Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-27 / 43. szám

iskola községesítését elhatározta, egyszersmind azt is kimondotta, hogy a jelenleg ott működő egyetlenegy ref. protestáns tanítónőnek szerzett ,jogát ugyan nem érinti, de ezután csak róm. kath. vallású tanerők lesznek a jövőben alkalmazhatók. Ezt a határozatot egyik hitsorsosunk, Samu István (állami főgimnáziumi tanár a fővárosban, de helybeli nyaralótulajdonos és korábban presbiter is), mint községi képviselő megfellebbezte. Pestvármegye folyó hó 14-én tartott közgyűlésében a felebbezésnek helyet adva a községi képviselőtestület határozatát a következő indokolással semmisítette meg: „A határozat meg volt semmisítendő a vallásegyenlőség és vallási türelmesség szempontjából, de még azért is, mert a választási, esetleg kinevezési jogot a határozatba foglalt korlátozással megcsonkítani, nem lehet." — A hol egy gróf Ráday a főispán, ott más végzést a nemes vármegye nem is hozhatott volna. (B. I.) SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Hétköznapi bérfizetés. A Gyáriparosok Országos Szövetségének debreczeni fiókja évek óta agitál azért, hogy úgy a gyáriparosok, mint a város többi<

mesterei szombat este helyett hétköznap fizessék ki munkásaikat. A debreczeni kereskedelmi iparkamara is akczióba lépett ez ügyben s elhatározta, hogy erkölcsi erejének minden súlyával támogatja a hétköznapi bérfizetés eszméjét. A kamara fölhívást adott ki a kerület gyáripari és kézműipari érdekeltségéhez, a melyben kéri, hogy a jövő hónaptól kezdve a munkásokat szombat este helyett szerdán délután fizessék ki. Debreczenben az üdvös reformot a munkásság és az iparosok nagy örömmel üdvözölték. Mi is örömmel üdvözöljük ezt az intézkedést, kivált ha a korcsmák ünnepnapon bezáratnának és gondoskodnánk lélekemelő szórakozásokról, 110 meg ha a lelkek megnyílnának s közelednének a templomhoz és a Krisztushoz. De mi is menjünk közébük s hívjuk őket! Egy községi jegyző a nép egoizmusáról. Dobos Gábor vági közjegyző érdekesen mutat rá az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesülethez intézett indítványában a földmíves nép gondolkozására! „Gazdasági viszonyaink föllendülése nyomán — írja — földmívelő falusi népünk kétségtelen materiális jólétnek örvend. Ám ez a jólét erősen egoisztikus irányú, a minek folytán majd minden társadalmi kötelezettségtől elzárkózik, távol tartja magát az emberiség ama közkincseitől, a melyek a szívet, a lelket éltetik, nemesítik és nagy tettekre is hevíteni képesek. Arról, hogy neki a haza, a nagy társadalom és saját községe irányában is vannak kötelességei, fogalma sincs; tevékenysége abban merül ki, hogy a választásoknál leszavaz és a községi autonómia jogán ellenez minden olyan törekvést, a mely pénzbeli hozzájárulást igényel. Az ellenszolgálatot értékelni nem tudja s így nem is akarj szellem munkásai tevékenysége iránt elismeréssel nincs, tehát épen azokat a tényezőket igyekszik magától távol tartani, a kik őt a korszellem által megkívánt ismeretekbe bevezetni lennének hivatva.c

t

Ez jó részt így van; épen azért vigyázzanak az őrállók, hogy a javult gazdasági viszonyok között a pénz szeretete el ne nyomja a nép lelkében a haza, az egyház, a Krisztus szeretetét! A nép gazdasági erősödése elsőrangú érdeke hazának, egyháznak, de épen azért álljon a lelkész és tanító, a mozgalmak élére, hogy egyik kezében mindig magasan lobogtassa a nép előtt az evangélium fáklyáját, míg másik kezével a jobblétben való előrehaladásban segíti és hóna alá nyúl! Egyházmegyei takarékpénztár részvénytársaság. A szombathelyi r. kath. e. m. papsága elhatározta egyházmegyei takarékpénztár alapítását részvénytársasági alapon. Ötszáz darab 200 K-ás részvényt fognak kibocsátani. A püspök utasítására az egyházmegye négy millió koronára rúgó alapítványait fokozatosan négy évi részletben kivonják a többi pénzintézetből és az új takarékpénztárban helyezik el. Mi azonban a helyett, hogy magunk kezelnénk egy országos ref. takarékpénztárban számtalan milliókra menő vagyonunkat és alapítványainkat, idegen pénzintézeteknek engedjük át a hasznot. H. EGYESÜLET. Az erdélyi ref, egyházkerületi Kálvin-Szövetségnek okt. 11—13. napjain Szilágysomlyón megtartott közgyűléséről lapunit 42. számában megírtuk a kereteket, most jelezhetjük a tartalmat. Megható volt itt látni az egyháziak s világiak együttes munkáját, melyekben mindenikben kiemelkedett e fölhívás: eljött a tettek ideje! A szilágysomlyói egyházközség, a szilágyszolnoki egyházmegyei Kálvin-Szövetség és a kerületi Kálvin-Szövetség buzgón fáradozott az előkészület munkáiban és meg lett fáradozásainak méltó eredménye. E napok áldásaiban részesült mindenki, sőt: minden megjelent egyén vagy testület megtalálta ott a lélek dolgainak értékelését — még a legreálisabb kérdésekben is — és a maga leendő munkájának irányító eszméit. Reményünk van az iránt, hogy az ott — hisszük, hogy nem pusztában — elhangzott beszédeket, bibliamagyarázatot s értekezéseket legalább eszméiben közölhetjük, mint a dr. Boér Elekét közöltük. Most az okt. 11-iki választmányi ülésről adunk tudósítást. Ez a Szövetség adminisztratív ügyeit tárgyalta le, de azért egy-egy kérdés megbeszélésénél bőven volt része a magasabb eszmék, megvalósítandó ideák felvetésének, a minők: az élet minden vonatkozásában az etikai értékek helyeztessenek előtérbe ; a Szövetség munkái eredményének záloga a teljes munkamegosztás, minden tag részéről igaz keresztyéni hit, tiszta szent lelkesedés; tagok közé az egyházközségek mind bevonassanak; legfőbb eszköz a személyes érintkezés ; a közönyös lelkek a lethargiából fölrázassanak a lelkes munkások tervszerűen munkába állíttassanak. Az ülést Nagy Károly egyházi elnök, nem a múlton elmélázó,'de jövőbe tekintő lelkes megnyitóbeszéde vezette be, melyben kötelességévé teszi a vezetőknek az egyháztársadalom s nemzetmentő munkát főkép az eszmetermelésben, a tagoknak, különösen lelkészeknek, egyházaknak, de világiaknak is az odaadó segítséget a kivitelben. Ezután dr. Ravasz László titkári jelentése következett, melynek kapcsán egy oly nagy mérvű agitálást tesz a Kálvin-Szövetség kötelességévé, minőt megérdemel az eszme, melyet a Szövetség szolgál. Határozatba ment: fölkéri a Kálvin-Szövetség egyházi védnökét : dr. Kenessey Béla püspök úr őméltóságát, hogy a f. évi püspöki jelentés kapcsán az egyházkerületi közgyűlés előtt méltóztasson föltárni a Szövetség által válvetett munkával elérhető nagy eredményeket. Tóthfalusi József a szervezőiroda vezetője tett jelentést az egyházmegyei fiókszövetségekről. El lett fogadva, hogy a jövő évben mindenütt szervezve lesznek ezek, a személyes érintkezés, egy élet- s tetterős tervszerű munka által. Müller Béla pénztáros jelentése következett. Utána nagy örömmel vétetett tudomásul dr. pálóczi Horváth Zoltán orsz. szöv. titkár értesítése, hogy a jövő év folyamán dr. Visscher Hugó utrechti és dr. Bavinelc Henrik amsterdami egyetemi tanár Magyarországon körutat tesz, melyen