0 . Ebben az arányszámban az egyes hitfeleke­zeteknek nincs, mit egymás szemére vetniök, de meg­állapítható, hogy az arányszámot különösen a tótok emelték. A fővárosi építkezések történetének egyik igen elriasztó jelensége ez, de viszont a fővárosi társadalom tehetetlenségét mutatja, a mikor az ezrekre menő tót napszámos leányok elhelyezéséről és védelméről nem gon­doskodik. A gyermekvédelmi kitűnő intézmények és az egészségügy javulásának eredménye, egyben a fővárosi sta­tisztikának kiemelkedő pontja az, hogy a halandó­ság általában véve csökkenőben van, mert míg 1874-ben 42'2%, 1906-ban csak 20-1% elhalálozás esik 1000 főre, a gyermekhalandóság pedig felére csökkent. Ugyanis, míg 1874-ben 491 gyermek halt meg 1000 közül öt éven alul, addig 1906-ban csak 242. Tehát nemcsak a törté­net, de a statisztika is az élet mestere. Okuljunk és tanuljunk belőle! Munkásházak és munkáskertek. Az 1907:XLVI. t.-cz. alapján állami támogatás nyerhető mezőgazdasági munkásházak és kertek létesí­tésére. Torontál megyében 158 ilyen munkásház épült fel a folyó évben és 32 munkáskert létesült. Az alispáni jelentés szerint a kertekkel való kísérletet siker koro­názta s az egyes családok a folytonosan fejlődő szak­értelem mellett mind több és több eredményt érnek el a kertek termékeiből. A polgári törvények tanulmányo­zása íme mennyit használhatna népünknek, ha a lelke­ket nem a választójogi harcz és a politika foglalná el s nem a napilapok muló és útvesztőkbe csábító politizálása lenne jóformán egyetlen szellemi tápláléka a vidék ér­telmiségének. De ehhez szükséges lenne egy kis tanul­mány, a mitől már fázunk, főkép pedig szükséges lenne a nép iránt való nagyobb szeretet és a véle való törődés. Kálvinista.

Next

/
Thumbnails
Contents