Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

egybesímulnak a különbségek és nincs sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő. (Gal. III. 28.). S hogy tovább menjünk, Pál még a hitkülönb­ségben sem lát választófalat. Expressis verbis küzd egy­más hitének bírálgatása ellen: A hitben erőtelent pedig fogadjátok magatokhoz, de nem gondolatainak bírálga­tására (Róm. XIY. 1.). Különben az ilyeneknek veti fel a kérdést: ki vagy te, hogy megítéled a más szolgáját ? (U. 4. v.). Ne is ítéljük meg egymást (13), hanem legyen ki-ki a maga saját értelmében meggyőződve (5. v.). Ez a széles, emelkedett, evangéliumi felfogás, a mely általában a Római Levél XIV. részében nyilvánul, keresz­tyénibb, igazabb és energiaképesebb, mint egymás hité­nek bírálgatása, kutatása és korlátozása. Ez a felfogás a sok aratnivalóhoz több munkást tud beállítani, a mun­kához szélesebb mezőt talál és az aratáshoz több és jobb eszközt tud adni. Mindez nemcsak theoretikus megállapítás. A kül­földi példákat itt is idézhetjük. Ott a legkülönbözőbb theológiai irányú emberek folytatják a belmissziói mun­kát. Ott az elméletek különbségei kiegyenlítődnek a gya­korlati munkában; ott az ellentéteken hidat ver az „építő szeretet". Ha a nálunk megfordult és örömmel fogadott külföldiek hitét is mikroszkóp alá tettük volna, nem egyszer nagy távolságokat láttunk volna a hallga­tók és beszélők között. De nem ez a fő, hanem a czél egyezése. És ennek folytán egyeznek a theoriák a gya­korlatban. Ha a belmisszió módjaiban tanulunk a kül­földtől, mert tanulhatunk, tanuljuk meg ezt is. Tehát: legyen belmissziói munka! De azt ne kösse le magának egyik ker. irány sem, mert egyik a másiknak munkatársa. A munka nem emberileg kiválasztottak zárt­körű munkája, hanem Isten küldötteié mindenekhez. Nánay Béla. A harcztéri misszió. A Magyar Vöröskereszt-Egyesület kirendeltsége októ­ber 27-én elindult Szófiába. A búcsúzásra igen nagy közönség, egyesületek és notabilitások jelentek meg. A kormány képviseletében Némethy Károly államtitkár, a főváros nevében Bárezy István polgármester, a Vörös­kereszt-Egyesület igazgatósága részéről babarczi Sehwartzer Ottó báró középponti főmegbízott-főgondnok. A közönség rengeteg virággal és ajándékkal halmozta el a Vörös­keresztes ápolónőket. Babarczi Sehwartzer Ottó báró meleg és lelkes búcsúszavai után Konstantinovics Spas konzul a bolgár nemzet nevében mondott köszönetet, elő­ször a küldötteknek, azután a vezetőségnek. Utána Némethy Károly államtitkár a magyar kormány nevében búcsúzott. Szép szavakkal buzdította kitartásra a távozókat, hogy ne csüggedjenek el nemes feladatuk teljesítésében s kifejezte azt a jóleső érzést, mely biztosan tudja, hogy a magyar misszió a legszebben meg fog felelni vállalt kötelességének. A misszió négy katonaorvosból áll; készültsége egy tábori kórház és egy tábori kötözőhely, gazdagon ellátva minden szükséges anyaggal, ággyal, fehérnemű­vel, fölszerelési eszközökkel, fürdőkádakkal, konyhaeszkö­zökkel, tápláló- és üdítőszerekkel, orvossággal, orvosi műszerekkel, sterilizáló készülékkel s fertőtlenítő-szerek­kel. A tábori kórház, a mely egyelőre ötven ággyal van fölszerelve, Szófiában nyer elhelyezést, a kötözőhely pedig a bolgár hareztéren, a bolgár harezoló csapatok hátsó vonalában. Ezenkívül egy osztrák és magyar segítő csapat alakult Konstantinápolyban, a melynek egy 25 ágyas tábori kórháza van. Az Osztrák Vöröskereszt tábori kórháza Cetinjében van, az ambulanczia pedig a montenegrói hareztéren. Ezenkívül Bulgáriába is küld mintegy 25 főnyi kisebb segítő osztályt. Pétervárról az Orosz Vöröskereszt kiküldöttjei, mint­egy 50 emberből álló csapat, teljes felszereléssel megy Szerbiába; a görög hareztér felé pedig útban van a német és angol Vöröskereszt. Az európai társadalom tehát megmozdult, hogy mivel a tömeggyilkosságokat már megakadályozni nem tudta, leg­alább a golyók és fegyverek által okozott sebeket kötözze be. Ez is szeretetmunka, de olyan, mint a párbajorvosé. Előbb bevárja, hogy a test szándékosan megsebesíttes­sék. Az interparlamentáris békekongresszusok csődöt mondtak a mohamedán területen élő keresztyének fel­szabadítása jegyében indult s nemesnek (?) hirdetett barba­rizmussal szemben. A háborúskodó egyesült szláv király­ságok is még Péter apostol Krisztus halála előtti éretlen keresztyénsége időszakában élnek s karddal akarják el­intézni azt, a mi békességei elintézhető volna. Vájjon az Allah-imádó török hátrább áll-e emezeknél ? A nyugati protestáns nemzetek ezrével küldték a japán-orosz háborúban misszionáriusaikat a hareztérre s a test sebeinek bekötözése mellett a lélek sebeire is gondoltak. Vallásos füzetekkel árasztották el a japán katonákat s az esti pihenés óráiban szeretettel hívták a Krisztushoz, imádkoztak, énekeltek velük s értük és a bekövetkezhető végperezre figyelmeztetve a katonákat, leiküknek vigaszt és enyhülést nyújtottak az örökélet s a feltámadás hitében. Bizony gyengék vagyunk még, hogy egy hazánkhoz szomszédos területen nem tudunk ilyen misszióra vállalkozni! Kálvinista. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Nővédelmi kongresszus. A Brüsszelben megnyílt nemzetközi nővédelmi kon­gresszuson Magyarország is képviselve van. Rosenberg Auguszta tanárnőn kivül, a ki minden patronázs munká­nak lelkes előharezosa, Latinovits Róza, a Leánykereske­delem Elleni Egyesület titkárnője és Rottenbiller Fülöp igazságügyminiszteri tanácsos vesznek részt. Latinovits Róza az útlevelek rendezése, gróf Vay Péter pápai kamarás (a voit kálvinista) a hajókon alkalmazandó in­tézkedésekről terjesztenek elő javaslatot. A református nöegyesületek hol maradtak? Az ilyen

Next

/
Thumbnails
Contents