Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-22 / 38. szám

dörögni: procul este profani! Forduljatok vissza, mert ti csak átkai lennétek a pályának és önmagatoknak! Ide ma apostolok kellenek, ti pedig az ideált a porból és nem az égből vettétek. Minden pályán magas és mind magasabb mértéket állít fel a haladó kor. Sőt egész pályákat láttunk épen napjainkban kifejlődni, felemelkedni. A szaktudományok rendkívül élesen specziálizálódtak és megnőttek mélységben és terjedelemben. Mellettük azért korunk is megkívánja bizonyos fokig az általános műveltséget is, bár a szaktudással nem oly arányban, mint régen és nem minden pályánál egyforma mértékben. Régen, mikor még az encziklopédikus műveltség virágzott, a főiskolai ifjúság megtanulta a theol. tudományok kompendiumát is, csak úgy, mint a bölcsészeti vagy jogi tudományokét. Ezért tudományos műveltségüknek kisebb volt a mélysége, de nagyobb az összhangja. Ma az arány megfordult. Az újabb korban a theológia is élesen kölönvált, nagy szaktudománnyá lőn. A bibliai tudományok átvették az egyetemes filológia, a szisztematika, a filozófia, az egyháztörténelem az egyetemes história módszerét s ezáltal állandó és termékenyítő kontaktus létesült köztük, mely már eddig is óriási eredményekkel járt és hasonló továbbfejlődesre nyit kilátást. Az a négy év, melyet önök itt eltöltenek, csak épen arra elég, hogy a theol. tudományok módszerét, irodalmát és főbb eredményeit megismerjék. Röviden szólva, csak arra, hogy megtanuljanak tovább tanulni. A ki e négy év után megáll, arra nézve ez a négy év is elvész. Ha pedig valaki csak egy theol. tudománykörbe is alaposan bele akar merülni, a példabeszéddel szólva igazán holtig kell tanulnia, hogy fejlődésével lépést tarthasson. És e holtig való tanulást általános közöny és érdektelenség közepette kell folytatniok, mellyel nálunk a theológia minden oldalról találkozik, jutalmukat magában a tudományban és ennek nyomán az igehirdetés mélységében és gazdagságában találván. Lelke van minden tudománynak ós titkait csak azok előtt tárja ki, a kik ezt a lelket megértik. Törekedjenek erre hittel és odaadással, hiszen a mai szaktudományos világban önök a theológia hivatalos képviselőiként fogadtatnak, kiknek elméletileg és gyakorlatilag igazolniok kell a hozzájuk fűzött váradalmakat. Hiszen, ha az orvosoktól, mérnököktől, iparosoktól stb. a legnagyobb szakértelmet várjuk ma, hát csak természetes, hogy Isten igéjének hivatalos hirdetőjétől, ki Krisztus képében jár százak és ezrek előtt követségben, még inkább megvárják ezt. A papi öltöny, legyen az akármiféle egyenruha, sok mindent eltakarhat, csak a tudatlanságot nem. De törekedjenek világi tudományokra is, mert ezek az igehirdetésben nagy segítségükre lesznek. Félre ne értsenek 1 Nem azt akarom, hogy világi tudományokat prédikáljanak az evangélium helyett, mint némely korban tették; hanem azt, hogy azokkal is igyekezzenek közelebb hozni az igét az emberek értelméhez és szívéhez. Nem új gondolatot hirdetek. Már a görög és római egyházi atyák belátták, hogy igehirdetésük, valamint az egész egyházi élet nem nélkülözheti a régi klasszikus kultúra formáit és eredményeit. Tehát felhasználták és tovább adták. Ebben tulajdonkép csak Pál apostol elvét konkrétizálták: zsidóhoz zsidóul, göröghöz görögül! Némi mentegetőzéssel tették, pl. hogy Mózes is megtanulta az egyiptomi papok tudományát; vagy Philo fonák gondolatát variálgatták, hogy t. i. a világi tndományok tulajdonképen a szentírásból meríttettek, ezért az egyháznak joga van azokat a jogtalanul bitorlóktól visszafoglalni. A valóság pedig az volt, hogy a 3-dik század óta nagy számmal léptek be az egyházba nagyműveltségű pogányok, kik keresztyén hitüket koruk tudományosságával egyesítették. Ezek belátták azt, hogy a keresztyénség csak úgy hódíthatja meg a görög-római világot, ha a hitélet mellett a kultúrában is átveszi a vezetést. Mert minden korhoz a maga nyelvén kell szólni. És a keresztyénség itt is csodás alkalmazkodási képességet tanúsított. A legkiválóbb atyák a görög rhetorok és filozófusok iskoláiba jártak ifjú korukban. És az eredmény az lett, hogy a keresztyénség a rabszolgák és analfabéták vallásából az előkelők és intelligensek vallásává is válhatott. És támadt oly gazdag keresztyén irodalom és kultúra, melyből megélt még a középkor is, sőt meg tudta hódítani vele a népvándorlás új népeit is. A hitélet újjászületését megelőzte a tudományok újjászületése. Létfeltétele volt ez neki. A magyar refor* máczió is együtt született és terjedt a magyar tudományossággal. És a magyar protestáns papnak oly dicsőséges típusát teremtette meg a 16. és következő pár század, melyre büszke lehetne bármely egyház. Ugyanattól a gond.olattól van áthatva, melytől az egyházi atyák, t. i. az igehirdetésnek karöltve kell haladnia a kor tudományosságával. És ezeknek forrásaihoz a külföldre nagy mohósággal tódul, hogy állandó kontaktust tartson fenn a hazai egyház és a külföldi egyházak, a hazai műveltség és a külföldi tudományosság között. Mint igehirdetők és iskolatanitók, mint bibliafordítók és hitvitázók, mint nyelvbúvárok és költők, mint filozófusok és histórikusok beírták nevüket a magyar irodalom és művelődés történelmébe ezek az egyszerű, tiszteletes és tudós prédikátorok, kik európaiak és magyarok, tudósok és papok tudtak lenni egyszerre. Dolgozó szobájukat azokban a szegényes kis parókhiákban múzeumnak nevezte a falusi nép. Valóban oda el-ellátogattak a múzsák. Ez a típus, sajnos, ma már kiveszőben van. Képviselői mind a legidősebb papi generáczióhoz tartoznak. Mi e jelenség oka ? Kétségen kivül a szakrendszer erős kifejlődése és ezzel együtt a tudományok, a pályák és az oktatás teljes elkülönülése. Pedig ez nagy egyoldalúságra vezet, melyet a mi társadalmunk, ha minden más pályán elnéz is, a papnál — épen a régi tradiczió hatása alatt — nehezen bocsát meg. A gyülekezet tanítójának általános műveltségű embernek kell lenni. Máris megrendült a papi állás tekintélye a pályák nagy versenyében, pedig a régi nimbusz még ráragyog. És a