Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-13 / 41. szám

rend megváltozik s nem 25 tárgyból kell a jelölteknek egyfolytában, vizsgázniok. Örülök, hogy ezen reményem nem csalt meg s feltevésemet az egyházkerületi bizottság s a kormány képviselője előtt megtartott vizsgálatok igazolták; csak azt nem tudom, vesz-e róla tudomást a „közvélemény" s Kollega úrék közreműködnek-e ezen ?! Mi mindenesetre a magunk hatáskörében még fokozottabb mértékben munkálkodunk a kedvező tanulmányi eredmény elérésén. De hát most nem a tanulmányi eredményről, vagy nem egészben arról szól a vád, hanem az „ifjúság közszelleméről", a „szellemi anarchiáról, mely itt uralkodik, melyről az ember néha magánúton értesül s melytől csak a jóizlés tiltja, hogy nyilvánosan tárgyaltassék" Ezekkel a mélyen sértő általánosságokkal szemben kértem Kollega úrtól felvilágosítást s ön volt szíves azt megadni. Ebben két dolog megnyugtat némileg, hogy — mint írja — több évekre visszamenőleg szedi össze adatait s másrészről a „néha egy-egy iskolai éven belül kifejlődő közszellemet", mely néha jobb, néha gyengébb, mondja anarchikusnak . . . ." Félreértések kikerülése végett tehát kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy idézett megjegyzéseimmel, nem akartam a nagykőrösi igazgató-tanácsnak'kellemetlenkedni, még kevésbbé annak agilis elnökét buzgó munkájában elkedvetleníteni. Sőt soraiból ós magánúton is örvendetesen értesültem arról, hogy a nagykőrösi tanítóképző intézet reorganizácziója a legjobb úton és legjobb kezekben van. Én azonban főleg a belső reformokat hangsúlyoztam, s hogy menynyire nem az igazgató-tanácsra hárítottam az eddigi ifjúsági közszellemért az ódiumot, mutatja az a nyilatkozatom, mely szerint minden bajnak főokát az anyagnak abban a selejtességében látom, mely eddig jó részben a tanítói pályára ment. A mikor pedig anarchikus közszellemről beszéltem, ez nem épen erre a mostani iskolai évre s nem is minden iskolai évre vonatkozott. Örvendetesen hallom azonban, hogy ez a szellem is eltünedezik s remélhető, hogy a nagykőrösi ref. egyház áldozatkész• ségéből felépült internátus, valamint a tanítói pályára lépő ifjúság jobb anyaga és biztosabb kilátásai teljesen meg fogják változtatni a jövő kópét s azt a közvéleményt, melynek szomorú megnyilatkozását oly sokszor kellett eddig a nagykőrösi igazgató-tanács elnökének méltatlanul hallgatni. Nekünk igazán nem czélunk iskoláink jó hírnevének gyengítése, sőt mindenütt csak annak emelése. Ez azonban sohasem jelentheti azt, hogy a meggyőződésünk szerint való igazság kimondásától csupa baráti vagy 'személyi tekintetekből tartózkodjunk, mert szerintünk mindig a salus ecclesiae a suprema lex. Béke velünk! Sebestyén Jenő. osztottunk mintegy 5000 különféle építő könyvet ós füzetet, Iskolafüzeteink is kezdenek keletnek örvendezni s ma már a Baar-Madas és a pápai leányiskola és tanítónőképző ezt használja. — Táviratmegváltási lapjaink is mindjobban fogynak s újabb 3000 példányt készíttettünk az üdvözlő lapokból. Bardócz Pál székesfővárosi szakfelügyelő 100—100 példány háromféle színes falitáblát ajándékozott Szövetségünknek 1200 korona értékben. Tanulságos tartalmuknál fogva (egészségápolás, az alkoholizmus és ragadós betegségek elleni védekezés) iskoláknak és egyesületeknek óhajtjuk szétosztani. Működésünket a Szabadoktatási Tanácsba való meghívással a közoktatási kormány is elismerte. Ez úton betekintést nyerünk a szabadoktatásügy lényegébe, melyet megismerve, szocziális munkásságunkban felhasználhatunk. Úgy fiókszövetségeink, mint tagjaink számának emelkedése amellett bizonyít, hogy Szövetségünk céljainak megértése mindinkább terjed. Szükséges is, hogy mennél többen támogassanak önzetlen és az egyház érdekében álló munkánkban. Mindenben az evangélium tanításainak az életbe vitelére törekszünk s Kálvinhoz tartjuk magunkat a mikor vele mondjuk: „Kívánjuk, a mit kívánnunk is kell, hogy a mi szolgálatunk a világra hasznos „ legyen, ele ezen eredmény Istentől s nem tőlünk füyy." P. PL. Z. A nagykőrösi ref. tanítóképezde szelleme. „Református iskolapolitika" czímmel lapunk szeptemberi első két számában vezérczikket írtam, a mely többek között foglalkozott a nagykőrösi ref. tanítóképezde ifjúságának szellemével is. Czikkem, mint később értesültem, jó részben félreértés folytán ugyan, sértőnek tünt fel a nevezett tanítóképezde igazgatótanácsa előtt s ez ügyben előzetes kimagyarázás után levelet kaptam Patonay Dezső lelkész úrtól, mint az igazgató-tanács elnökétől, melyben ő a dolog lényegére vonatkozólag a következőket írja: „Kedves Kollega úr! Mindenekelőtt köszönöm, hogy levelemre volt szíves válaszolni, mert a mai zsurnalisztika mellett még ezt is köszönettel kell fogadni. Már első levelemben jeleztem, hogy czikkének irányával én is s igazgató-tanácsunk is együtt érez, a mennyiben a tanítóképzés terén sok belső reformra van szükség. A külső reform, tanulmányi s vizsgarend, Istennek hála! már megtörtént s épen a legközelebb lefolyt osztály- s befejező képesítő vizsgák tesznek bizonyságot, hogy micsoda üdvös változást eredményezett az új vizsgarend, a mennyiben intézetünkben az osztályképesítőre jelentkezett 38 növendék közül 35 sikeresen állotta meg a vizsgát, 1 osztályismétlésre, 2 szeptemberi javítóra utasíttatott s ez utóbbiak már sikerrel javítottak is ; a befejező képesítőn pedig 1 kitiinő, 6 jeles, 6 jó, 4 elégséges eredménnyel képesíttetett s csak 1 jelölt utasíttatott a természettanból a deczemberi javító vizsgálatra. Kötelességem volt erre hivatkozni azért, mert mikor intézetünk hasonló megtámadtatásban részesült, a jogos bírálatot arra az időre kértem, a mikor az ósdi vizsga-Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő Úr! Nagy czégek, üzletek szokása az, hogy a homlokzatra írják: „Alapíttatott 18.." Minél régibb a kelet, annál nagyobb a bizalom a vevő és fogyasztó közönség-